tag:blogger.com,1999:blog-14513320001019329272024-03-14T01:41:10.950-07:00Shoot me one more timeAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-89858810023506825712015-03-21T03:59:00.002-07:002015-03-21T03:59:33.294-07:00Talán nem is érdemel címet<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Tudom, hogy most biztosan szeretnétek megkövezni meg minden, de hosszabb időre szünetet fogok tartani, mivel az elő érettségik nem úgy sikerültek, ahogy akartam és keményen bele kell húzzak, így csak nagyon későn van időm írni, de jelenleg egy másik projekten dolgozom a MÁSIK blogomra, ahol szintén hónapok óta el vagyok tűnve. </div>
<div style="text-align: center;">
Szóval a lényeg, hogy nem hagyom abba az írást, ha pedig valakit majd érdekelni fog a projektem, akkor ha elkészülök vele belinkelem ide is, elárulom, hogy egy ötször hat-hét részből álló novellafüzér lesz, ami nem meglepően a fiúk és a szerelmi életük köré fog épülni, az első és az utolsó már kész is van , sajnos nem tudok annyi mindenre figyelni, amikor a tanáraim és az elvárásaik arra kényszerítenek, hogy este nyolcig készüljek úgy másnapra, mint az érettségire a félév végén.</div>
<div style="text-align: center;">
Oké, nyafogás volt a fele, de ne haragudjatok rám nagyon, így is rosszul érzem magam, hogy megszegem az ígéretem.</div>
<div style="text-align: center;">
A blogot nem teszem priváttá, tehát ha szeretnétek újra olvasni a meglévő részeket, akkor csak tessék, szabad a gazda!</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi és élvezzétek a tavaszt, míg én a szobában punnyadok a magyar könyv fölött.</div>
<div style="text-align: center;">
Ezer ölelés!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-32313071445137993332015-03-08T11:52:00.001-07:002015-03-08T11:52:34.726-07:00Tizenhatodik<div style="text-align: center;">
Aloha!</div>
<div style="text-align: center;">
Először is, minden kedves olvasómnak és a világ összes nőjének boldog nőnapot szeretnék kívánni, megérdemeljük, hogy értékelve és szeretve legyünk, nem elfelejteni!</div>
<div style="text-align: center;">
Másodszor pedig szerencsésen lezártam a hetet, nem tudom mennyire sikerültek a vizsgáim, csak csütörtökön függesztik ki az eredményeket, azonban túl vagyok rajta, szerencsére.</div>
<div style="text-align: center;">
Azután szerintem visszatérünk a normális kerékvágásba, az elmaradt válaszok pedig hamarosan, szép lassan érkeznek a kommentekre.</div>
<div style="text-align: center;">
A részben biztosan maradtak hibák, de azért remélem nem haragszotok majd nagyon.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió ölelés és puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEeoZF9klob9nbXlk7UHGZUQHlsbOZIO9o8xfbZtkASD3xvLr8QPqv5IWmWbOPpCxMelloUNO1nJu3Wn7YxQmgNNIyqJhhChYp_AoYkGr6KdSawfbKHdXt5pOHZX39GnEIZAaBTsQQ6wKF/s1600/tumblr_nj40juvqWG1qm9n97o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEeoZF9klob9nbXlk7UHGZUQHlsbOZIO9o8xfbZtkASD3xvLr8QPqv5IWmWbOPpCxMelloUNO1nJu3Wn7YxQmgNNIyqJhhChYp_AoYkGr6KdSawfbKHdXt5pOHZX39GnEIZAaBTsQQ6wKF/s1600/tumblr_nj40juvqWG1qm9n97o1_500.png" height="400" width="277" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
Harry csak késő délután ébredt fel, addigra én már megebédeltem és felkutattam a macskáját, akit nehezebb volt megtalálni, mint hittem. Gyönyörű jószág, fehér hosszú szőrrel és hegyes kis karmokkal. Szerintem azt hihette, hogy valami beteg állat vagyok, amikor utána másztam a vendégszoba ágya alá, de végül is megbékültünk, szóval utána egész nap koslatott utánam, vagy az ölemben ült és dorombolt. Remekül szórakoztunk, bár korán sem annyira, mintha Harry is ott lett volna. Alig vártam, hogy végre felkeljen, így öt percenként kerestem valami indokot, hogy elmehessek a kanapé mellett, ahol aludt, de ugyanúgy találtam minden alkalommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán megtörtént a csoda és öt óra körül motoszkálást hallottam a nappaliból. Szerintem fénysebességet leverő tempóval estem be a helyiségbe, hogy egy félig még alvó Harry-t találjak a kanapén, a plédek között ücsörögni. Haja ezer felé állt, arcának finom bőrébe belenyomódott az egyik terítő gyűrődésének lenyomata, szemei pedig félig csukva voltak. Megpróbáltam összeszedni magam, de a látvány túl sok volt egyszerre. Annyira gyereknek tűnt abban a pillanatban, hogy legszívesebben hozzá rohantam volna, hogy karomba foghassam és altatót énekelhessek neki, annak ellenére, hogy épp csak felébredt.</div>
<br />- Hey – nyöszörögte még félálomban.<br />- Jól aludtál? – sétáltam hozzá, majd mellé ültem a kanapén és kisimítottam egy tincset az arcából.<br />- Kicsit elaludtam a nyakam, de helyre fog jönni, csak kell neki egy kis pihenés – masszírozta finoman nyakát beszéd közben, nekem pedig támadt egy zseniális ötletem.<br />- Esetleg egy masszázs helyre hozná?<br />- Szerintem határozottan segítene rajta – helyezkedett azonnal combjaim közé, pofátlanul közel nyomulva hozzám, amit valójában nem bántam, de így lehetetlen volt masszírozni.<br />- Így nem lesz jó. Kénytelen vagy hasra feküdni, hogy jobban hozzá férhessek a nyakadhoz – panaszkodtam, aminek nyomán felállt, nyujtózkodott egy kicsit, majd kézen fogva az emeletre vezetett, egyenesen a hálószobába, amit igazán csak akkor értettem meg, amikor elkezdte kigombolni ingét és ledobta a főldre, majd felfeküdt a puha paplanok tetejére és türelmesen nézett rám. – Szóval így játszik, Mr. Üzletember – csóváltam fejem mosolyogva, majd megindultam felé, de kinyújtotta bal kezét és mutató ujjával a fürdő felé intett.<br />- Van masszázs olaj a kád melletti polcon.<br />- Miért nem lepődöm meg? – motyogtam séta közben, nem is számítva a további „játékszerekre” amiket a szekrényben fogok találni. Letérdelve nyitottam ki annak ajtaját, majd tátott szájjal meredtem a három dildóra és a kis vasgyöngy füzérre, amik körbe vették a masszázs olajat. Nagyot nyeltem, majd minden nemű kontaktust megpróbálva elkerülni, kivettem a tubust és amilyen gyorsan csak tudtam, visszacsuktam az ajtót, hogy szinte visszasprintelhessek a szobába. <br />- Oké, ülj a combjaimra, hogy kényelmesen tudj masszírozni – adta az utasítást, amit vakon követtem is, hosszú lábait az enyémek közé szorítva. Az egyetlen probléma az volt, hogy én nem két méteres karokkal rendelkeztem, így csupán vállait értem el. Kínosan feljebb evickéltem, majd formás hátsó felére telepedve ezzel. A súlyomtól felnyögött, de nem mozdult meg. Szép arcát a párnákon pihentette, ajkain pedig lusta mosoly játszott. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Sóhajtva nyomtam egy adag olajat a tenyerembe, majd előre dőlve elkezdtem bőrébe dörzsölni, megpróbálva minél nagyobb erőt kifejteni, tekintve, hogy a masszív izomtömeget át kellett masszírozni alaposan. Apró előre-hátra himbálózó mozdulataimnak köszönhetően végül teljesen a fenekének nyomódtam, ami kellemetlen volt, ugyanis a folyamatos ingerlés miatt éreztem, ahogy nadrágom kényelmetlenné válik, amit nyilván Harry is észrevett, mivel mocorogni kezdett érintésem alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Agyam egy nagyon ritkán előtörő része azt sugallta, hogy esetleg kijár az alattam fekvő férfinak némi kényeztetés, azok után, ami az elmúlt éjszaka történt vele. Így felbátorodva nyaka és válla után hátára siklottak tenyereim, majd szép lassan egészen övének vonaláig. Izmai megfeszültek majd ellazultak, légzése kapkodóbbá vált. Nem akartam semmi mocskos dolgot művelni vele, de aztán felnyögött és azonnal meg is gondoltam magam. </div>
<br /><div style="text-align: left;">
- Louis, hamarosan válságértekezletre kell mennem. Akármennyire is csábít a kezed a derekamon, ezt nem ajánlom.</div>
- De.... – tiltakoztam gyerekesen, de sajnos nem fogott rajta.<br />- Este bepótolhatjuk viszont. Esetleg elmehetünk a városba vacsorázni?<br />- Nem, inkább főzök valamit, mire visszajössz. Majd megkérem a szakácsnődet, hogy segítsen ki. Ketten biztosan kifundálunk valamit.<br />- Remek ötlet. Nem tudom meddig fog tartani viszont, mert elég nagyok a károk ezúttal és ki kell dogozzunk néhány tervet a jövőre.<br />- Akkor azt javaslom, hogy halasszuk el ezt a hétvégét. Látom, hogy rengeteg dolgod van, úgysem vagy itthon, az pedig nem megoldás, hogy én itthon főzőcskézek a házvezetőnőddel, míg te a céges doglaidat intézed. Szépen hazamegyek, aztán amikor minden lecsillapszik, akkor felhívsz és megbeszéljük, mi lesz azután. Jó így? – helyezkedtem el mellette, hogy a szemébe tudjak nézni. <br />- Nem akarom, hogy elmenj – mondta lebiggyesztett ajkakkal, ami szerintem nem volt rá jellemző, de még édesebbé tette a már amúgy is tökéletes arcot.<br />- Jó lesz, meglátod – fogtam arcát tenyereim közé mosolyogva.<br />- De nem jobb, mintha arra jöbbék haza, hogy itt vagy. Szeretnék veled több időt tölteni, de...<br />- A munkád nem engedi. Én megértem és tudom, hogy ez most mindennél fontosabb. <br />- Köszönöm, hogy ennyire megértő vagy.<br />- Semmiség. Amúgy is beszélnem kell Liammel.<br />- Ha én leszek a téma, remélem csak jót mondasz majd rólam – csókolt meg gyengéden, majd mielőtt feleszmélhettem volna, ő máris az ágy mellett állt, kezében felsőjével.<br />- Még meglátjuk.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Végül megvártam míg lezuhanyzik, csak utána hagytam el a birtokot, az elromlott fűtésű kocsimban, aminek köszönhetően, mire este Liam előkerült, már épp csak nem hallucináltam a láztól. Épp ezért nem tudtam neki beszámolni semmiről, ami előző este történt, vagy épp a tűzről, vagy akár csak végiggondolni két összefüggő mondatot. Úgy éreztem, hogy egyszerre vert le a hideg és mégis lángolt a testem. A fejem lüktetett és olyan erővel söpört végig rajtam a láz, hogy éjfélre szegény lakótársam egy félholt, gyomorbeteg, náthás férfinak hozott egy fél patikát a közeli éjjel-nappaliból.</div>
<br />- Ha most Harry látna, bizonyára el lenne olvadva tőlem – motyogtam a wc csészébe hajolva, épp végezve gyomrom tartalmának kipakolásával.<br />- Szerintem ugyanúgy oda lenne tőled, mint amennyire most van – biztosított Liam, de nem igazán hittem neki.<br />- Kimehetsz míg fogat mosok. Ugye hoztál teát?<br />- Igen, hoztam kamillásat és eredei gyümölcsöset. Míg fő, kell meséljek. Fejlemények vannak a Niall ügyben.<br />- Már alig várom, hogy halljam őket. De ha félúton bealszom, akkor ne haragudj rám nagyon. Jó?<br />- Rád soha – segített fel, majd elhagyta a fürdőt.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Fogat mostam és hunyorogva kibotorkáltam a konyhába, ahonnan azonnal a nappaliba lettem zavarva, mert ott a kanapé és takarók meg párnák felhalmozva. Mire kiért két bögre teával és egy marék gyógyszerrel, én már befészkeltem magam a puha és meleg közegbe, próbálva nem elaludni. Kezembe nyomta a Milkás bögrét és mellém ült. Fáradtnak tűnt, de nyilván a kései időpont miatt, azonban ennyivel tartozott nekem, azok után, hogy ápolgattam Niall kicsi lelkét, még ha erről ő nem is tudott.</div>
<br />- Szóval Niall? – kérdeztem, remélve beindíthatom a beszélgetést.<br />- Beszéltem vele. Felhívtam telefonon és először azt hittem nem fogja felvenni, de utána mégis, olyan jó volt hallani a hangját. Meg akarom vele beszélni a dolgokat, szeretem őt.<br />- Valami új?<br />- Találkozunk holnap. Mivel úgy volt, hogy nem leszel itthon, ezért ide hívtam, de elmehetünk máshová, hogy pihenhess.<br />- Nyugodtan jöhettek ide, ha nem döngetitek hangosan a falat – mosolyogtam rá álmosan, mire csak rám öltötte a nyelvét.<br />- Harry hívott, míg a fogad mostad – említette meg, csak amolyan mellékesen, de nekem azonnal kiment az álom a szememből, teljes figyelmemmel lakótársamra fókuszáltam.<br />- Mondott valamit?<br />- Igen. Ha végez az irodában átjön és hoz valamit.<br />- Nem mondta mikor végez? Meg szeretném várni – hadartam izgatottan, Liam pedig pofátlanul kinevetett.<br />- Te megiszod a teát és lefekszel aludni. Majd csak észreveszed, ha megérkezik.<br />- Visszatérve a komoly témára, mit szeretnél ezzel a beszélgetéssel tényleg elérni? Ugye nem akarod elmondani Zayn-t?<br />- Dehogy mondom. Csak beszélgetni akarok vele, meggyőzni, hogy rosszul döntött és jöjjön vissza hozzám.<br />- Valami azt súgja, hogy könnyebb dolgod lesz, mitn gondolnád – kacsintottam rá túl sokatmondóan, mivel felvontt szemöldökkel meredt rám. – Csak a láz beszél belőlem. Ne is figyelj rám. Megyek lefeküdni aludni – álltem fel még mindig betakarózva és amilyen gyorsan csak lehetett bemasíroztam a szobámba.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
A szobában elővett a köhögés, de hamar elmúlt és ahogy voltam bemásztam az ágyamba. Nagyon nagyon jól esett végre lefeküdni, de kicsit hiányzott Harry, azonban végre volt időm végiggondolni a dolgokat. Akármilyen lázas is voltam, átláttam a helyzetet, vagy legalább is azt képzeltem, hogy átlátom és elhatároztam, hogy én talán, csak egy kicsit beleestem az üzletemberbe, akitől még csak hallani se akartam egy hónappal korábban.Gyengének és olcsónak éreztem magam, amiért ilyen könnyen levett a lábamról, de talán ő volt a gyenge pontom. Olyan könnyedén az ujja köré csavart, hogy szinte észre se vettem, mikor történt, de már ott volt bennem, minden porcikámat átjárta az a kellemes bizsergés, mint amikor egy meleg fürdőt vesz az ember egy hideg téli napon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak feküdtem az ágyamban és az előző estére gondoltam. Arra, hogy milyen volt vele lenni először, a gondolatra pedig bárgyú mosoly terült szét arcomon. Láttam magam előtt a jelenetet, külső szemlélőként, mágis ugyanúgy éreztem magamban, ahogy megtölt és feszít a merevsége. Lehunyt szemekkel idéztem fel kezeit, amik mindenhol ott voltak, mindenhol hozzám értek, a testem pedig többért könyörgött. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs mikor aludtam el végül, de azt pontosan tudom, hogy Harry mikor érkezett meg. Megébredtem, de nem akartam megijeszteni, ezért amikor megéreztem testének közelségét csak hozzá bújtam és aludtam tovább, engedve, hogy magához öleljen és körénk gyűjtse a takarókat meg párnákat. Adott egy puszit a fejemre, majd mielőtt még én visszaalhattam volna, ő már mélyen durmolt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel nem egyedül ébredtem, ami remek érzés volt, kezdtem hozzászokni. Az orrom még mindig csorgott, de lázasnak nem éreztem magam, szóval óvatosan kimásztam az alvó férfi mellől és a konyhában nekiláttam reggelit készíteni. A lakás üres volt, arra gyanakodtam, hogy Liam elment bevásárolni a Niall-al való találkozásra, de nem akartam spekulációkba bocsátkozni, így gyorsan hozzáfogtam is zabkását készíteni. Telefonról hallgattam zenét, amihez énekeltem is, hogy jobban teljen az idő. Közben kávét és teát is készítettem, teljesen belefeledkezve a pillanat tökéletességébe. Minden ellenállás nélkül és kétségbevonó gondolat nélkül el tudtam volna képzelni, hogy minden reggelünk így teljen el. Én reggelit készítek, Harry pedig alszik, vagy épp fordítva, de nem is az volt a lényeg, hogy ki készíti az ételt, hanem az, hogy együtt lennénk.</div>
<br />- Valaminek isteni illata van – karolt át hátulról váratlanul, amivel teljesen meglepett és ennek következményeképp megsütöttem magam a kanállal, amivel a zabkását kavartam.<br />- Égett hús? – fordultam szembe, hangom pedig rekedten, alig hallhatóan csengett.<br />- Jóreggelt – réselődött hozzám, majd megcsókolt. Naná, hogy nem mosott fogat és merevedése volt, ami kicsit bizonytalan jeleket küldött agyamba, onnan pedig testem minden porcikájába.<br />- Neked is. Köszönöm, hogy az este eljöttél, bár nem tudom hány óra lehetett – bújtam hozzá, fejem a vállán pihentetve, férfiasságom pedig úgy dobtam sutba, mintha soha nem is lett volna, konkrétan csimpaszkodva Harry nyakába.<br />- Hoztam videojátékokat, meg mindenféle vackot, amit a bevásárlóközpontban találtam, hogy a vasárnapot együtt tölthessük. Remélem ma már senki nem fog zavarni.<br />- Mire jutottatok a válságértekezleten?<br />- Amiatt ne fájjon a fejed, minden sínen van, a probléma megoldódni látszik.<br />- Tudjátok ki volt a gyújtogató? Mármint kik?<br />- Sejtem, de egyelőre nem akarok megvádolni senkit. Minden raktárat és épületet őriznek, senki nem megy be vagy ki észrevétlenül. Elkapjuk a szemétládát és akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.<br />- Örülök neki.<br />- Ugye a kezed rendben van? – kérdezte utalva a kanalas incidensemre.<br />- Ja, megmaradok. Szeretnél segíteni a reggelivel? <br />- Szerintem zárd el a tűzhelyet, gyere vissza a szobába és pótoljuk be az elmulasztott napot – dörgölte hozzám ágyékát, az én szám pedig azonnal kiszáradt, agyam pedig ködös lett.<br />- Akármilyen csábítóan is hangzik... – kezdtem bele a kioktatásba, de elhallgattatott egy édes csókkal. Tenyerei azonnal utat találtak a felsőm alatt, majd hátam kezdte simogatni. – Meg fogsz fázni, Harold!<br />- Csak viccelsz, ugye? – húzódott el hitetlen vigyorral azokon a botrányosan csókolni való ajkain.<br />- Nem. Ma reggel nincs huncutkodás. Reggelizünk, utána megnézzük mit hoztál, mert....csak – oktattam ki, amit csalódottan vett tudomásul.<br />- Akkor kénytelen leszek magam megoldani a problémát – biccentett még mindig merev férfiasságára, majd elindult a háló felé, nekem pedig az agyam hátsó részén megszólalt egy kis hangocska, azt tanácsolva, hogy kövessem szépen. És ki vagyok én, hogy ellenkezzem?<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Tudta, hogy két lépésnyire vagyok a nyomában, láthatta a szeme sarkából, ugyanis mire beért a hálóba, férfiassága a kezében volt és precíz, lusta mozdulatokkal kényeztette magát. Leült az ágyra, majd a paplanok halmára feküdt és ennél istenibb látványban talán soha életemben nem volt részem. Nem mentem közel hozzá, megálltam a fal mellett és hátratett kezekkel figyeltem, a lehető legtökéletesebb pókerarccal, ahogyan lassan, nyöszörögve elégíti ki magát. Ajkai elnyíltak miközben magán dolgozott, pillantása pedig rabul ejtette az enyémet. Igazából nem is tudatosult bennem, hogy mennyire felizgatott ez a látvány, csak akkor, amikor öntudatlanul magamhoz értem, halk nyögéseket szakítva fel torkomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem tudom pontosan, mikor kerültem az ágyhoz, csak az az egy dolog rémlik tisztán, ahogy csókjaink közben a dominanciáért küzdöttünk, természetesen nem bántó szándékkal, sokkal inkább a felsőségért, amit végül Harry nyert, de boldogan engedtem neki. Amíg együtt voltunk, ezzel nem is akartam foglalkozni, hisz olyan gyönyöröket nyújtott, amiket addig soha senki.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-16963495350356504522015-02-28T08:14:00.000-08:002015-02-28T11:33:41.057-08:00Életjel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBpNwObFw3Y24QqbP_aM4B8PlY-aGfXTxFk1jD9b6lxcHRYDyfW1Z-ijbe1Cx26IvcoN1RAGgO_5NoW8N04JYaplfLbNQUAuLd351X__hFPMaMeLK8njrnETp0BMXWtSkZELoa8Lvy5mSf/s1600/utfyvgpiu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBpNwObFw3Y24QqbP_aM4B8PlY-aGfXTxFk1jD9b6lxcHRYDyfW1Z-ijbe1Cx26IvcoN1RAGgO_5NoW8N04JYaplfLbNQUAuLd351X__hFPMaMeLK8njrnETp0BMXWtSkZELoa8Lvy5mSf/s1600/utfyvgpiu.jpg" height="233" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Aloha!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Az a miniatűr hiba csúszott a gépezettbe, kedveskéim, hogy nekem a jövő hetem el lesz foglalva próbaérettségikkel, vagyis sem ezen a héten, sem a következő nem igazán lesz lehetőségem írni a történetet.</div>
<div style="text-align: center;">
Amint ennek a hercehurcának vége remélhetőleg visszatérhetünk a heti több részhez is, de meglátjuk a tanáraim mit fognak szólni a jegyeimhez.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Addig is mindenkit puszilok és kitartást!</div>
<div style="text-align: center;">
Millió ölelés,</div>
<div style="text-align: center;">
R.<br />
<br />
UI. A kinézetet nem véglegesen változtattam meg, de a cukiságroham keresztlányomnak köszönhető, aki nálam volt ma délután és meglátta a fejlécen lévő képet a hátteremen és nagyon megtetszett neki. Remélem ti is hasonlóan elolvadtok tőle, mint én.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-14846637620610966032015-02-20T13:34:00.003-08:002015-02-20T13:34:33.883-08:00Tizenötödik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szép, későtéli éjszakát, minden kicsi angyalkámnak, aki még fenn van ilyenkor!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Meghoztam a friss részt, ami számomra komoly kihívás volt, nem tudom mennyire sikerült visszaadjam, de remélem nem fogtok megkövezni, vagy hasonlók, mert totál szűzkéz írta, soha nem próbáltam ilyet, legalább is nem két férfival.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A folytatás nem tudom mikor érkezik, megpróbálom hamar hozni, meglátjuk mire jutok vele.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Addig is kitartást, mindenkinek, nemsoká tavasz!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millió mézespuszedli!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
R.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
* a hibákat ne nézzétek, féltem átolvasni, nehogy megbánjak valamit, amit írtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
-----</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlr76IMQ070WJqK7aaDx6pWcP3seFl3IBEg6-DlSzvNZY9sVpAZPPn6N6wgJr-cCMdafZA6V1NM4H9ACTpCORW8hwksZoICI-Ac2oMm8wMxku5U8kS1it-AhAfMBQ-mHDbPjips1IqrgYt/s1600/15.jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlr76IMQ070WJqK7aaDx6pWcP3seFl3IBEg6-DlSzvNZY9sVpAZPPn6N6wgJr-cCMdafZA6V1NM4H9ACTpCORW8hwksZoICI-Ac2oMm8wMxku5U8kS1it-AhAfMBQ-mHDbPjips1IqrgYt/s1600/15.jpg.jpg" height="147" width="400" /></a></div>
<h3 style="clear: both; text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
Fűlött levegő, egymásba gabalyodott végtagok suhogása és szétszórt, mohó csókok zaja töltötte be a szobát. Alig kaptam levegőt, de nem akartam elhúzódni, főleg nem akkor, mikor leszedte magáról a törölközőt, azzal együtt az enyémet is, majd ágyékát az enyémhez nyomta, ezzel pedig újra izgalommal töltve el egész testem. Csípőjét előre lökte, hasam alsó részében görcsös érzést keltve. Alig kaptam levegőt, szemeimet szorosan csukva tartottam, nem akartam szemébe nézni, mert féltem attól, mit láthatok benne. Féltem, hogy szenvedélye kiült arcára és már csak a látványtól újból elévezek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Olyan nagyon gyönyörű vagy, Louis – zihálta fülembe, majd lehajolt, hogy megcsókolja nyakamat, legalább is azt hittem, de amint ajkai érzékeny bőrömhöz értek megharapott. Felkiáltottam, de nem azért mert fájt, hanem a hirtelen impulzustól, mely úgy szánkázott végig egész testemen, mintha áramot vezettek volna belém. – El sem hiszed, mennyire akarlak – folytatta, de már pontosan tudtam, hogy mennyire, hisz férfiassága egyre nagyobb erővel nyomódott combomnak.<br />- Baszki, Harry... – nyöszörögtem erőtlenül, közben hálát adtam az égnek, hogy az ágyon fekszünk, mivel máskép már biztosan leestem volna a lábamról és akkor viszlát első szex Harry-vel, ugyanis elájulok.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Nem válaszolt, azonban elhúzódott és az éjjeli szekrényből kivett egy tégelyt, valamint nyilvánvalóan óvszert. Kerek szemekkel figyeltem és realizáltam, hogy rátérünk a lényegre. Addig a pillanatig nem is gondoltam rá, hogy ez tényleg meg fog történni és nem fogom azt mondani, hogy hű de milyen bátor voltam. Nem. Az hazugság lenne. Az igazság pedig az, hogy soha életemben addig nem voltak ennyire kettős érzelmeim. Egyik részről baromira féltem. Konkrétan rettegtem az érzésektől, amiket át fogok élni, gyomrom bucskázott, agyam egy rész e pedig azt súgta, rohanj Louis, rohanj. Azonban ott volt agyam másik, dominánsabb fele, mely örömmel és édes izgalommal töltötte el testem. Az a része, mely elájult Harry fedetlen testének látványától és szinte térden állva könyörgött, hogy érintsen meg és bennem legyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fura dolog az emberi agy. Néha olyan kusza és kibogozhatatlan, hogy térképpel sem igazán lehet elmenni rajta. Ám egyben minden kételyem és aggodalmam ellenére is tökéletesen biztos voltam. Akartam Harry-t. Minden érintésére szomjaztam, azt szerettem volna, hogy ő is élvezze az együttlétünket, gyermeteg félelmeimről pedig nem a reakciója miatti félelemtől nem beszéltem, hanem azért, mert tudtam, hogy értelmetlenek és soha nem okozna nekem fájdalmat. Az a kedves és türelmes mosoly, mellyel rám nézett, kezének gyöngéd érintése combjaimon és derekamon, meggyőztek, hogy helyesen cselekszem és nincs mitől félnem. Nagy levegőt vettem tehát, kiürítettem agyam a butaságoktól és lerántottam, hogy végre megcsókoljon.</div>
<br /><div style="text-align: justify;">
A hirtelen gesztustól felnyögött, kezéből pedig kiesett a tégely, ahogy megtámasztotta magát, ám csupán csak belemosolygott csókunkba és hozzám préselte magát. Az idő lényegtelen aspektussá vált, agyam ködös lett, a tudat pedig, hogy ő a közelemben volt és éreztem őt, minden másnál erősebben telepedett mellkasomra, amellett, hogy csókjai egyre mélyebbek és szenvedélyesebbek lettek. Mindenhol ott volt, dominálta a helyzetet, olyan szakértően vezetett be ebbe az ismeretlen világba, hogy jóformán csak lebegtem az érzelmek tengerén, néha alábukva, egy-egy szenvedélyes csók erejéig, hogy utána újra átadhassam magam a gyönyör hullámainak.</div>
<br /><div style="text-align: justify;">
Elhagyta ajkaimat, végigcsókolva egész mellkasomat, elidőzve bordáim fölött, majd feltérdelt és amikor ránéztem, elakad a lélegzetem. Két ujja a szájában volt, bal kezével pedig magát kényeztette, pillantását el sem szakítva rólam. Nagyot nyeltem és próbáltam nem arra koncentrálni, ahogy telt ajkai akár az én farkam körül is lehetnének. Lehunytam szemeimet, a látvány ugyanis túl soknak bizonyult, hogy el tudjam viselni, így csak érzékszerveimre hagyatkozhattam, melyeket azonban eltompított Harry jelenléte.</div>
<br />- Ha nagyon fáj, szólj kérlek – mondta határozottan, amiről azonnal kipattantak szemeim és arra vártam, hogy azonnal belém is hatoljon, minden előkészület nélkül, de ehelyett könyökeire támaszkodott és szakértő mozdulatokkal elkezdett kitágítani. Először egy ujjat használt, ami már magában is borzasztóan fura volt. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Pár pillanatig nem mozdult, majd amikor egyenletessé vált légzésem elkezdte ki-be mozgatni ujját. Légzésem kapkodóvá vált, ajkaim halk nyögések hagyták el, férfiasságom pedig lüktetve könyörgött még több kontaktusért. Ez volt a pillanat, amit arra választott, hogy egy újabb ujjat csatlakoztasson a már bennem lévőhöz, ezzel pedig hőhullámokat indítson el egész testemben, fel gerincemen és agyam szinapszisai elektromos viharként cikázzanak fejemben. – Ha túl sok, abbahagyom – súgta fojtott hangon.<br /><br />- Ha…<i>Ohh</i>…Abb<i>ahhh</i>agyod, esküsz-esköszüm megöllek – nyögtem minden megmaradt beszédképességemet összeszedve, de nem igazán volt érthető, amit mondtam, csak homályba zihált szófoszlányok, értelmetlen kis maradványai egy olyan elmének, mely épp apró darabjaira hullott.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Ezt biztatásnak vette és egy harmadik ujjat vezetett belém, ami konkrét tűzijátékot gyújtott kéjtől elvakult szemeim elé. Ujjai kitöltöttek, mégis többre vágytam. Őt akartam magamban, a lehető összes módon, lehetőségek végtelen skáláját felsorolva a másodperc tört része alatt. Derekam ívbe feszült, ahogy csípőmmel megpróbáltam minden döfésének elébe menni, sóvárogva a kényeztetés után.</div>
<br />- Kérlek, Haz… - préseltem ki a tüdőmben maradt utolsó levegőt is, ugyanis percek óta csupán a légzést imitáltam, nem is foglalkozva vele, hogy akár el is ájulhatok.<br />- Úgy érzed készen állsz? – kérdezte fölém hajolva, egészen közel fülemhez, nyakamon pedig érezhettem forró leheletét.<br />- Kit érdekel, ha nem? Akarlak..<i>most</i> – válaszoltam mélyen a szemébe nézve, mire bólintott és ujjait eltávolítva belőlem, hogy felhúzhassa az óvszert, majd a tégelyből kiszedve némi krémet…<i>vazelint</i>…szétkenjen kőkemény férfiasságán. Hol volt ebben a hiba? Ott, hogy már a puszta látvány arra késztetett, hogy elélvezzek, ha pedig a vizuális szexet bűntetné a törvény, abban a pillanatban be kellett volna rontson egy sereg felfegyverzett kommandós és leráncigáljon az ágyról, ugyanis szégyentelenül, tátott szájjal figyeltem a jelenetet. Szerencsére ez nem történt meg, azonban valami más, valami sokkal eget rengetőbb igen. Főlém hajolt, fél kezével megemelte derekam és a semmiből egy díszpárnát tolt alám. Nem értettem mire is kell ez, de ellenkezni nem volt erőm. Gyönyörtől ittasan figyeltem, ahogy ez a csodálatos férfi hozzám hajol, hogy megcsókoljon, közben férfiasságát szép lassan belém vezesse. Nem fogok hazudi, pokolian fájt. Jobban, mint számítottam rá, azonban a kezdeti fájdalom csupán pillanatokig tartott, ugyanis csókjai és simogatása egyszerűen minden mást lefedtek, eltompítottak és mindössze a kellemes érzés maradt. Nem mozdult meg, hogy hozzá tudjak szokni méretéhez, türelmesen várakozott, közben apró puszikat hinetett nyakam vékony bőrére.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
A gyönyörtenger elmúlt, helyét átvette valami más, valami sokkal elsöprőbb, amit meg sem igazán tudok magyarázni. Olyan érzés volt, mintha ködben járnék, aztán szépen eltévednék. Érzékszerveimre hagyatkoztam, ösztönösen cselekedtem, amikor elkezdtem ficánkolni alatta, többre vágyva. Halkan felkuncogott, majd elkezdett ki-be mozogni bennem, édes-édes görcsöt gerjesztve hasam alsó izmaiban. A forróság árvízként hatolt testemben, összehangolt nyögéseink pedig a legédesebb szimfóniaként töltötték be a csöndes szobát. Mindent hiperérzékenyen fogtam fel. Azt, ahogyan a lepedő finom anyaga nedves hátamhoz ér, Harry csapzott tincseit a vállamon, ahogy fejét vállamra hajtva élvezte együttlétünket és a forró lélegzetét, mely szinte perzselt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan, lágyan mozgott, szinte végtelennek tűnő, hosszú percekig, közben édes szavakkal kényeztetett, amiket fülembe súgott. Körmeim hátába mélyedtek, vádlijaimmal pedig még közelebb húztam magamhoz, <i>magamba</i>. Éreztem, ahogyan orgazmusom épül bennem, szép lassan, végeláthatatlan spirálba rántva. Harry szavai voltak azok, melyek végleg beletaszítottak ebbe a feneketlen kútba, és az érzés, ahogy elélvezett. Teste megremegett az enyém fölött, szinte földrengésszerű hullámokat gerjesztve bennem, miközben nevemmel ajkaim élvezett. Csak ennyire volt szükség. Mindössze ennyi kellett, hogy elérjem a gyönyör csúcsát, szinte eszméletlenül ejtve kezeim magam mellé, légszomjam pedig csókjai enyhítsék, ahogy egymás levegőjét lélegeztük be.</div>
<br />- Olyan fantasztikus vagy, <i>Louis</i> – duruzsolta, amikor már egyenletesen tudtunk lélegezni, ő pedig fejét mellkasomon nyugtatva játszadozott ujjaival hasfalamon.<br />- Igazából nem tudom mit csináltam, de köszönöm – mondta fülig pirulva és hálát adtam az égnek, hogy nem láthatta kislányos leégésem, amikor nem tudtam egy bókot jól fogadni.<br />- Tökéletes a tested, egyszerűen hibátlan vagy.<br />- Te pedig elfogult. Épp most szexeltünk, szerintem bárkinek ezt mondanád – szaladt ki a számon, mire felkönyökölt és összevont szemöldökkel nézett rám.<br />- Miért mondod ezt? Ha bárki megtenné, akkor most nem veled feküdnék itt, hanem egy prostituálttal.<br />- Igazad van, sajnálom. Köszönöm a bókot…<br />- Néha összezavarsz – vallotta be, miután elfoglalta helyét ugyanott, ahonnan előtt felemelkedett.<br />- Igazából még én sem mindig értem magam. Annyira lehengerlő vagy, hogy az hihetetlen és néha nem tudok mit kezdeni vele.<br />- Csak sodródj az árral. És még valami… Mi nem szexeltünk, mi szeretkeztünk – javított ki az előbbi hibámért, ami újabb pirulást eredményezett.<br />- Ugye lemehetünk enni valamit? – váltottam gyorsan témát, mert ez kezdett kellemetlen beszélgetéssé válni.<br />- Bármit, amit csak szeretnél, kedves Louis – pislogott fel rám hatalmas zöld szemeivel, majd feltápászkodott és kimászva az ágyből előhalászott az ég tudja honnan, egy elnyűtt pólót, amit magára húzott, hogy utána eltűnhessen a semmiben és fél perc múlva két bokszerrel és egy hófehér trikóval térjen vissza. – Ezt javaslom vedd fel, ha nem akarod halálra ijeszteni a házvezetőnőt – adta a kezembe a holmikat, majd belebújt a magánál tartott alsóneműbe.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Természetesen mindegyik nagy volt rám, de kényelmesek és Harry illatúak voltak, szóval nem bántam. Kimásztam az ágyból és megkerülve azt Mr. CEO-hoz sétáltam, hogy lábujjhegyre állva megcsókolhassam. Persze nem ellenkezett, sőt, talán még hevesebben viszonozta gesztusomat, de csak pár pillanatig tartott, ugyanis elhúzódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Menjünk enni, mert a végén engem falsz fel.<br />- Utána pedig aludjunk, mert hullafáradt vagyok – mondtam ásítva és engedtem, hogy lekísérjen a konyhába, ahol összedobott két szendvicset, amit félig alva ettem meg. Igazából már nem emlékszem, hogy kerültem vissza a szobába, de azt tudom, hogy hozzá bújva aludtam el, álmoban pedig unikornisokon lovagoltunk és vízesésbe ugrottunk bele. UI: <i>Louis-nak nem szabad szeretkezni, mert fura dolgokat fog álmodni.</i><br /><br /><div style="text-align: justify;">
Másnap reggel kicsit csalódott voltam, mert hideg és üres volt az ágy, azonban Harry párnáján egy lapocska hevert: <i>Vészhelyzet a cégben. Ebédre itt leszek, el ne tűnj! xxH</i>. Lebiggyesztett ajkakkal dőltem el az ágyon és hiányérzetem volt. A céges vészhelyzettel azonban nem tudtam felvenni a versenyt, ezért úgy döntöttem a maximumot hozom ki a délelőttből, szóval kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba, hogy tv-t nézzek. A kanapén egy becsomagolt dobozt találtam, amin az én nevem virított, szóval még jó, hogy kibontottam. A csomagolás egy x-box berendezést rejtett, a még meg sem jelent változatot, nekem pedig azonnal felcsillant a szemem. Mellékelve volt egy halom játék, aminek azonnal neki is veselkedtem, ezzel szépen lefoglalva magam órákig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Észre se vettem, hogy Harry mikor ért haza, csak már azt észleltem, hogy leül mellém a kanapéra, lábait keresztbe veti a kávézóasztalon és fejét hátra hajtva pihen. Kimerültnek tűnt, fáradtnak és stresszesnek, szóval inkább engedtem, hogy ha szeretne valamit mondani, akkor tegye meg magától, ne az én nyomásomra.</div>
<br />- Mennyi esély volt egy újabb gyújtogatásra? – kérdezte végül.<br />- Nem tudom, Harry, de ha bármit tehetek érted… - kezdtem, de nem fejeztem be, ugyanis ledobta nyakából nyakkendőjét és az ölembe dőlt. Kicsit fészkelődött, majd lehunyta szemeit és halkan dúdolva pihent.<br />- Olyan kényelmes – dünnyögte gyermeteg hangon, arcát combomba fúrva.<br />- Pihenj csak, ha felébredtél játszhatunk – simogattam halántékát, mintha egy gyermek lenne, közben észre se vettem, hogy vége lett a játéknak, meghaltam és új kezdődött. Azzal voltam elfoglalva, hogy a lábaimon fekvő gyönyörű férfit nézzem, ahogy arcára fáradt mosoly kúszik simogatásomtól, teste ellazul és szép lassan elalszik.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Fogalmam sem volt, hogy mikor mehetett el az éjszaka, vagy mennyit dolgozhatott azóta, de láttam rajta, hogy minden perc pihenést megérdemel és szüksége van rá. Annyira fiatal volt és annyi minden nyomta a vállát, hogy azt ember jóformán fel sem tudta fogni, ő mégis helyt állt, nem is akárhogy. Felnéztem rá és valamiért elmondhatatlan büszkeséggel töltött el, hogy ez a férfi az enyém, csakis az enyém. Tudom, hogy kicsit mániákusan hangzik, de nem tehettem róla. Minden másodperccel jobban vonzott magához, a bűvkörében tartott és nem engedett. Na nem mintha szabadulni akartam volna, főleg nem annak a tudatában, hogy megelégszik velem, elég jónak tart arra, hogy rám áldozza a figyelmét és az idejét, minden más, fontos üzletember teendője mellett.</div>
<br />- Olyan nagyon szerencsés vagyok – suttogtam vallomásom a csöndbe, tudván, úgysem hallja, majd pillantásom visszafordítottam a képernyő felé és újra játszani kezdtem, remélve, hogy nem ébresztem fel, közben azon gondolkodva, hogy ki akarhat ártani neki, mikor annyi jót tett az emberekért. Egyszerűen nem volt igazságos, én pedig segíteni szerettem volna neki, mindenképpen.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-77754473545952553632015-02-14T07:29:00.002-08:002015-02-14T07:29:30.226-08:00Tizennegyedik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ezer éve nem jelentkeztem, de amint a múltkor is említettem, totál semmi időm nem volt a héten.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Azonban itt a friss, khm...érdekes lett, főleg a vége felé, de ha béna és kicsit suta, akkor ne haragudjatok, mert Larry-s történeteket jóformán csak angolul(egyetlen magyar van a listámon) olvasok és azt a művészetet, amit egyes írók művelnek nem igazán tudom visszaadni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Azért remélem nem akartok majd meglincselni és írtok véleményt, mert ennél a résznél különösen kíváncsi vagyok, mit is gondoltok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A héten megnéztem a Szürke Ötven Árnyalatát a moziban, nem tudom ti láttátok-e már és mi a véleményetek, de én kidobott pénznek tartom. Sajnos túl nagyok voltak az elvárásaim, a film pedig nem érte el a szintet, amire vártam. Ezt nem tudom miért mondtam el, lehet csak időhúzás... Ki tudja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A folytatás bizonytalan - remélhetőleg rövid - időn elül érkezik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Mindenkinek Boldog Valentin napot, én bulizással fogom tölteni. Ti?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millió puszi!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
R.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
-----</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxHwZFCcYnEDQxk3-9yMDqNtiYii723zxFB2VhVGOwKvBC3iM9aFpPk1D46b7bSmwloi4WD3Vg93BMc11L8yWkRNwdttOz43Z-buUcv57rHkJoJrC8u4R6cPUDLQN8TFhYEW75KU67WqAO/s1600/14.jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxHwZFCcYnEDQxk3-9yMDqNtiYii723zxFB2VhVGOwKvBC3iM9aFpPk1D46b7bSmwloi4WD3Vg93BMc11L8yWkRNwdttOz43Z-buUcv57rHkJoJrC8u4R6cPUDLQN8TFhYEW75KU67WqAO/s1600/14.jpg.jpg" height="160" width="400" /></a></div>
<h3 style="clear: both; text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
- Csak szórakozol, ugye? – kérdeztem sokkolva mondandójától, Niall pedig azonnal letette villáját és ijedten nézett rám.<br />- Nem! Az a rohadék egy lánnyal van! Egy lánnyal, érted? <br />- Jól van, azonnal hazamegyek, te is gyere és megbeszéljük, mit szólsz?<br />- Szó sem lehet róla! Én most megyek és az autók elé lököm! Senki nem szórakozik az ÉN...vagyis Niall-el!<br />- Esküszöm, egy szép napon összekötlek titeket és a Marianna Árok allján végzitek! Két hülye! – motyogtam mérgesen, mire Niall feje még érdekesebb lett.<br />- Nem értem miről beszélsz...<br />- Elmagyarázom, ha most szépen hazamész. Én is ott leszek fél óra maximum.<br />- De biztos ne ijesszek rá, csak egy kicsit? – kérdezte reménykedve.<br />- Kicsit se! – rivalltam rá, de csak hümmögéssel válaszolt.<br />- Otthon találkozunk – mondta végül és bontotta a vonalat.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Természetesen a szöszit nem avattam be. Nem volt jogom tönkre tenni a boldogságát, még akkor se, ha így kibabrált vele a sors. Az volt a terv, hogy ráveszem Liamet, hogy látogassa meg őt és beszéljenek és jöjjenek rá, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, hogy ezzel fölösleges legyen megtudnia bárkinek is, hogy az a szemét gyökér mit művelt. Persze, az már más dolog volt, hogy tervbe vettem annak a szemétládának a levadászását és életének alapos megkeserítését, de persze csak akkor, ha nem tud alapos magyarázattal szolgálni, hogy miért kegyelmezzek meg a heréinek. Semmiért....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan hazudtam valamit Niall-nek és megígérve neki, hogy bepótoljuk, majd rövid úton elmenekültem a házból, hogy hazarohanhassak és legjobb barátommal kibeszéljük a dolgokat. Út közben beugrottam egy vegyesboltba, vettem bort és sajtot meg egy fél kiló szőlőt, mert tudtam, hogy Liam ezeket jobban szereti, mint a sört, vagy bármi mást, valamint a veseelégtelensége miatt, elég ártalmas is neki a sok szesz, ezt pedig ugye első kézből tudtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Hoztam kaját! – kiáltottam el magam, ahogy hazaértem, de válaszul csak halk szipogást hallottam a nappali felől, ahol Liam-et találtam és a szétbontott karácsonyfát, amit ugye az ő kérésére megtartottunk. A földön gubbasztott, egy törött gombot szorongatva kezében. – Mit csináltál, te nagy gyerek? – kérdeztem mellé kuporodva.<br />- Ez a szar megvágta a kezem! – tartotta felém véres tenyerét, arcán pedig apró könnycseppek szánkáztak le, amik biztosan nem a vágásból származó fájdalom miatt voltak ott.<br />- Annyira sajnálom – karoltam át vállát, vagyis inkább próbáltam, mert az edzőterem szépen megtette a hatását és én ki puliszka, nem voltam elég testes a feladathoz, valamint a karom is rövidke volt.<br />- Én is. Niall ennél jobat érdemel! Értem, hogy nem akar velem lenni, biztosan mondta is neked a telefonban, de akkor is... Az a szemétláda csak kihasználja! Láttam azzal a lánnyal, olyan szép. Ő sem érdemli meg. Tudod, még kicsit hasonlít is Niall-re.<br />- Mindkettő festett szőke? – kérdeztem ironikusan, mire felnevetett.<br />- Bolond vagy, ugye tudod? – nézett rám csillogó szemekkel, amit én egyetértő bólintással nyugtáztam.<br />- Hoztam bort és sajtott, meg szőlőt. Kibontom és megisszuk ketten, közben megnézhetünk valami hülye filmet, amit csak szeretnél, de ezt a vacakot hagyd itt, majd én mindent feltakarítok, ha lefeküdtél aludni.<br />- Köszi, anyuci – bújt hozzám gyerekesen, amit nem tudtam nevetés nélkül hagyni. – Sokkal jobban kedvellek, mióta meleg vagy. Így végre majd kibeszélhetjük milyen Harry az ágyban!<br />- Mintha te tudnád! – röhögtem fel, de kicsit megijedtem, mert mi van, ha igen?<br />- Fogalmam sincs, de te majd elmeséled!<br />- Dehogy mesélem. És mi még nem csináltunk semmit.<br />- Azért azt a két orált nem mondanám semminek. Olyan szép szája van, hogy iszonyatosan jól csinálhatja – dőlt a kanapénak álmodozva, tenyerét pedig a nadrágjába törölte, piros foltokat hagyva az anyagon.<br />- Hé! Nem álmodozunk Harry-ről. Ő csakis az enyém! – mordultam rá, majd pedig azonnal fülig pirultam, mivel rájöttem, mit is mondtam.<br />- Erre inkább nem mondok semmit. Hozd a bort és a sajtot, ne kelljen sokat várjak...<br />- És visszatért – csóváltam fejem mosolyogva, utalva Liam kötekedő és parancsoló hangnemére.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
A két nap szombatig nagyon-nagyon lassan telt. Persze Liam délutánonként velem volt, de az akkor sem volt ugyanolyan, mint Harry társaságát élvezni. Főztünk és áthívtuk El-t, meg a vőlegényét vacsorázni, valamit anya és a húgaim is felhívtak Skype-on és két órát beszéltünk péntek este. Megígértették velem, hogy a következő héten nálam lehetnek, szóval nem volt kibúvóm, főleg mivel szünet volt az iskolában. Boldog voltam, hogy velem lesznek, csak attól féltem, hogy e miatt kevesebbet fogom majd látni Harry-t. De végül is lenyeltem és csak örültem az érkezésüknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül szombat lett hála az égnek és szinte tűkön ülve szálltam be a kocsimba, kicsiny hátizsákommal kezemben, hogy elindulhassak a birtokra a hosszú hétvégét ott tölteni. Novebmer volt, nagyon lehűlt a levegő, nekem pedig egyáltalán nem melegedett fel az autóm belseje, ami csak azt jelenthette, hogy utálnak odafenn és majdnem egy órát kell egy elromlott klímájú autóban kuksolnom, miközben szarrá fagyok. A kabátomat természetesen magamon tartottam és kesztyűt is húztam, de ez nem védett túl sokat. Mire odaértem konkrét jégkocka lettem, alaposan a frászt hozva ezzel az ajtó nyitó házvezetőnőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze azonnal elvette a kabátomat és a táskámat, majd a meleg nappaliba tessékelt és leparancsolt a kanapéra, míg előkerít egy takarót és a ház urát természetesen. A helyiség és maga a ház egy fikarcnyit sem változott, ugyanolyan tökéletes katalógusba illő műdarab volt, mint azelőtt, egyedül én nem illettem oda a lilára hűlt ajkaimmal és remegő testemmel.</div>
<br />- Neked azonnal egy forró fürdőre van szükséged – karolt át hátulról Harry, teljesen a frászt hozva rám.<br />- Tudod, ha néha nem rémítenél meg, egészen kedvelhető alak lennél – csóváltam a fejem mosolyogva, de még mindig baromira vacogtam.<br />- Gyere, felmegyünk és megfürdesz – fogott kézen és felállítva minden további nélkül felmasírozott velem az emeletre. Így legalább alkalmam adódott alaposan megfigyelni csinos kis hátsóját, ami igazából egyáltalán nem volt nagy, csak éppen kézre álló és ha nem lettem volna kásásra fagyva, akkor meg is markoltam volna, minden szégyenérzetemet félretéve.<br /><br /> A hosszú folyosón végig érve egy tágas helyiségbe értünk, amit bálterem-fürdőként azonosítottam, ugyanis hatalmas sarokkád és külön zuhanyfülke volt benne, két kagylóval, méretes tükörrel, fürdőszobai szekrénnyel, továbbá két wc is társult hozzá. Minden fehér és kék volt, a földön bolyhos szőnyeg hevert, az apró ablakokon pedig függöny lógott. Az egész laksáunk elfért volna benne.<br /><br />- Itt maradsz míg megfürdök? – kérdeztem sokkal inkább reménykedve, mint kétségbe esetten. Nem volt mit tagadnom, az alatt a pár napocska alatt, míg nem találkoztunk, nagyon is hiányzott nekem. Jó volt látni őt, érezni a jelenlétét és azt kívánni, bár meg tudnám sorozat gyilkolni a lepkéket a gyomromban, amik annyira nevetségessé tettek.<br />- Ha szeretnéd – mondta elégedett vigyorral és becsukta a fürdő ajtaját.<br />- Nyilván nem azért kérdeztem, mert zavarna. Úgysem tudnék újat mutatni.<br />- Alul értékeled magad – lépett hozzám és lesegítette rám dermedt felsőmet, ettől a mozdulattól pedig egyből kiolvadtam. – Gyönyörű vagy – vezette végig ujjait vállamtól egészen csípőmig.<br />- Talán még sem volt helyes, hogy maradtál. Így soha nem érek el a forró fürdőmig.<br />- Ha szeretnéd még kimehetek – vonta fel szemöldökét, de nyilvánvalóan nem igazi ajánlat volt, ezt én is levágtam.<br />- Ha azt akarnám, akkor most kizavarnálak – nevettem halkan és néztem, ahogy ellépve tőlem megengedi a vizet, ami gőzölve ömlött bele a hófehér kádba.<br />- Milyen fürdősót szeretnél? – kérdezte a fiolák között válogatva.<br />- Te milyet szoktál használni? <br />- Inkább zuhanyozni szoktam, ezt a fürdőt a nővérem használja, ha úgy dönt meglátogat.<br />- Akkor legyen levendulás, az jót tesz az idegeknek. Lenyugtat – magyaráztam mosolyogva, közben kibújtam utolsó ruhadarbjaimból is, egy szál alsónadrágban maradva. Ez volt az a pillanat, amit Harry arra választott, hogy megforduljon. Azt hiszem lángra is kaptam, főleg a pillantásától, mely annyi mindent mondott egyszerre, szinte beleszédültem. Figyeltem, ahogy tekintetét végigvezette testemen, ahogy ajkait megnedvesítette és elégedetten csillogtak szemei. Annyit én is megértettem, hogy kíván és velem szeretne lenni, de ettől a felismeréstől kicsit megrémültem. Én is akartam őt, nem ezzel volt a probléma, hanem azzal, hogy nem tudtam mit is kellene mondanom vagy tennem.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Szerencsére megoldotta ő a dilemmámat. Ellépett a kádtól, lenullázva a távolságot kettőnk között és ajkait az enyémekre préselte. Kezei a csípőmön nyugtatta, szorosan tartva, nehogy elhúzódhassak. Természetesen eszemben sem volt megtenni. Karjaimat nyaka köré fontam és kicsit felemelkedtem, hogy közelebb lehessek hozzá. Gondolkodás nélkül viszonoztam csókját, fejemet oldalra billentve, ezzel optimálisabb pozícióba helyezve magamat, hogy még inkább elmélyíthesse csókunkat. Alsó ajkamba harapott, amitől ugyan felszisszentem, de nem toltam el, inkább csak még közelebb törleszkedtem hozzá és vadságát viszonozva egyik kezemmel lelógó fürtjeibe téptem. </div>
<br />- Olyan rohadtul hiányzott, hogy együtt legyünk – suttogta remegő lélegzettel.<br />- Ne legyél ilyen nyafka, inkább kapd le a ruháid és fürödj velem – toltam félre és lehúzva bokszerem villámgyorsan beugrottam a kellemesen tűzforró vízbe, amihez azonnal hideget is engedtem. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Harry pár pillanatig emésztette amit mondtam neki, majd egy elégedett vigyor kíséretében levette melegítőfelsőjét, farmerját és papucsát is lerúgta, látnom engedve minden mesterien kidolgozott apró részletét nyúlánk testének. Meglepetésemre nem volt teljesen kocka hasa, inkább csak alakulóban lévő hasfal, ám v vonala egyszerűen tökéletes volt, a tetoválás fölötte pedig lélegzetelállító. Sőt igazából minden tetoválása az volt. Első ránézésre csak részegen összeválogatott kivágásoknak tűnnek, de ha jobban megfigyeli őket az ember, akkor rájön, hogy gondosan ki vannak találva, csodás részletekkel és biztos voltam benne, hogy mindegyiknek története van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül letolta alsónadrágját is, szabaddá téve félkemény férfiasságát. Tág szemekkel és elakadó lélegzettel figyeltem, ahogy ajkaira vigyor kúszik és ruganyos léptekkel mellém mászik a kádba. A víz nem volt habos, ezért tökéletesen láthattam minden részletét. Egy csöppet zavarban voltam, de hamar elmúlt, mikor meghallottam felszabadult nevetését és arcomba spriccelt egy kevés vizet.</div>
<br />- Ébresztő – kuncogott.<br />- Ez nem volt szép, Mr. Styles! – puffogtam és felhúzott térdekkel nekidőltem a kád falának. Fura volt, soha nem fürödtem együtt egyetlen férfival sem, kivéve Liamet, de ő nem számít, mert részeg volt és mikor besegítettem a kádba, engem is magával rántott. Ez viszont nagyon más volt, ugyanis Harry nem volt részeg, én pedig nagyon szerettem volna hozzá bújni, nyomokat hagyni puha bőrén és minden tudásom összeszedve eszméletlenre csókolni.<br />- Most haragszol, Louis? – kérdezte felvont szemöldökkel és lebiggyesztett ajkakkal.<br />- Nem, csak furán érzem magam – vallottam be.<br />- Szerintem csak engedd el magad, ne gondolj semmire és engedd magad az árral sodródni. – Hangja kedvesen csengett, mégis volt benne némi kötekedés is, amit azzal tett nyilvánvalóvá, hogy megragadta kezeimet és magához húzott, egyenesen terpeszben lévő lábai közé. Hurrá, csapdába ejtett a világ legszexibb férfija, nekem pedig laskatésztává változott az agyam. Magamnak kerestem a bajt, de nem gondoltam, hogy ennyire belemásztam.<br />- Ha azt hiszed, hogy ezzel oldod a zavarom, akkor nagyon tévedsz. Szerintem senki nem oldódna fel, ha egy álló farokra rántanák rá – panaszkodtam, de igazából egyáltalán nem bántam.<br />- Bárki boldog lenne, ha az a farok az enyém lenne – vigyorgott rám és még közelebb húzott, így nekipréselődtem ágyékának, ez pedig villámcsapásszerű elektromos kisüléseket gerjesztett egész testemben. Ajkaim elnyíltak, szemeim pedig kikerekedtek. – Erre várok két napja, most nem fogsz elmenekülni – suttogta és arcomat tenyerei közé fogva megcsókolt, nekem pedig az járt a fejemben, hogy a hosszú hétvégés x-box-ozástól, hogy jutottunk a kádban való csókolózásig, durván két perc alatt.<br />- El kellene zárni a csapot, mielőtt elárasztja a fürdőszobát – szakadtam el tőle légszomjtól fuldokolva, de ahogy rá pillantottam, ő sem volt másképp ezzel. Ajkai vörösek és nedvesek voltak, szemei csillogtak a heves csókcsatától.<br />- Akkor tedd azt, utána gyere vissza – adta ki az utasítást, amit teljesítettem is.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Visszacsusszantam hozzá, de neki más tervei voltak. Ledöntött, hogy hátam a kád falának érjen, de nem egészen ülő helyzetben, pont úgy, hogy fölém tudjon hajolni, rajtam pedig úrrá lett a pánik. Nem tudtam, hogy mit szeretne, főleg akkor nem, amikor rám helyezte súlyának nagy részét, férfiassága pontosan az enyémhez ért, ezzel gyomromból földrengésszerű remegéseket kiváltva.</div>
<br />- Ne aggódj, nem foglak megerőszakolni – nevetett halkan, mielőtt megcsókolt.<br />- Hm... Ez igazán kedves tőled – hümmögtem még mindig teljes zavarban.<br />- Azonban ki szeretnék próbálni valamit.<br />- Megtudhatom, hogy mi az? – kérdezte elkadó lélegzettel, ugyanis idő közben elkezdte nyakam szívni, nagy valószínűséggel újabb élénk foltokat hagyva bőrömön. Kezdtem ellazulni, amikor megmozdult. Hatalmas tenyerébe fogta mindkettőnk farkát és lassan, nagyon lassan előre lökte csípőjét, ezzel egyszerre meglepve és kipréselve belőlem első meglepett sóhajomat. Nagyon jó érzés volt, ahogy puha kezei körém fonódott, férfiassága pedig hozzám ért, ettől pillanatok alatt felizgultam és megemeltem csípőmet, hogy félúton fogadjam döféseit.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Szinkronban mozogtunk és egyszerre szakadtak fel belőlünk az egyre hangosabb nyögések. Lehunyt szemmel élveztem az aktust, bár igazából fogalmam sincs minek is nevezzem. Érintéseitől spirálban zuhantam orgazmusom felé, haszontalannak minősített kezeimmel pedig csípőjébe markoltam és erősebben húztam magamhoz, még több kontaktusárt könyörögve. Elégedetten mosolygott, de éreztem, hogy kezei elgyengülnek az élvezettől, ezért egyik tenyeremet az övére simítottam és így mozogtunk tovább. Nem kellett sok, élvezetem csúcsára értem, amin egy utolsó csók tolt át, hogy annak bizonyítékával szennyezzem a kellemes meleg vizet. </div>
<br />- Felmelegedtél? – kérdezte kicsivel később, amikor már normálisan tudtam beszélni.<br />- Igen. Neked milyen volt? Mert te nem... – utaltam arra, hogy ő nem élvezett el.<br />- Nekem kicsit több kell ennél ahhoz, hogy kielégüljek – mondta, ettől azonban az az érzésem támadt, hogy nem vagyok neki elég.<br />- Ez miattam van? – kérdeztem bizonytalanul.<br />- Dehogy is. Az volt a lényeg, hogy te élvezd, ugyanis tudom, hogy neked még soha nem volt dolgod férfival és szerettem volna, hogy tudd, milyen az – puszilta meg fejem búbját, de a rossz érzésem nem múlt el.<br />- És mit tehetek érted, hogy ne maradj lógva?<br />- Azt hiszem ezt a hálószobában mutatom meg – vigyorgott és kipattanva a kádból lekapott a polcról egy fehér törölközőt és miután kisegített engem is, rám terítette, majd saját magának is választott egyet. Megfogta kezemet és bevezetett a már ismerős hálóba, a már ismerős környezetbe és ledöntött a már ismerős ágyba, fölém hajolt és megcsókolt. Nem tudtam, hogy helyesen teszem-e, de vágytam rá. Az akartam, hogy ő is élvezze az együttlétünket, még akkor is, ha nem voltam teljesen felkészülve arra, ami következik. Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-86164717495676200172015-02-07T12:18:00.000-08:002015-02-07T12:18:12.259-08:00Tizenharmadik<div style="text-align: center;">
Helló!</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam a friss részt, papapaaa. remélem nagyon fog tetszeni mindenkinek, mert bizony megszenvedtem vele, gladiátor harc a WiFi-vel stb....De itt van, nem hiszem, hogy pár napnál hamarabb tudok folytatást hozni, de sajnos a házi dolgozatok sem várhatnak így érettségi előtt pár hónappal.Azért ne csüggedjetek, mert nem tűnök el huzamosabb időre!</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi és véleményezni mindig ér, ezt nem elfelejteni!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFeGHoXtoGjOtjAmIIUypxxTGJZEUbllqDxXPfWIM-IE45LMFGvM0ifb_JjoPi97e99tiuuBpJKqQDL8B-dk7X_Twp6dJC6KzcUZ5dK1HSRcnlu8UjwxJxP_TKJ398W7LExXvcbSkmiDmp/s1600/13.jpg.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFeGHoXtoGjOtjAmIIUypxxTGJZEUbllqDxXPfWIM-IE45LMFGvM0ifb_JjoPi97e99tiuuBpJKqQDL8B-dk7X_Twp6dJC6KzcUZ5dK1HSRcnlu8UjwxJxP_TKJ398W7LExXvcbSkmiDmp/s1600/13.jpg.jpg" height="400" width="280" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
Arra ébredtem, hogy üres az ágyam. Tudom, hogy ez általában mindig így volt, de emlékezve rá, hogy ki aludt velem az éjszaka, kicsit megijedtem, hogy mi történt vele. Így aztán azonnal kipattantam az ágyamból és kirohantam a nappaliba, de szerencsére megtaláltam, akit kerestem, szóval megnyugodtam. Hozzá sétáltam, de nem vett észre, túlságosan bele volt mélyedve a telefonjába, biztosan e-mailt írt, vagy ki tudja. Mellé heveredtem a kanapén és fejemet az ölébe hajtottam, onnan mosolyogva fel rá.</div>
<br />- Szép jó reggelt, Mr. Styles – köszöntem rá hunyorogva, ő pedig azonnal letette a készüléket és megpuszilta a homlokom.<br />- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar felébredsz.<br />- Üres volt az ágyam, kényelmetlenebb, ha úgy vesszük – panaszkodtam.<br />- El kellett intézzek pár dolgot, nemsoká bemegyek anyához, csak előbb haza kell rohanjak átöltözni, meg elhozni pár céges papírt.<br />- Ó, a fontos üzletember, mindig rohan – ingattam a fejem bosszúsan, de igazából sajnáltam, hogy el kell menjen.<br />- Este viszont elmehetünk vacsorázni, vagy valami. Persze csak ha szeretnéd.<br />- Ma este sajnos nem megy, Niall-nek ígérkeztem el, de holnap szabad vagyok.<br />- Üzleti vacsora a németekkel, akkor nekem nem jó. Sajnálom, kedves, de az egész holnapom reggeltől estig be van táblázva.<br />- Esetleg holnap után? – ajánlottam, közben ujjaival játszottam.<br />- Csak a délelőttöm szabad, kilenctől délig. Ha ennyivel beéred, akkor szuper, ha nem, akkor kénytelen leszel a hétvégéig várni, mert besűrűsödtek a dolgok.<br />- Bemegyek az irodádba és elrabollak, kedves, Mr. Fontos CEO – fenyegettem meg nevetve, naná, hogy nem vett komolyan.<br />- Az nem lenne túl kellemes, mert napközben a másik három szeretőmmel vagyok, este pedig vár haza a fiúm. Sajnos ha bejönnél, akkor mindent elrontanál.<br />- Egy szemét vagy, ugye tudod? – szűkítettem össze szemeimet.<br />- Mégis beengedtél az ágyadba és már másodjára aludtunk együtt, ha jól számolom.<br />- Jól számolod, de ki tudna ellenállni a kiskutya szemeknek, mikor olyan sebezhető vagy és kiszolgáltatott?<br />- <i>Ohh…Uhh</i>, ez fájt. Soha senki nem szidott még ennyire. Én, sebezhető és kiszolgáltatott? Ugyan kérlek. Csak fáradt voltam és stresszes, ez minden.<br />- Hitegesd csak magad, Styles. A végén úgy is nekem lesz igazam. Ezt jobb, ha már most megtanulod, mert biza az enyém az utolsó szó – magyaráztam hevesen, de nem engedte, hogy tovább jártassam a szám, ugyanis megcsókolt. Ajkainak enyhe kávé íze volt, hajának pedig levendula illata, amiből arra következtettem, hogy lezihanyozott és főzött kávét, amit már meg is ivott. Egyszerre volt követelőző és türelmes, hosszú és érzéki, közben mégis heves és szaggatott. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e egyáltalán, de így éreztem, ebből pedig többet akartam. Ujjaim hajába vándoroltak, ezzel arra kényszerítve, hogy még közelebb hajoljon hozzám.<br />- Milyen kis türelmetlen, Mr. Tomlinson – szakadt el tőlem, ezzel szinte lélegzet nélkül hagyva.<br />- Milyen kegyetlen ma reggel, Mr. Styles.<br />- Biztos nem szeretnéd kihasználni a szabad délelőttöm? – kérdezte csábító mosollyal telt ajkain, én azonban nem eshettem bele a csapdába, szóval megráztam a fejem.<br />- Inkább reggelizzünk, utána tessék szépen dolgozni menni és az anyukádat csókoltatom. Biztosan egy tünemény, ha ilyen fia van.<br />- Teljesen leveszel a lábamról, és már reggeliztem Liammel, mielőtt elment az egyetemre. Még mindig nem tette túl magát a szakításon, igaz?<br />- Neked is erről beszélt?<br />- Szerintem kiprovokáltam, mert véletlenül megkérdeztem, hogy van ma. Én kértem az ostort, ő pedig nem volt rest, egy fél órát magyarázott arról, hogy folyamatosan veled beszél telefonon Niall és nem avatod be a dologba. Ugye nem téged szemelt ki a srác magának?<br />- Miért, akkora baj lenne, ha egy kis ír suhanccal szórakoznék? – kacérkodtam a gondolattal, de sajnos Harry nem reagált olyan jól, mint terveztem.<br />- Sajnos túl féltékeny típus vagyok.<br />- De soha nem volt még párkapcsolatod, nincs honnan tudd, hogy féltékeny lennél, ha a kis ír maci az én málnásomban legelészne.<br />- Pontosan tudom, hogy féltékeny lennék, mert mikor ma reggel meghallottam ezt a pompás hírt, kicsi kellett, hogy ne durranjon el az agyam. Nekem senki ne flörtölgessen veled.<br />- Megnyugodhatsz, Liamről folyik a társalgás. Totálisan bele van még mindig zúgva, de Zayn iránt is érez valamit, ami nem tudom igazából mi lehet, de áldásom rá, viszont az előbb, mikor a nevét említettem, akkor tökéletesen normálisan reagáltál.<br />- Igen, talán fel sem fogtam, mit mondtál – vont vállat egyszerűen.<br />- Hol jártál, Harry? - ültem fel végre és egész közel húzódva hozzá kezdtem méregetni.<br />- Csak… Most minden összejött és kicsit tele van a fejem, ez minden. De a hétvégére kipihenem magam, ígérem – simított végig arcomon és olyan fáradtan és elcsigázottnak tűnt, mint előző este, vagy akkor, amikor az első tűz volt a raktárban.<br />- Nem kell ezt csinálni. Megértem, ha kimerült vagy, mindenki elfárad néha. Azt javaslom, hogy a hétvégén semmit ne csináljunk, csak lustálkodjunk, mondjuk én fogom a cuccaimat és ott alszok nálad pénteken és szomaton. Filmezhetünk és rendelhetünk pizzát, nassolhatunk, vagy videojátékozhatunk naphosszat. Amelyik neked jobban tetszik.<br />- Jól hangzik, már alig várom. – Hangja ki nem mondott ígéretekkel volt teli, az a mozdulat pedig, ahogy hozzám hajolt és fejét vállamra ejtette olyan bennsőséges és intim volt, annak ellenére, hogy csak én lehetek ennyire drámai, hogy ebből is nagy ügyet csinálok. Teljesen elpirultam, amint pedig megéreztem orrát nyakhajlatomban, már szinte lángoltam.<br />- Harry, azt hiszem el fogsz késni a munkából – nyöszörögtem megtörve a kínos csöndet.<br />- Nem baj, itt olyan jól érzem magam – érkezett a válasz, a következő pillanatban pedig ledöntött a kanapéra, ő pedig rám zuhant a mamut testével.<br />- Igen…Csak, hogy nem kapok le-levegőt – próbáltam letolni magamról, de persze, hogy meg se tudtam mozdítani. Ilyenkor átkoztam a szerencsétlen, nyeszlett testfelépítésemet.<br />- Szeretnél szájból szájba lélegeztetést? – könyökölt fel, ajkain pedig ott játszott a fáradt, lusta mosoly, ami annyira vonzóvá tette, hogy legszívesebben lerángattam volna a ruháit és akarattal teszem a magamévá. Nem történt meg.<br />- Szeretnék némi levegőt a tüdőmbe. Az tökéletesen megtenné.<br />- Ugyan, most több, mint két napig szinte zéró az esély, hogy találkozzunk, hadd sajátítsalak ki, csak még…. – kezdte, de megrezzent a telefonja, gyorsan elolvasta az üzenetet és ledobta a szőnyegre – Öt percig. Annyi, ameddig a sofőröm ideér.<br />- Én is elvihettelek volna.<br />- Abból nem származna semmi jó, ha te vinnél haza, mert szerintem csak kísértésbe esnék és beteget jelentenék a mai napra – duruzsolta fülembe és finoman beleharapott fülcimpámba.<br />- Mr. Styles, szerintem ez egyáltalán nem a megfelelő idő és hely erre. Inkább csókolj meg és ne ess át a ló másik oldalára, mert félek, hogy akkor egy baleset folytán a kanapéról is leesnél.<br />- Harcias is vagy, nem csak édes – hajolt egészen közel, közben végig tartotta a szemkontaktust és zavarba ejtően mosolygott. Éreztem a leheletét, kicsivel később pedig azt is, ahogy orra az enyémhez ér és apró köröket ír le annak hegyén és oldalán, egészen addig, míg a lélegzetem elállt és meg nem csókolt. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
A mi kis szórakozásunknak hamar véget vetett a kapucsengő, ami azt jelentette, hogy megérkezett a sofőr. Kíváncsi voltam honnan tudja a lakásunk számát, de ez egy olyan dolog, amire soha nem kaptam választ. Már az ajtóban búcsúzkodtunk, amikor eszembe jutott az esti beszélgetésünk.</div>
<br />- A hétvégén vigyek fogkefét, vagy azt a házigazda biztosítja?<br /><div style="text-align: left;">
- Kapsz saját fogkefét, ne aggódj… Hát milyen házigazda lennék, ha engedném, hogy cipeld magaddal azt a borzasztó súlyt – kötekedett vigyorogva és mielőtt végleg elköszönt volna egy utolsó csókkal mondott búcsút. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor magamra maradtam kezdtem csak igazán érezni a lepkéket a gyomromban, addig fel se tűntek. Amolyan kellemesen kellemetlen érzés volt, csiklandozott és egyszerre szorított is belülről valami, ajkaimról pedig le se lehetett törölni a vigyort. Vagyis egészen addig nem, míg üzenetem nem érkezett Niall-tól, a címmel és, hogy ötre vár. Persze, kedveltem és szívesen beszélgettem vele, de közben bűntudatom volt, amiért kijátszottam Liam bizalmát. De úgy voltam vele, hogy ha lúd, hát legyen kövér, szóval megkérdeztem, hogy setleg vigyek-e valamit, ha megyek, de biztosított, hogy ő főz ránk, emiatt ne fájjon a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kettőig El-el beszéltem telefonon, ami mindig csak amolyan pótmegoldás, de sajnos a szoros időbeosztása miatt nem igazán tudtunk találkozni. Elmesélte, hogy Perrie attól fél, hogy a vőlegénye megcsalja egy szőkés hajú lánnyal, de igazi bizonyítékként csupán pár rövidke hajszálat tud felmutatni, ami akár férfié is lehet, az pedig ugye nevetséges, hogy a fiú egy másik pasira gerjedjen, mikor ők ketten már ezer év óta együtt jártak. Próbáltam tanácsot adni, de ilyenkor mit mondhat az ember? Alig ismertem Perriet, a vőlegényét pedig egyáltalán, ami pedig a kapcsolatukat illeti, nos, azt pedig még úgy sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit fura volt, hogy mindenki hozzám fordul a kapcsolati problémáival, amikor pont én volt az, akinek nem volt egy normális kapcsolata hónapok óta, amibe pedig épp készült belemenni, az a legkevésbé sem volt szokványos. Azt hiszem a megbízható fejem miatt volt ez. Mindenki azt hitte, hogy képes vagyok tanácsot adni és átsegíteni őket a mély ponton. Tévedtek. Csak azt tudtam ismételgetni, amiket már elmondtam, de azok se eredeti forrásból származtak, hanem a különböző romantikus filmekből, amiket Liam kényszerített rám a hosszú évek alatt, mióta legjobb barátok voltunk. Csodálkoztam, hogy ők ezeket nem jegyezték meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délután öt előtt kicsivel érkeztem meg a pompás kertes házhoz, aminek kocsibehajtója is akkora volt, hogy egy királyi menet gond nélkül parádézhatott volna rajta és még akkor is marad hely egy elefántcsordának. Az aszfaltos részt fák szegélyezték és kicsi szobrok, a bejárat előtt pedig egy SZÖKŐKÚT állt, amiből a hidegre való tekintettel ezúttal nem spriccelt a víz, bár, ha Zayn-ről volt szó, akkor a kis ördögi énem azt súgta, hogy az nem is víz szokott lenni, hanem pezsgő, vagy 1975-ös vörös bor. Nagyon nem szívleltem a fiatal ügyvédet, de ő tett tönkre egy csodálatos kapcsolatot, ami mellesleg a két kedvenc meleg ismerősömet foglalta magába, szóval azt hiszem jogos volt minden negatív gondolatom irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A ház mellesleg fantasztikus volt, előkelő és lélegzetelállító, barna falait robbantott sziklával díszítették és egészen weekend ház hangulata volt a zsalugáterekkel az ablakon és a mályvákkal a párkányokon. Azt vártam, mikor rohan le három kutya és egy ló, de ez nem történt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Niall nyitott ajtót, aki pont olyan volt, mint emlékeztem. Rövid, festett szőke haja ezer felé meredezett, mégis azt a benyomást keltette, hogy hosszú percekig állt a tükör előtt és ezzel foglalkozott. Szürke pulcsit és kék farmert viselt, hozzá pedig egy félénk mosoly társult, ami lehetetlenné tette, hogy utáljam. </div>
<br />- Kösz, hogy eljöttél – engedett be mosolyogva.<br />- Ugyan, jobb, mint naponta a hívásaidat fogadni – adtam kezébe kabátomat, amit egy ajtó mögé akasztott, majd cipőimet is betette és kaptam cserébe egy pár papucsot.<br />- Tudom, hogy idegesítő vagyok, de nem tehetek róla. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mi is lehet vele.<br />- Akkor menj és beszélj vele. Tudom, hogy még szeret, ne kelljen ugyanazt elmondanom. A passiótok kezd kicsit fárasztó lenni.<br />- Kidobna anélkül, hogy meghallgasson. Minden különösebb gond nélkül hajitana ki az ablakon – magyarázta, közben pedig egy tágas nappaliba vezetett, ami meleg színekkel volt tömve, tölgyfa bútorokkal és egy hatalmas, szekrénysorba épített laposképernyős tv-vel, amihez játékkonzol volt kapcsolva, az X-box pedig előtte hevert a földön. A könyvespolcok roskadásig voltak pakolva könyvekkel és enciklopédiákkal, csoda, hogy nem szakadtak le, míg az ablakok előtt növények zöldelltek.<br />- Szép lakás – jegyeztem meg lehuppanva a kanapéra.<br />- Igen, jobban szerettem a régi lakásomat a belvárosban. Meg nálatok lenni.<br />- Na igen, az ám az igazi banzáj.<br />- Oké, Louis, az igazság az, hogy főztem, szóval remélem éhes vagy, mert lett annyi, hogy egy hadsereget jól lehetne lakatni vele – jelentette be, mintha csak azt közölte volna, hogy terhes.<br />- Szuper, farkas éhes vagyok!<br />- Akkor gyere a konyhába, mert nincs kedvem terítgetni, ha nem baj.<br />- Egyáltalán nem baj – indultam utána, minden további hozzászólás nélkül, hogy egy méretes konyhában köthessünk ki, ami vörösre színezett fa és fekete gránit keverékében pompázott, a pult és a felső szekrények között pedig tükör volt a falra erősítve. Mindennel fel volt szerelve, még egy mini konyhakert is volt az ablakpárkányon. Csak a nagyon szükségesek, hogy mindig legyen friss, de akkor is megbotránkoztatóan tökéletes volt. – Befogadtok? – kérdeztem az egyik bárszékre ülve, ami a pult mögött volt, háttal a nappalinak.<br />- Akkor jössz, amikor csak szeretnél – mondta kedvesen mosolyogva, majd elém rakott egy nagy tányér zöldséges csirke mellett, rizzsel körítve. – Jó étvágyat!<br />- Megártott neked, hogy étteremben pincérkedsz.<br />- Már átszerveződtem és szakácskodom, ugyanott természetesen, de nemrég az egyik szakács lebetegedett és felajánlottam, hogy besegítek. Persze a főnök először húzta a száját, de végül is rábólintott, amikor megkóstolta a parmezános csirkemellemet.<br />- Gratulálok! – emeltem fel villámat borospohár híján.<br />- Köszönöm – mosolygott szégyellősen és nekifogtunk végre enni.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Tényleg remekül főzött, a csirke isteni volt, a rizs pont tökéletesre főzve, a zöldségek pedig csak annyira markánsak, hogy ne nyomják el a többi fűszer ízét. Míg ettünk jórészt ő beszélt, én pedig bólogatva hallgattam, mert sok mindent nem tudtam hozzá fűzni. Épp beavatott volna valami kulissza titokba, amikor megszólalt a telefonom. Kicsit megijedtem, mikor Liam neve villant fel a képernyőn, de fogadtam a hívást.</div>
<br />- Zayn megcsalja Niall-t! Én megölöm!! – kezdte ingerülten, nekem pedig az a balsejtelmem támadt, hogy tényleg képes és megöli a fiatal ügyvédet. Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-60324944176559087182015-02-04T09:48:00.001-08:002015-02-04T09:48:51.272-08:00Tizenkettedik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hellou!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Meghoztam a friss részt, ami szerintem az eddigi legcukibbra sikeredett, sok Niam és kevesebb Larry van benne, de minden oldalról körbe kell járni a cselekményt, ugyebár.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szóval remélem nektek is tetszeni fog, nem csak én vagy így elájulva magamtól * leteszi a rongyot és abbahagyja az önfényezést* meg az írásomtól. A kommenteket nagyoon szépen köszönöm, olyan kis édesek vagytok, plusz el se hiszem hogy <span style="font-size: large;">29</span> rendszeres olvasóm van. Ez akkora boldogság nekem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millió puszi és igyekszem a folytatással!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
R.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
-----</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiud_yNhgVCtx3bA9M4f-L4uObCrmlGBG_0y5zeUdGdQRP-44W9fFCWs4Vti_NSZ2qKZEj7sqcSaOyGnEA_puA7bLjy2aQoxpq3zJ6QA6YnnkD2eDWVXKOqm_DdRSowV8gs7mr9ZcFsx0aD/s1600/12.jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiud_yNhgVCtx3bA9M4f-L4uObCrmlGBG_0y5zeUdGdQRP-44W9fFCWs4Vti_NSZ2qKZEj7sqcSaOyGnEA_puA7bLjy2aQoxpq3zJ6QA6YnnkD2eDWVXKOqm_DdRSowV8gs7mr9ZcFsx0aD/s1600/12.jpg.jpg" height="147" width="400" /></a></div>
<br /><div style="text-align: justify;">
Sajnos a kellemes reggelinek gyorsan vége lett és meg se csókolt a végén. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor egyerűen megpuszilta az arcomat és lelépett. Szerettem volna utána rohanni és letámadni a csókjaimmal, de nem akartam gyengeséget mutatni, főleg amikor épp csak kezdett belemenni ebbe az egész ismerjük meg egymást dologba. Szóval inkább elpakoltam a maradékot - ami nem is volt olyan sok - félre tettem Liamnek, majd visszavándoroltam a szobámba és beágyaztam, majd laptopommal az ölemben fel is másztam a puha paplanok tetejére és elkezdtem filmet nézni, egészen délutánig, amikor megérkezett Liam és pasis napot tartottunk. Igazából mondhatnám csajosnak is, ugyanis elmentünk bevásárolni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A bevásárló központban olyanok voltunk, mint a nagy gyerekek. A kis kocsival körbefurikáztunk a sorok között, majdnem felborítva egy öreg mamát az unokájával. Mondjuk a gyerek megérdemelte volna, mert utánunk ordibálta, hogy <i>hülye buzik</i>, de csak elmentünk mellette, nem akartuk felkenni a kiskölyköt a kompótos polcra. Vagyis én akartam, de Liam nem engedte.</div>
<br />- Most hová? – kérdeztem miközben bepakoltam a csomagtartóba.<br />- Arra gondoltam, hogy esetleg elviszlek valahová. Meglepi lesz, szóval add át a kulcsot és ülj be szépen a mitfahrer ülésre!<br />- De ez az én kocsim! – nyafogtam, de ő csak nevetett és kivéve kezemből a kulcsaimat már be is pattant a vezető ülésbe.<br />- Beszállsz még ma, vagy megvárod, míg havazni kezd?<br />- Jól van na... <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Lövésem nem volt, hogy mégis hová akar vinni, ezért kicsit meglepődtem, mikor behajtottunk az állatkert parkolójába. Kerek szemekkel meredtem rá, de ő csak vigyorgott és leállította a motort. Kiszállt és átszaladt, hogy kinyissa az ajtót, majd szinte meg se várva, hogy lábaim a talajt érjék, bevágta mögöttem az ajtót.</div>
<br />- Ide minek jöttünk? – méregettem gyanúsan, de ő már rohant is a jegypénztárhoz és vett két jegyet, amiből az egyiket a kezembe nyomta.<br />- Mert szép ez a mai nap és mert olyan jó az idő. Plusz nemrég megszülettek a kis elefántok és mától lehet látni őket – csiripelte gyerekesen és pedig homlokon csaptam magam döbbenetemben.<br />- Liam, hány éves is vagy te pontosan?<br />- Huszonhat. De imádom az elefántokat és utoljára Niall hozott el és most valakinek helyettesítenie kell őt, az a szerencsés pedig te vagy ezen a napon, szóval indulás, mert ha sokáig ácsorgunk, akkor bezár az állatkert! – ragadott karon és miután átestünk a jegyek ellenőrzésén, perceken belül már hatalmas vattacukrokkal és a pálcára fagyott ujjakkal vonultunk a látogatók tengerében, egyenesen az elefánt karám felé, hogy meglessük a didergő kis elefántokat.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Az egész napot jóformán a kifutók közt bóklászva töltöttük, közben hülyeségekről beszélgettünk és természetesen kifaggatott a reggeliről Harry-vel, amiről örömmel meséltem neki, arcomon pedig olyan széles volt a vigyor, mint soha azelőtt. Elmeséltem mennyire édes volt, hogy meglepett és, hogy nekem is hasonlót kellene tennem, hogy tudja, jó úton halad. Szóval azt tanácsolta, hogy lepjem meg az irodájában vagy otthon. Az eredeti ötlet az volt, hogy egy gyors menettel, de aztán meggondolta magát, miután megfenyegettem, hogy szerzek egy epiláló gépet és alvás közbe nekilátok szőrteleníteni a lábát. Szóval abban maradtunk, hogy másnap felmasírozok az irodájába és elrabolom, bármi is történjen, utána pedig elviszem valahová. Az optimális a színház lett volna, de ugye az lehetetlen volt, szóval maradt a rögtönzés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hullafáradtan értem haza és akkor még fogalmam sem volt, hogy a napnak korán sincs vége. Épp csak letettem a seggem a kanapéra, máris megszólalt a telefonom. Niall hívott, úgyhogy be kellett menjek a szobámba felvenni. Majdnem elküldtem a francba, mikor felvettem, de végül megálltam.</div>
<br />- Nem vagyok a legjobb barátnőd, hogy boldog-boldogtalan hívogass telefonon! – kezdtem kedvesen, közben az ágyamhoz masíroztam és leheveredtem rá.<br />- Sajnálom, de most nem Liamről van szó. Igazából Harry-ről.<br />- Mi van vele? – kaptam fel a fejem a név hallatán.<br />- Nem tudok mit kezdeni a hírrel, szóval csak elmondom, ahogy van. Az édesanyja kórházba került. Nem tudom miért nem hívott téged már, de Zayn bement hozzá és azonnal haza lett küldve. Gondoltam téged nem zavarna el.<br />- Melyik kórházban van?! – kérdeztem és közben már a kabátom rángattam magamra a nappaliban, Liam pedig felvont szemöldökkel figyelt egy nagy tál csokis müzli fölül.<br />- A Szt. Gothard-ban. Anne a neve, Anne Twist.<br />- Nem Styles?<br />- Újra férjhez ment az első férje halála után, de most tényleg erről akarsz beszélni?<br />- Igazad van. Köszönöm, hogy szóltál. <br />- Lehetne egy kérdésem így utoljára? – motyogta az orra alatt, én pedig tudtam, hogy lakótársamhoz van köze.<br />- Igen?<br />- Ugye elvitted Liamet ma megnézni a kis elefántokat?<br />- Elmentünk... – suttogtam együtt érzően, közben beszálltam a liftbe és máris türelmetlenül doboltam a korláton, hogy menjen már az a vacak hamarabb.<br />- Nekem kellett volna elvinni. Megígértem neki...<br />- Istenem, Niall! Ne nekem rinyálj, hanem beszélj vele. Szeret téged, te pedig nyilván egy két lábon járó emeletes marha vagy, de visszafogadna.<br />- Tudod, hogy nem lehet.<br />- Vagy csak nem akarod. – Kezdtem kifutni a türelmemből és nem akartam olyat mondani Niallnek, amivel megbánthatom. – Figyelj, ha tényleg nagyon akarsz erről beszélni, akkor felvállalom a kockázatot és összefuthatunk valahol, de ha Liam megtudja...<br />- Gyere fel hozzánk. Holnap Zayn nem lesz itthon, nyugodtan beszélgethetünk.<br />- Oké, küld el a címet üzenetben, most pedig rohanok – hadartam és bontottam a vonalat.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Niall gyötrődése kezdett jobban az agyamra menni, mint a saját életem zűrzavara, pedig az sem volt kispályás. Nem értettem miért van még mindig Zayn mellett, mikor nyilvánvalóan a lakótársamba szerelmes. Egyáltalán mi olyan jó abban a félnótásban, mikor Liam az álompasi számára? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy idő után feladtam a gondolkodást és az útra koncentráltam és arra a beszédre, amit majd lenyomok Harry-nek, mikor a kórházba érek. Azt terveztem, hogy alaposan összeszidom, mert nem mondta el, hogy mi történt, utána hagyom, hogy a vállamon sírja ki magát, ahogy azt normális emberek szokták, majd lecsókolom a könnyeit és megvígasztalom, hogy minden rendben lesz. Minden porcikám biztosítani akarta róla, hogy ez semmiség és pikk-pakk helyrejön az anyukája, de még én sem tudtam mi vár rám odabenn.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A recepción természetesen hamar átjutottam és tőlem telhető leggyorsabban szeltem át a fehér folyosókat, hogy a harmadik emelet várótermében egyedül találhassam Harry-t, aki arcát tenyereibe temette és könyökével térdein támaszkodott. Fekete pulcsi és melegítő nadrág volt rajta, szóval ő sem készült erre. Haja egy fejpánttal volt hátrafogva, de abból is kikandikáltak tincsei. Hozzá siettem és elé térdeltem. Még akkor sem vett észre, szóval ujjaimat az övéire simítottam, mire megrezzent és rémülten meredt rám. Nem értette miért vagyok ott, sőt, hogy egyáltalán, hogy kerültem oda, szóval pillantása zavart volt, de hamarosan elmosolyodott, bár nem igazán.</div>
<br />- Miért nem szóltál? – kérdeztem csöndesen, a hosszas monológból pedig csupán ennyire futotta.<br />- Mert nem akartam, hogy így láss.<br />- Hogy? Ha tényleg szeretnél velem lenni, akkor szerinted minden nap a csodásan felöltözött, makulátlan éneddel fogok találkozni? Lesznek napok, mikor mindketten borzasztóan festünk majd, de szerencse, hogy nem kell attól félnem, hogy ha lemosod a sminked, akkor csak fele olyan gyönyörű leszel, mint vagy most.<br />- Köszönöm – fogta hatalmas tenyerei közé az én apró kezeimet és megpuszilt a homlokom, ajkának puha érintése pedig a lehető legrosszabbkor ébresztett vágyódást bennem.<br />- Elmondod mi történt? – kúsztam közelebb, még mindig a földön ülve.<br />- Édesanyám rosszul lett. A doktor szerint szívbillentyű zavar, amit meg lehet műteni, de én aggódom.<br />- Ha a doki szerint műthető, akkor biztosan az. Anyukád rendben lesz, abbahagyhatod a rémképek álmodását és a jó dolgokra gondolhatsz. Mondjuk arra, hogy mikor hazamegy, milyen boldog lesz a nővéred és mindenki más is, hogy újra egészséges.<br />- Olyan optimista vagy, Louis – simított végig hüvelykujjával állkapcsom vonalán, majd le nyakam csupasz bőrén és megállapodott egy élénk lila folton, amit ő okozott.<br />- Sokan mondták már. Valakinek kettőnk helyett is annak kell lenni, nemde? – mosolyogtam rá.<br />- De, igazad van.<br />- Most pedig azt hiszem haza kellene menned, mert már rég lejárt a látogatási idő és azzal, ha itt ücsörögsz, még nem lesz édesanyád jobban. Hazamész, kialszod magad, hogy holnap frissen és fiatalosan jöhess be hozzá. Mert szerintem ő sem szeretné, ha kényelmetlenül ülnél itt, a puha ágyad helyett.<br />- A sofőröm elment, hívsz egy taxit?<br />- Vagy akár el is vihetlek. Esetleg, ha szeretnél nálam is alhatsz – ajánlottam fel hezitálva, kicsit aggódva, mit teszek majd, ha mellettem fog feküdni.<br />- Beengednél az ágyadba? – vonta fel a szemöldökét meglepetten.<br />- Ha megígéred, hogy jófiú leszel és nem pajzánkodsz – tartottam fel orra elé az ujjam, mire bólintott.<div>
<br /> A recepción megeskette a nővért, hogy ha az édesanyja állapotában bármi változás beállna, azonnal hívják fel, majd lementünk a parkolóba, ahol a kocsim anyósülésére ült és olyan ártatlannak tűnt, hogy egyáltalán nem hasonlított arra a fenyegető férfira, aki olyan könnyen sarokba tudott szorítani, egyetlen mondatával. Eltűnt a domináns énje és megmaradt az a fiatal férfi, aki a kemény üzletember álarca mögött rejtegetett. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Olyan sebezhetőnek és fiatalnak tűnt, hogy legszívesebben megálltam volna az út szélén és halálra ölelgetem, de ezzel várnom kellett, míg haza nem érünk. Otthon persze Liam felszívódott valahová idő közben, szóval a mienk volt a lakás egészen. Egyenesen a szobámba mentünk, ahol megszabadult pulcsijától és nadrágjától, közben én szereztem csere cuccokat Liam ruhái közül, mert azok jobban illettek rá. Míg ő átöltözött, addig lezuhanyoztam, villámgyorsan természetesen és sajnos túl hamar értem vissza, ugyanis Mr. CEO még alsónadrágban volt, az íróasztalom előtt álldogált és egy képet tartott a kezében, ami valószínű engem, Niall-t és lakótársamat ábrázolt a születésnapomon. Tudom, hogy nem lett volna szabad megtartanom a szakításuk után, de annyira szerettem azt a fotót. Előző év karácsonyakor készült, mint bolyos sapkát viseltünk és amerikai módra tojáslikőrt ittunk. Annyira berúgtunk tőle, hogy szegény Liam másnap a sürgősségin kötött ki, de megérte, mert remekül szórakoztunk és míg tolták be kivizsgálásra, addig ő énekelt. Mondjuk azt nem tudtuk eldönteni, hogy a fájdalomcsillapítók miatt, vagy még mindig olyan piszok jókedve volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Jó ez a kép – fordította felém mosolyogva.<br />- Igen, totál betintáztunk akkor este, de remek volt – vettem át a keretet és végighúztam ujjaimat az arcokon.<br />- Ki készítette a képet?<br />- A volt barátnőm, Caren. Nemsokkal ezután mentünk szét.<br />- Meddig voltatok együtt?<br />- Csak pár hónapig. Semmi komoly nem volt, még fogkeféje se volt a fürdőben.<br />- Azt minek? – vonta fel szemöldökeit csodálkozva.<br />- Látszik nincsenek hosszú kapcsolataid. A fogkefe a fürdőben egyfajta kezdetleges beköltözés. Utána egy fiókba kapnak helyet a nálad tartott ruhái, utána egy fél szekrény, majd pedig szép lassan az egész lakásban ott hagyja a nyomait. <br />- Ez fura. Nagyon...nagyon fura.<br />- Miért, szerinted holnap reggel mivel fogsz fogat mosni? – kérdeztem teljesen ártatlanul, de ő máris vigyorogni kezdett, nekem pedig rossz érzésem támadt. <i>Hogy tud valaki akármilyen körülmény között a szexre gondolni?</i><br />- Van pótfogkefétek véletlenül? – kérdezte végül.<br />- Nyugi, mindig tartunk párat itthon, ha esetleg valaki itt akarna aludni és nem volt előre bejelentve a pizsiparti. De szerintem most már alhatunk, mert én személy szerin hulla fáradt vagyok.<br />- Egyet értek – bólintott és elindult az ágyam felé, majd bemászott és szépen középre fészkelődött. – Mire vársz? – nyöszörögte és arcát egy méretes párnába fúrta.<br />- Nem veszed fel a ruhákat, amiket hoztam?<br />- Jó így – válaszolta, de már félig aludt is, szóval csak bemásztam mellé és nem tudva ellenállni a kísértésnek, hátulról átkaroltam és arcom nyakhajlatába fúrtam. Édes parfümje megtöltötte a levegőt, így észre se vettem, hogy teljesen összegömbölyödött és hozzám simult, sokkal kisebbnek tűnve, mint amúgy.<br />- Szép álmokat – suttogtam fülébe és megpusziltam.<br />- Köszönöm, hogy maradhattam.<br />- Bárki megtette volna érted.<br />- Nem, bárki nem, de te megtetted. – Hangja mély volt és karcos az álmosságtól, mégis komolyan hangzott. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Olyan édes volt, amikor levetkőzte magáról a marconaságot és nem akart teljesen lenyűgözni. Igazából ez volt az, amivel levett a lábamról és már nem is voltam benne olyan biztos, hogy kell az a sok ismerkedés mielőtt rávetem magam.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-87377455432703066102015-02-01T12:31:00.003-08:002015-02-01T12:31:43.217-08:00Boldog Szülinapot kicsi Muffin <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Papapaaa!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Megérkeztem a szülinapi szösszenettel, remélhetőleg elnyeri tetszéseteket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Hatvanadjára is felköszöntve életem szívszerelmét, HBD neki és remélem ezt ma már utoljára írom le, mert azt fogják hinni az emberek, hogy megszállott vagyok. Á, egy csöppet sem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millió ölelés, a rendes résszel pedig majd igyekszem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
R.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
-----</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkURepc3yuTEoKefrrogkRNwCGVwtsEdGnWQr5VLouIdvaHnPoSkGYT1xYgaL71Hf7tg6cwilTUv7PHHIOe5RWxsI7AhreH9ta-FIfvmzp3Ot75f2eGGJZp0ZMHu7x2lAHX6rmHak0Uck1/s1600/brsztdj.jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkURepc3yuTEoKefrrogkRNwCGVwtsEdGnWQr5VLouIdvaHnPoSkGYT1xYgaL71Hf7tg6cwilTUv7PHHIOe5RWxsI7AhreH9ta-FIfvmzp3Ot75f2eGGJZp0ZMHu7x2lAHX6rmHak0Uck1/s1600/brsztdj.jpg.jpg" height="221" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Louis hetek óta készült erre a napra. Az első ötlete az volt, hogy az egész családot meghívja egy hatalmas vacsorára, de aztán valamiért meggondolta magát. Azt akarta, hogy ez a nap csak a kettőjüké legyen. Hogy az egész ház az övéké maradjon, oda menjenek, ahová akarnak és azt csináljanak, amit csak akarnak. Szóval elment a cukrászdába és rendelt egy nyolc szeletes csokoládé tortát, meggyel, mert tudta, hogy ez Harry kedvence. Vett pezsgőt és epret, valamint egy halom illatos gyertyát, amivel a nappalit akarta díszíteni. Kora reggel felkelt és úgy tett, mintha elfelejtette volna, milyen nap is van. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry persze nem akarta szóvá tenni, remélve, hogy majd csak eszébe jut, de Lou nagyon jó színész volt, ezért nem készített ágyba reggelit, nem vett rózsát, nem szórta velük teli a szobát és a folyosókat. Lement, lustán megreggelizett és amint szerelme megébredt elzavarta bevásárolni, talán túlságosan is rájátszott, mert Harry nagyon le volt törve, de azért elment. Itt volt Louis nagy alkalma, hogy mindent előkészítsen. A nappalit fénysebességgel szórta tele gyertyákkal és húzta el a szalagfüggönyöket. A tortát kivette a hűtőből és a két gyertyával a kávézó asztalra helyezte, de nem gyújtotta meg. A bakelit lejátszón elindította Sam Smith albumát, lejjebb vette a hangerőt, a pezsgőt pedig egy adag jégbe tette, a poharakat pedig mellé, majd várt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Majdnem egy óra telt el, mire Harry végre hazaért, ez alatt az idő alatt Louis már mindent csinált. Háromszor lelógatta a fejét a kanapéról és majdnem kirúgta a pezsgőt, amikor vissza akart fordulni normális testhelyzetbe. Ötször hallucinálta a Range Rovert behajtani a garázsba és legalább ugyanennyiszer képzelte, hogy betörők vannak a lakásban, közben pedig csak Dolce és Gabbana voltak, a két francia buldog, akik az emeleten randalíroztak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De végül is Harry haza ért, ő pedig amint meggyújtotta a gyertyákat, máris az ajtóhoz rohant és lendületből rávetette magát az érkező fürtösre, aki megtorpant és kiestek kezéből a nehéz szatyrok, de viszonozta az ölelést. </div>
<br />- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOT! – kurjantotta Harry fülébe, aki csak nevetni tudott. <br />- Azt hittem elfelejtetted – hitetlenkedett kuncogva és letette Louis-t <br />- Ugyan. Soha nem felejteném el a szülinapodat. Csak szerettem volna, ha legalább kicsit lesz meglepetés. Ha tudtad volna mire készülök, akkor sokkal hamarabb végzel a bevásárlással, vagy nem is mész el. <br />- Igaz. <br />- Gyere! – fogta kézen kedvesét és a nappaliba vezette, ahol romantikus félhomály uralkodott, gyertyák illatának édes kavalkádja, a tortán pislákoló lángok pedig apró csillagokként ragyogtak a nappali közepén. Louis odasietett és felkapva az édességet, szándékosan hamiskásan kezdte énekelni a Boldog születésnapot dalt. Mikor pedig Harry elé ért letartotta a kezében cipelt tányért, hogy szerelme könnyebben tudja elfújni a gyertyákat. – Isten Éltessen! – suttogta csillogó szemekkel és megcsókolta kedvesét. <br />- Köszönöm, Boo. – Hangja csöndesen visszhangzott és egybe olvadt a zenével, tökéletesen dallamos és édes volt, Louis pedig nagyon vissza kellett fogja magát, nehogy rávesse magát ott azonnal. <br />- Azonban, ha pezsgőt akarsz inni, akkor neked kell kibontani, mert én nem szeretnék egyetlen ablakot sem kitörni – lépett el szerelmétől és letéve a tortát, kivette az üveget a jégfürdőből és átadta az ünnepeltnek. – Addig felvágom a tortát és lehozom az ajándékod. <br />- Egyszerre csak egyet, Speedy Gonzales! – kuncogott Harry, de Louis csak leintette és miközben elszaladt egy késért, közben máris a legjobb megoldáson gondolkodott, hogy osonjon fel az emeletre úgy, hogy a két kutya le ne rohanjon mellette. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Végül is nindzsa mozdulatokkal osont el a hálószobáig, ahonnan gyorsan felkapta a kék masnis dobozt és ugyanolya csöndesen le is ment. Mire visszaért a nappaliba, addigra Harry már poharakba töltötte a pezsgőt és megoldva a helyzetet, ő vágta fel a tortát, amihez a kést Louis az asztalon hagyta. </div>
<br />- Szóval, semmi extavagánsra ne számíts, kicsim, mert megígértem magamnak, hogy nem szállok el vásárlásnál, szóval lehet, hogy nem egy szilveszteri tűzijáték lesz a dobozban – magyarázkodott, miközben átadta az ajándékot. <br />- Az se lenne baj, ha egy kulcstartó lenne, ugye tudod? – vette át a dobozt leplezetlen izgalommal, Louis pedig izgulni kezdett, hogy nagyon melléfogott. De aztán Harry kibontotta az ajándékot és elmosolyodott. – Azt hittem nem nagy ajándék…. – emelte ki a kocsikulcsot, amin egy Mercedes dísz lógott. <br />- Igazából tudom, hogy mennyire akartál egy ilyet és láttam a neten egy hirdetést és nem tudtam ellenállni neki. <br />- És szabad tudni, hogy hol rejtegeted? <br />- A garázsban. Szerinted miért mondtam, hogy el van romolva a garázsajtó? <br />- Akkor hát, nézzük meg – ragadta kézen párját és a garázsajtó felé kezdte vonszolni. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Egész testében remegett Harry, mire elérték úti céljukat. Hatalmas vigyor terült szét arcán, amikor meglátta a csodaszép, ébenfekete Mercedes-Benz 190SL modellt, felhúzott napfénytetővel és teli pakolva vörös lufikkal. Nem engedte el Louis kezét akkor sem, amikor az autóhoz sétált és kinyitotta az ajtót, hogy a léggömbök kiszállhassanak, mint megannyi lángoló lepke, egészen a plafonig, ahol összetömörültek. </div>
<br />- Nagyon szépen köszönöm – fordult szerelméhez és közel húzta magához, méretes tenyerei a férfi csípőjén pihentek, úgy hátrált egy lépést, hogy combjai a kocsi sárvédőjének ütődjenek és óvatosan ráülve, lábai közé vonhassa szerelmét. – Ez az egyik legszebb születésnapi ajándék, amit kaptam tőled – suttogta elfúló hangon, szinte már dorombolva a doncasteri férfi fülébe. <br />- Az egyik? – vonta fel szemöldökeit Louis. <br />- Emlékszel mit kaptam tavaly? – kérdezte Harry csipkelődve, Louis pedig természetesen emlékezett. Az emlékképbe pedig belepirult. <br />- Talán idén is megoldható – incselkedett és benedvesítette ajkait, közben pillantása ingázott Harry szája és szemei között. <br />- Abban biztos vagyok – mondta a fürtös és zsebébe nyúlva elővett egy rózsaszín selyem fehérneműt, aminek láttán Louis szája tátva maradt egy pillanatra, majd teljes fogsort villantó mosolyba görbültek ajkai és percekkel később a garázs padlóján hevertek, egy kockás terítőn és szeretkeztek. Nyögéseik egymáséiba olvadtak, test a testnek feszült, ajkaik pedig gond nélkül találták meg egymást újra és újra. A levegő izzott, az egymásba font ujjak pedig elfehéredtek, olyan erősen kapaszkodtak egymásba. Mintha nem lenne tegnap és nem létezne holnap, csupán az az egyetlen pillanat, amikor kettesben voltak, az egész külvilágot kizárva. Hosszú óráknak tűnő percekig hemperegtek egymásba gabalyodva, nem törődve semmivel, csupán egymás kényeztetésével. <br />- Boldog születésnapot, Harry – suttogta Louis, miután légzésük egyenletessé vált, ő pedig Harry mellkasán pihent, még mindig zsibbadtan a kimerülten. <br />- Szeretlek, Boo – duruzsolta szerelme hajába, majd egy apró puszit nyomott feje búbjára. <br />- Én is szeretlek, Hazza – válaszolta Lou és megpuszilta a csupasz mellkast, melyen pihent és tunyán felnézett élete szerelmére, tudván, hogy minden akadály, melyen addig átléptek megérte. Tudván, hogy jó helyen van és soha boldogabb nem volt.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-81292664550946956442015-02-01T07:52:00.001-08:002015-02-01T07:52:47.802-08:00Tizenegyedik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Aloha!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Meghoztam a mai részt, ami mondanám, hogy a mi kis szívtiprónk születésnapi ajándéka, de azt ha minden jól megy, akkor késő este fogom hozni, egy kis Fluff formájában.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Attól még nagyon-nagyon-nagyon sok boldog születésnapot szeretnék kívánni az én kis CupCake-emnek, remélem nem részegedik le nagyon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A részről csak annyit, hogy szerintem elég kiszámítható volt, hogy mi fog következni, de hát nem ez a szép benne? Ha nagyon sokkolnálak titeket, akkor nem győznélek újra élesztgetni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A következővel igyekszem majd, a kommentekre pedig azonnal fogok hozzá válaszolgatni.^^</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Millió ölelés és puszi!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
R.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
-----</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjulJSA6SBvdkSTvlhfd0_6cXXRX-Cs1_T79Yduo6X5_gRuh5jiITOiFeW2IhuhSj_c2v5jkHlj5hxc-Ql5jj5Gsc_fXNtpIEVF-k-4BtAZJDQPMKt3_jB3twzk1L842u3_bcLUkC2OQoBE/s1600/11.jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjulJSA6SBvdkSTvlhfd0_6cXXRX-Cs1_T79Yduo6X5_gRuh5jiITOiFeW2IhuhSj_c2v5jkHlj5hxc-Ql5jj5Gsc_fXNtpIEVF-k-4BtAZJDQPMKt3_jB3twzk1L842u3_bcLUkC2OQoBE/s1600/11.jpg.jpg" height="147" width="400" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
Agyamban ezer lehetséges ok cikázott végig, amiért Niall hívhatna, de egyetlen egy sem volt releváns, vagy akár picikét is közel a valósághoz. Nem hallottam, amit Niall mondd, de Liam azonnal a kezembe adta a telefont és elment a szobájába, hogy aztán olyan hangosan csapja be maga után az ajtót, hogy szerintem még a plafon is lepergett egy kicsikét. Tudtam, hogy rám haragszik. Éreztem, hogy ebből még komoly vita lesz, de ha Niall felhívott, akkor tényleg komoly lehet a probléma.</div>
<br />- Igen? – szóltam bele türelmetlenül.<br />- Szia... Figyelj csak, tudom, hogy már nem az én dolgom, de...Oh, nem is tudom, hogy kérdezzem meg. Szóval...Liam bejár tanítani még az egyetemre?<br />- Ma is volt a fogadás előtt. Azt hiszem három órája volt. Miért?<br />- Azért, mert voltam ma benn az egyetemen, dolgom volt, de vele nem futottam össze.<br />- Talán elkerültétek egymást. Elég nagy az az épület.<br />- Jó, hát igazából nem csak véletlenül mentem be, hanem őt kerestem. Ez egy tízes skálán mennyire ciki?<br />- Niall, mit akarsz tőle? – kérdeztem elkeseredetten, hisz tudtam, ezzel csak árt Liamnek.<br />- Csak beszélnem kellett vele. Látni, hogy minden rendben vele, de az egyetemen azt mondták, hogy már két hete nem volt benn. Van valami baj?<br />- Én úgy tudtam, hogy bejár tanítani. Ezek szerint tévedtem. De te, ha lehet ne keresd többet. Csak fájdalmat okozol, ha folyamatosan újra és újra belépsz az életébe.<br />- Olyan sokáig voltunk együtt. Nehéz csak úgy elfelejteni az egészet. Érts meg, Louis... Nekem nem veszi fel a telefont, pedig próbáltam már hívi. Tudnom kell, hogy minden rendben van vele.<br />- Nem, nincs rendben vele semmi. Egy roncs, mióta elhagytad azért a fickóért. Mégis mire számítottál? Hogy majd fel-alá ugrál örömében, amiért kidobtad, annyi idő után? Mit akarsz még tőle?<br />- Tudni, hogy rendben van. Aggódom érte, ugye megérted. Ha lennél a helyemben, te nem aggódnál érte?<br />- Nem kell a helyedben legyek, hogy aggódjak érte. Mióta részegen megtaláltam a konyháan, szinte egyáltalán nem önmaga. Nem tudom, hogy pontosan mi volt akkor nap, de nagyon remélem, hogy boldog leszel az ügyvédeddel, mert azt, amit Liam átélt, azt senkinek nem kívánom. <br />- Szerinted én nem szenvedtem? – kérdezte sértetten, de úgy véltem, a válaszom egyértelmű.<br />- Neked volt, aki ápolgassa a lelked, elvégre Zayn nem azért költöztetett magához, hogy a klotyóját takarítsd, vagy tévedek?<br />- Louis, kegyetlen vagy...<br />- Ha az volt szándékod ezzel a hívással, hogy sajnáltasd magad, akkor rossz számot tárcsáztál, mert Liam pártján állok, akármi történjék is, nem fog számítani mekkora hülyeség is legyen az illető dolog.<br />- Kérlek, ha valami baj van, szólj. Lehet, hogy azt mondtam, nem aggódok érte többet, de ezt az érzést nem tudom semmissé tenni. Megteszed?<br />- Ha miattad kerülök bajba, megemlegeted! – fenyegettem, de végül is rábólintottam, ugyanis kétségbeesett hangja megolvasztotta a szívemet, nem tudtam elutasítani, hisz ha még egy emberrel több viseli a szívén Liam sorsát, az annál jobb.<br />- Nyugi, ígérem nem okozok semmi problémát.<br />- Ajánlom is, most pedig megyek és lenyugtatom, mert eléggé ideges – mondtam és rövid köszönés után bontottam a vonalat.<div>
<br /><div style="text-align: justify;">
Nem tudtam, hogy menjek-e be Liam szobájába, vagy hagyjam lenyugodni, de pár perc gondolkodásomnak végül ő vetett véget, azzal, hogy megjelent a konyhában. Még mindig pizsama volt rajta, bár ezúttal mezítláb jött ki. Arca nedves volt, szemei és orra kicsit vörösek.</div>
<br />- Annyira sajnálom, nem kellett voln-<br />- Mit akart? – szakított félbe, közben a hűtőhöz sétált és kivett egy sört, amit azonnal ki is bontott és beleivott.<br />- Tedd azt le és emlondom – böktem az ital felé, de ő makacsul fogta mellkasához és szabad kezével megtörölte orrát. Halkan szipogott, de nem engedett, inkább leült velem szemben és hunyorogva kiitta az üveg tartalmának nagy részét.<br />- Meg fog ártani. Ő pedig azért hívott, mert aggódik érted. Én is aggódom. Azt mondta, hogy ma munkaidőben keresett az egyetemen, de nem voltál benn. Hol voltál?<br />- Ott. Az asszisztensnőmnek azt mondtam, hogy ne árulja el, hogy benn vagyok. Nem akarok vele találkozni. <br />- Liam, nem akarom a saját szavaidat a képedbe vágni, de most ki is a díva? Aggódik érted és ez jó dolog. Mindenkinek kell valaki, aki a gondját viseli, ha pedig Niall szeretne az életed része lenni, de nem mint a párod, az rendben van. Te is találsz egy olyan férfit, aki majd boldoggá tesz, ha pedig az az illető nem Niall, akkor egye fene. Ha többet szenvedsz valaki miatt, mint boldog vagy, akkor az már olyan, mint egy napkitörés. Lélegzetelállító, de belehalsz, minden alkalommal egy kicsi részed veszik el vele. El kell engedned őt, mert már nem hiszem, hogy visszajönne, viszont te nem élhetsz ennek a kapcsolatnak az árnyékáan örökre. Higgy nekem, ha a múltba kapaszkodsz, akkor csak magadat súlyozod le örökre.<br />- Egy kib*szott költő vagy, Louis – csóválta a fejét keserűen mosolyogva, látszott rajta, mennyire rosszul érzi magát, ezért csak hozzá sétáltam és kivéve az üveget a kezéből megöleltem. Tudtam, hogy nem az ölelkezős fajta, de viszonozta gesztusomat, gondolkodás nélkül fogva hatalmas karjai közé. <br />- Tudod, hogy minden rendben lesz, igaz? – kérdeztem pizsama felsőjébe suttogva.<br />- Naná, hogy tudom, csak most rossz. De jó, hogy vagy nekem.<br />- Ha nem erre, akkor mire valók a barátok? – húzódtam el, hogy a szemébe nézhessek.<br />- Arra, hogy megkérdezzék, mégis mi van veled és Mr. Üzletemberrel. Azt a beszélgetést nem fejeztük be.<br />- Semmi. Nem fogok vele beszélni, egészen addig, míg nem hív randizni. Én nem holmi egyéjszakás kaland vagyok, akit akkor vesz fel, amikor akar. Érzelmekre vágyom, főleg akkor, ha még én magam sem vagyok biztos ebben az egészben. Utálom amiért rávett erre, aztán pedig egyszerűen közli, hogy nem randizik. Tudod milyen az? Uram isten, olyan szívesen megütöttem volna, hogy az hihetetlen.<br />- És miért nem tetted? – horkant fel cinikusan, abban a percben pedig őt is szívesen megütöttem volna. <br />- Mert sajnálnám tönkretenni a szép arcát – hajtottam le a fejem, a lábamat figyeltem és baromi érdekesnek találtam.<br />- Ahogy látom, ő nem sajnálja tönkretenni a bőröd – húzta el felsőm, ezzel felfedve nyakamon a lila és vörös színben pompázó véraláfutásaimat.<br />- Az más volt. Játszadoztunk egymással, neki is van egy pár, ezt garantálhatom.<br />- Büszke vagyok rád, hever! – paskolt vállon ironizálva, de olyan későn már nem volt kedvem hozzá, ezért még egy gyors ölelés után visszavánszorogtam a szobámba és bedőlve az ágyamba, egész másnap tízig meg sem ébredtem.<br /><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan jó volt magamtól felébredni és egyszerűen semmire nem gondolni. A legnagyobb problémám az volt, hogy megkérjem Elenor-t, hogy lógjon velem aznap, vagy éppen, hogy mit egyek reggelire. Kikeltem a paplan alól és köntösben mentem a konyhába, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy az ebédlő asztal roskadásig volt pakolva, kávé, háromféle gyümölcslé, gofri, amerikai palacsinta, francia pirítós, tejszínhab, gyümölcsök, rántotta, tükörtojás és még sok más, amit fel sem ismertem. Halkan szólt a zene az 5.1-ből, én pedig azonnal Liamet kezdtem keresni, de helyette olyanra bukkantam, amire nem is számítottam, legvadabb álmaimban sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry az ablak előtt állt és farmer meg ing volt rajta, haja felkötve, telefonja pedig a kezében, valakinek üzenetet küldött. Fogalmam sem volt, hogy jutott be a házba, de ha betört, akkor a tervem az volt, hogy hívom a rendőrséget és elvitetem. A vidámság azonnal elröppent a gondolataimból és azonnal sarkon fordultam, hogy bevághassam magam mögött az ajtómat, nem is foglalkozva azzal, hogy biztosan meghallja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szekrényemből kihalásztam egy nadrágot, meg egy bordó kötött pulcsit, hozzá bokszert és nekiláttam öltözni, de csak az alsóig jutottam, amikor kinyílt az ajtó, előtte pedig Harry állt, bizonytalanul mosolyogva. Miért kellett ilyen piszkosul édes legyen? Miért voltam én ennyire beszari? El kellett volna küldenem azonnal, de helyette inkább csak hátat fordítottam neki, remélve, hogy a hátsó felem kevésbé érdekfeszítő, mint más testrészeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Három értekezletet mondtam le, hogy eljöhessek ide – jelentette be, amúgy mellékesen.<br />- És most legyek hálás érte? – fordultam felé, mikor végre magamra ügyeskedtem úgy a nadrágot, mint a felsőt.<br />- Soha, senkiért nem szoktam lemondani egyetlen megbeszélést sem. A saját anyámért sem. Azt hiszem igen, érezd magad kitüntetve. <br />- Igazán megtisztelő, Mr. Styles, de sajnos fölösleges volt. A másik barátomat vrom reggelire, aki randira visz ma este.<br />- Ne szórakozz velem, Louis! – förmedt rám, amitől összerezzentem.<br />- Csak viccelek, köszönöm, hogy rám szánod a drága idődet, de tényleg nem akarom, hogy ezt megint megbánjam. Ha továbbra sem gondoltad meg magad, akkor ott az ajtó, kívül tágasabb.<br />- Hadd mutassalak be az első randihelyszínünknek – fogott kézen, majd kifelé kezdett húzni, megállított az asztal előtt és teátrális mozdulatokkal körbetáncolta az.<br />- Te bolond vagy! Egyáltalán, hogy jutottál be?<br />- Mondjuk, hogy életem végéig Liam lekötelezettje vagyok. Te pedig nem fogod a cinikus beszólásaiddal és azzal az imádni valóan nagy száddal tönkretenni a meglepetésemet. Ülj le és élvezd, ami van.<br />- Honnan van ez a sok kaja? – vontam fel a szemöldökömet.<br />- Varázslat. Most pedig ülj le szépen, mert azért örökre nem maradhatok – tuszkolt az egyik székhez és leültetett.<br />- Pedig az volt a tervem, hogy bezárlak a hűtőszekrénybe és nem engedlek ki míg világ meg hét nap – csipkelődtem mosolyogva és tényleg nem akartam elrontani a hangulatot, azzal, hogy beszólok neki, vagy hozzáfogok veszekedni.<br />- Tudom, hogy szeretnél szenvedni látni, de szerencsére sokkal nehezebben lehet engem meggyötörni, mint hiszed – magyarázott higgadtan és hozzáfogott egy íncsiklandozóan kinéző gofrit majszolni. – Fogj hozzá, mert kihűl és puhán nem olyan finom.<br />- Szóval, hogy lett a nagy Harold Edward Styles a hatalmas vállalat mogul, aki ma? – kérdeztem, miközben narancslevet töltöttem magamnak és rántottát pakoltam a tányéromra.<br />- Nagyon egyszerűen. Elvégezte az egyetemet és az apja segítségével belevágott álmai üzletébe, amit kölcsönpénzből finanszírozott, aztán négyszeresen fizette vissza, amikor beindult a vállalat. Azóta pedig itt tartok. Soha ennél rosszabb ne legyen.<br />- És mit csinálsz szabadidődben, azon kívül, hogy szerencsétlen, tapasztalatlan fiúkákat kergetsz őrületbe?<br />- Az őrületbe kergetlek? – kérdezett vissza széles vigyorral szép arcán.<br />- Ne tereld a témát. Most te vagy terítéken.<br />- Oké, sajnálom. Szóval... Szaadidőmben szeretek olvasni, utazni és lovaspólózni. Anyám családi birtokán vagy egy pálya, közvetlenül a teniszpálya után.<br />- Te most szórakozol, ugye? – kérdeztem leesett állal.<br />- Nem. Csak úgy mellékesen megjegyeztem, hogy ha elviszlek oda, akkor tudd mi várhat rád.<br />- Leszállópálya, esetleg csillagmegfigyelő nincs a telken?<br />- Nem, viszont van egy tó, közvetlenül mellette, ahol lehet vitorlázni és csónakázni.<br />- <i>Ohh</i>, anyám. Hogy erre miért nem számítottam? – temettem arcomat tenyereimbe nevetve.<br />- Fogalmam sincs. Azt akartam, hogy apám halála után az édesanyám és a nővérem minden luxust megkaphasson, amiről csak álmodhat, szóval megkapták.<br />- Nagylelkű, Mr. Styles.<br />- Azt hitted egy kőszívű szociopata vagyok, aki csak ilyen ártatlan fiúkat visz rontásba, mint te? – horkant fel cinikusan, de semmi sértődöttség nem volt a hangjában, inkább szórakozott. Rajtam szórakozott. <br />- Igazából volt egy ilyen balselytelmem, de ahogy látom nincs mitől félnem. Kenyérre lehet kenni, téged.<br />- Azért annyira ne szárnyaljon a képzeleted. Tudok én kegyetlen is lenni, ha kell, de azt az oldalamat ne akard megismerni.<br />- Nem terveztem. Amúgy, lehet már tudni, hogy ki okozta a tüzet? – kérdeztem, azonban azonnal rájöttem, hogy rossz döntés volt, ugyanis állkapcsa megfeszült és pillantása elkomorodott.<br />- Sajnos még csak gyanusított sincs. A tűz mindenlehetséges bizonyítékot eltüntetett. Az összes munkást kihallgatták, akik ott voltak, de ők se láttak semmit. Az mondják a raktárból csaptak fel a lángok, ám mire kiértek a tűzoltók már szinte menthetetlen volt.<br />- Ha a kezeim közé kapom azt a szemétládát, esküszöm, hogy saját kezeimmel fogom elérni, hogy megbánja a pillanatot, amikor kimászott az anyjából! – Kezeim ökölbe szorultak, ajkaimat pedig vékony vonallá préseltem. Automatikus reflex volt, de annyi indulat gyűlt benne egyszerre, hogy azon csodálkozom, nem görbült el a villa, ami a kezembe volt.<br />- Ne aggódj, elintézem. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen dolgok történnek a cégen belül, akkor is elintéztem, most sem lesz másképp.<br />- Rendőrségi ügy lett belőle? Biztos éveket kapott az illető – spekuláltam, de arckifejezéséből láttam, hogy nagyon nem így volt, szóval inkább hagytam a témát, nem akartam olyan dolgokat feszegetni, amik nem rám tartoztak.<br />- Most én jövök. Azt már tudom, hogy miért vagy színháztulaj, de mást nem igazán. Mik a hobbijaid? – bökött felém villájával türelmesen mosolyogva.<br />- Ó, hát én imádom a hasam, szóval ha épp szabadidőm van, akkor kajálok valahol, vagy hobbi szakácskodom. Majd neked is főzhetek valamit. Mi a kedvenced? Nem várj, inkább megleplek valamivel! – Olyan gyorsan váltogattam a dolgokat, hogy csak kapkodta a fejét, de arcizma sem rezdült, amikor máris főzni akartam rá. Sajnos borzasztó személyiségem volt, atyáskodó és szerettem kijelölni a területem. Ha pedig egy ilyen valaki, mint Harry betévedt erre a területre, nos akkor garantáltan ott is marad, még akkor is, ha nehezen tudom rávenni a maradásra, vagy épp a szeszélyes énemet kell bevetnem. Azzal pedig, hogy ő jött utánam és kezdeményezett, csak az én dolgomat könnyítette meg.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-56793539326353739522015-01-29T12:20:00.000-08:002015-01-29T12:20:14.567-08:00Tizedik <div style="text-align: center;">
SziaHelló!</div>
<div style="text-align: center;">
Tudom, hogy tegnapra ígértem a részt és bűntudatom is van, meg minden, de akadt egy kis problémám a megírással, ugyanis rájöttem, hogy nehéz fába vágtam a fejszémet, amit remélek sikerrel kivágtam, legalább ebben a részben.</div>
<div style="text-align: center;">
Igyekszem majd a folytatással, becs szóra, meg kisujjesküre, stb...</div>
<div style="text-align: center;">
A hibákért ne haragudjatok, megpróbáltam mindet kijavítani.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió ölelés!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ26x98KMiQOF92xMl0DplE7F5vGV3-EvySbrMXsxU1Fr26YdrvfDPXSQjMLZ7A1xh0wwle9QHeXV0PODqLarcOfnoz678b6Uom6d21NhUrL8Xq5mDzyJwtfUBcvYWt63VNSdONQs-x3mC/s1600/tumblr_n9ygp3tRCK1s39e1mo1_r1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ26x98KMiQOF92xMl0DplE7F5vGV3-EvySbrMXsxU1Fr26YdrvfDPXSQjMLZ7A1xh0wwle9QHeXV0PODqLarcOfnoz678b6Uom6d21NhUrL8Xq5mDzyJwtfUBcvYWt63VNSdONQs-x3mC/s1600/tumblr_n9ygp3tRCK1s39e1mo1_r1_1280.png" height="400" width="268" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
Talán arra eszméltem fel, hogy hosszú percek óta unhatatlanul faltuk egymás ajkait. Talán arra, hogy magamból kikelve, gondolkodás nélkül vezettem ujjaim rakoncátlan fürtjei közé, majd téptem beléjük olyan erővel, hogy feje hátrabicsaklott és ajkaim nyakának érzékeny bőrére hinthettem pár apró csókot. Esetleg arra, hogy nadrágom az elviselhetetlenségig szűkült. Már nem tudom, de úgy hatott, mint egy villámcsapás.</div>
<br />- Én nem csak szexet akarok – nyöszörögtem erőtlenül, óvatosan eltolva pár centiméternyire, hogy szemébe nézhessek.<br />- Ez azt jelenti, hogy várni fogsz, míg el nem érkezik a tökéletes pillanat? Mint a szüzek?<br />- Nem. Ez azt jelenti, hogy szeretnélek jobban megismerni. Tudni rólad mindent, tényleg mindent.<br />- Szóval akkor randizni szeretnél menni? – kérdezte vigyorogva, én pedig fülig pirultam. Naná, hogy akartam... A szexre egyáltalán nem álltam készen, továbbá lövésem sem volt, hogy ez mégis, hogy fog működni.<br />- Igen. Mondjuk...De csak ha nem baj – vallottam be égő fülekkel, de nem válaszolt, ugyanis megszólalt a telefonja. Idegesen nézett az asztala felé, de végül mégis felállt és odasétált. Az egyetlen dolog, amire koncentrálni tudtam abban a pillanatban, az tisztán kivehető merevedése volt, nadrágján keresztül és idő közben kihúzódott inge, mely gyűrötten lógott oldalán.<br />- Harold Styles – szólt bele a telefonba nagyon is hivatalos nagon. – Itthon... A színházban?!... Mikor?... A tűzöltók ott vannak már?... Mekkorák a károk?...Egy órán belül jelentés legyen az asztalomon! Oda hiába megyek, nem tudom visszacsinálni. Az irodában találkozunk. – Mire befejezte a beszélgetést már nagyon ideges volt. Fel-alá járkált és közben végig tarotta velem a szemkontaktust. A színházról volt szó. Az én színházamról. És tűzről... A szívem facsarodott a gondolatra, hogy ezek együtt mit is jelenthetnek és valamiért nem akartam tudni, mégis meg kellett kérdeznem.<br />- Ki hívott?<br />- Zayn. Valaki tüzet okozott a színház hátsó próbatermében és az épület nagy része leégett. Csak a vasszerkezet maradt meg jóformán. Sajnálom... Ígérem helyre fogják hozni.<br />- Ezek ugyanazok a szemétládák voltak, akik felgyújtották a raktáradat?<br />- Igen. Elég nagy valószínűséggel ők tehetnek róla.<br />- Nem tűnsz kétségbeesettnek. Mármint...<br />- Ami azt illeti te sem vagy igazán megviselt, pedig ha jól emlékszem te mondtad, hogy imádod azt a helyet.<br />- Igen. Nos az egyetlen dolog, amire most gondolni tudok az a merevedésed – valottam be szégyenérzet nélkül és pillantásom az övét kereste, melyben viszonzásra találtak saját vágyaim.<br />- Túl sok pezsgőt ihattál – nevetett hitetlenkedve, de azért mégis hozzám sétált és nem ellenkezett, amikor kezeim közé fogtam csípőjét és a medence csontjai közt húzódó édes vonalat végigcsókoltam. – Igen...Már biztosan a fejedbe szállt az alkohol.<br />- Tartozom egyel – pillantottam fel rá, szemeiből döbenettel kevert elégedettséget olvastam ki. Miután nem mutatott ellenállást kigomboltam nadrágját és fogaimmal lehőztam sliccét, majd bokszerén keresztől apró puszikat hintettem végig férfiasságán, melyek nyomán halkan felnyögött és bal kezét hajamba vezette, hogy közelebb préselhessen magához. – De kis türelmetlen, Mr. Styles – kuncogtam halkan és csöppet sem zavarban léve, finoman ráharaptam, amitől felkiáltott, pedig esküszöm, tényleg csak hozzáértem. Azonnal elhúzódtam, mert azt hittem fájdalmat okoztam neki.<br />- Abba ne hagyd! – figyelmeztetett vágytól efúló hangon, én pedig tettem, amit kért és míg szabad kezemmel combját simogatta, addig ajkaim folytatték a korábban elkezdett munkát és szép lassan alig érezhető harapásokkal haladtam a tövétől egészen a csúcsáig, amit ő hangosan nyögve élvezett. Végül is megkönyörültem rajta, erőt vettem magamon és lehúztam bokszerét, így felfedve méretes férfiasságát, ami gyenge becsléseim alapján is tizenöt centi volt. Mielőtt kezembe vettem volna fura, hülye képek úsztak szemem elé arról, hogy a lányokat hogyan is láttam ezt csinálni, valamint a múlt heti alkalom Harry-ről és a csodálatos érzésről, amit keltett bennem. <i>Nem lehet ez olyan nehéz,</i> gondoltam majd ujjaim közé fogtam a méretes hímtagot és lassan mozgatni kezdtem rajta ujjaimat, de valami hiányzott. Rövid megfontolás után elengendtem, hogy utána markomba köpve sokkal könnyebb csúszást biztosítsak kezemenek. Lassú, kínzó mozdulatokkat tettem, pontosan tudva, hogy engem mi szokott beindítani, így kicsivel könnyebb dolgom volt, de azon nagyon komolyan gondolkodtam, hogy képes vagyok-e a számba venni. Soha azelőtt nem csináltam és nem is gondoltam ilyesmire. Talán az eltelt egy hétben néha, de akkor sem komolyan, inkább kíváncsiságból. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Kíváncsian felnéztem Harry-re, aki hátra vetett fejjel élvezte kényeztetésemet, hangosan nyögdécselve és ujjait hajamba fúrva. Végül is elhatározva magam a számba vettem épp csak a hegyét, majd óvatosan nyalogatni kezdtem, közben ízlelgettem és a pindurkát sós íz meglepően kellemesen hatott, szóval felbátorodva megpróbáltam számba fogadni minél többet a tekintélyes hímtagból, egészen addig, míg már majdnem öklendeztem, de egyre hangosodó nyögéseit és káromkodásait elnézve tetszett neki, én pedig nem akartam csalódást okozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindkét kezemmel csípőjébe markoltam és amennyire lehetett befogadtam őt számba, egyre fokozódó tempóval kényeztetve. Előre hátra kezdett mozogni, ezzel is fokozva saját élvezetét. Újra felpillantottam, hogy ezúttal összetalálkozzon pillantásunk és nekem azonnal vér szökött az arcomba. Olyan áhítattal és extázissal nézett rám, amiről soha még csak nem is álmodtam. Ajkai O-t formáltak, pupillái pedig olyan tágnak hatottak, hogy halványzöld íriszét egészen feketének látszatták. </div>
<br />- Úgy szeretnélek szájba dugni – suttogta, én pedig még inkább elvörösödtem, de nem volt miért, hisz ennél furább helyzetben még soha nem voltam. Válasz helyett inkább csak erőtenül bólintottam és azonnal mindkét kezét fejemre helyezte és erőteljesen hatolt újra és újra a számba. Érdekesen kellemes érzés volt, szemeimet lehunyva élveztem ezt az új élményt, nyelvemmel finoman simogatva férfiasságát, jobb kezemmel pedig heréit masszíroztam. Nyögései egyre hevesebbé váltak, szinte egész testében remegett, ezt jó jelnek fogtam fel, szóval lágyan szívni kezdtem, számból vákumot csinálva, aminek az lett a vége, hogy hangos szitkozódások közpedte számba élvezett. Különös íze volt, sós és vamiért mégis édes, pont, mint ő maga. Mégsem nyeltem le, mert akár allergiás is lehettem volna rá, szóval kicsit elhúzódtam és engedtem, hogy arcomra és ingemre élvezzen.<br />- Ugye nem voltam olyan rossz? – kérdeztem mikor már arcomat törölgette egy zsebkendővel.<br />- Csodálatos voltál – mosolygott elégedett, majd lassan megcsókolt. Nekidöntött a kanapé támlájának és lábait két oldalamra téve egyre inkább elmélyítette az aktust. <br />- Be kell menned az irodába. A színházam, emlékszel...<br />- Louis kedves, ez után a földöntúli orgazmus után az sem érdekel, ha elviszik a céget az űrlények – suttogta nyakamba és finoman ráharapott a kulcscsontom fölött feszülő vékony bőrre.<br />- Ne legyél..<i>hnnh</i>...ilyen felelőtlen. Én itt leszek...<i>ahh</i>...akkor is, amikor...<i>Har</i>...hazajössz, de a cég sokk...<i>ahh</i>...fontosabb most. – Hangom nyögésekbe fulladt, ugyanis egyre-másra hagyott méretes véraláfutásokat nyakamon és vállaimon, nem is foglalkozva vele, hogy azoknak nyoma marad. <br />- Elviszlek út közben haza. Nem akarom, hogy itt maradj egyedül – állt fel közben, de előtte még egyszer megcsókolt.<br />- Attól félsz, hogy unatkozni kezdek, vagy attól, hogy szimatolni?<br />- A piszkos üzleteim iratait nem itthon tartom – kacsintott rám. – Nem akarom, hogy unatkozz ebben a hatalmas lélekvesztőben. És biztosra veszem, hogy Liam már ég a kíváncsiságtól, hogy megtudja, mi is történt itt délután.<br />- Szeretnéd, ha elmondanám neki? <br />- Szeretnéd elmondani neki?<br />- Még magamnak sem merem bevallani, szerintem meg kell beszélnem vele. Soha nem csináltam ilyet azelőtt, kell valaki, aki tudja milyen ez.<br />- Akkor egy bármilyen lány is megteszi, hisz ők is rendszerint csinálnak ilyet – nevetett szárazon.<br />- Ne hasonlítgass holmi lányokhoz. Esetleg megadhatnád egy exed telefonszámát, hogy összevethessük tapasztalatainkat.<br />- Nekem nincsenek exeim. Én nem randizom soha, mert veszélyes.<br />- És ez azt jelenti, hogy velem sem fogsz randizni? – kérdeztem letörten, mire újra hozzám lépett és arcomat tenyerei közé fogta.<br />- Sajnálom, Louis, de a szabályok azért vannak, hogy betartsák őket. Nem randizom senkivel.<br />- Jó tudni. Akkor azt hiszem mégsem leszek itt, mikor hazaérsz – álltam fel a kanapéről, megigazítottam ruháimat és kifelé kezdtem sétálni, közben zakóm belső zsebéből előhalásztam mobilom, hogy taxit hívjak, ami majd hazavisz.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Már a lépcső alján jártam, amikor Harry utolért. Hátra rántott, így nekiestem mellkasának, ezzel teljesen kiszolgáltatva akaratának, hisz ő tartott, nehogy elessek. Akármerre mozdultam volna orra bukom, <i>szóval éljen Louis, a menekülő művész</i>. Kivette a telefont a kezemből és egyszerű mozdulattal a földre ejtette, szerencsére szőnyegre, szóval nem tört apró miszlikre a márványon. Kezei derekamon pihentek, éreztem, ahogy levegőt vesz, idegesnek tűnt, mégsem szólt semmit, csak szép lassan elkezdett lefelé haladni, ágyékomra és combomra. Nekem addigra már elegem lett a játékaiból és abból, hogy ne, tudja eldönteni, mit is akar, szóval eltoltam kezeit és halálos óvatossággal léptem még egyet lefelé, hogy biztonságos távolságban lehessek tőle.</div>
<br />- Tudod, Mr. Nemrandizokmertveszélyes, igazán észrevehetted volna, hogy én nem csak szexet akarok tőled. Nekem ez teljesen új és te vettél rá, hogy kipróbáljam, de ha te nem randizol, akkor menj a fenébe, mert egy kapcsolat, vagy akárminek is tervezted ezt kettőnk között, az nem csak testi kontaktusról szól és arról, hogy majd ha akarod, akkor néha felosonok az irodádba, egy szál kabátban és az asztal alatt leszoplak! Nem, kedves Harold, nekem igazi érzelmekre van szükségem, arra, hogy érezzem a törődést, amit a partnerem tud nyújtani. Tényleg szerettem volna ennek egy esélyt adni és még mindig szeretnék, szóval majd keress meg, ha te is tudod, mit akarsz, mert lehet, hogy nekem ultimátumot adtál, de ahogy látom inkább neked van szükséged a gondolkodásra. Döntsd el, hogy eléggé akarsz-e ahhoz, hogy változtass az idióta szabályaidon, vagy sem és hívj fel. – Hangom hidegen és mereven visszhangzott a márvány előszobában, beszédemmel pedig teljesen elégedett voltam. Felvettem telefonomat és elhagytam a kúriát, közben megérkezett a taxim, ami feledtébb meglepő és kielégítő volt, hisz a világ háta mögé soha nem szoktak hamar odaérni. Beszálltam és lediktáltam a címet, összpontosítva, nehogy felrobbanjak a haragtól.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Nem voltam sértett, sem csalódott, egyszerűen ideges voltam. Még ő adta nekem az ultimátumot, amikor ő csak szexre akart használni. Nem akartam elhinni, hogy komolyan azt képzelte ezzel én in rendben leszek. Még a gondolattól is felfordult a gyomrom, miszerint valakivel csak azért legyek, hogy kihasználjon és semmit ne adjon cserébe. Nem akartam a kitartottja lenni, akit felhív, ha akar, ha meg épp van jobb, akkor lógva hagyjon hetekig. <i>Abból nem eszel, Styles!!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mire hazaértem már Harry volt a legkisebb gondom, ugyanis pár színészem felhívott és végre észhez térítettek. Szerencsére tudtam, hogy Harry cége mindenről gondoskodik, de akkor is bűntudatom volt, hogy miközben az, amiért keményen dolgoztam, porig égett, én játszadoztam egy idióta milliárdos farkával. Igazán dícséretes dolog, mondhatom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Otthon persze Liam azonnal nekem esett, de valamiért semmi kedvem nem volt beszélgetni. Inkább fogtam egy palack vizet, bemasíroztam a szobámba és gondosan bezárva az ajtót, magzat pózban felfeküdtem az ágyamra és, ha kis picsa lettem volna, akkor álomba bőgöm magam, de igazából szitokódákat morzsolgattam, úgy magara, mint Mr. CEO-ra, aki igazán megérdemelte volna, hogy a lábára essen egy tégla, vagy hasonlók. Az eszembe se jutott, hogy az amúgy is meglévő, tetemes gondja mellé, még többet kívántam neki, csak szerettem volna tudni, hogy ő is legalább olyan rosszul érzi magát, mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Késő este vettem rá magam, hogy kimenjek a konyhába és egyek valamit, az igazság az volt, hogy már csillagokat láttam az éhségtől, de megvártam, míg a nappaliban elhallgat a tv, hogy biztosan elkerüljem Liamet. Naná, hogy nem sikerült. Még be se tettem a lábam a konyhába, már meg is jelent, pizsama volt rajta, mamusz és borostás volt, de ettől függetlenül, még mindig úgy nézett rám, mint egy apa, aki füvezésen kapta a fiát, annyi különbséggel, hogy ha az én apám kapott volna rajta füvezni, nem csak szemmel vert volna.</div>
<br />- Szóval, meddig bujkálsz előlem, kedves, kicsi, tündi-bündi Louis? – dőlt neki az ajtófélnek, nekem pedig fennakadt a lélegzetem.<br />- Igazából, ameddig emberileg lehetséges... Akartam beszélni veled, először, de aztán meggondoltam magam. Hülye vagyok, Liam. Egy megveszekedett hülye. <br />- Kérlek, avass be, mert most már végképp tudnom kell, hogy a hibátlan lakótársam ezúttal mit követett el – horkantott, majd leült a pult elé és lázasan pislogva meresztette rám mogyoróbarna szemeit.<br />- Oké, de ígérd meg, hogy nem ítélsz el és nem dobálsz meg almával.<br />- Miért dobálnálak meg almával? – kérdezte kíváncsian és hol rám, hol pedig az előtte lévő gyümölcskosárra nézett.<br />- Viszonoztam az orált Harry-nek. – De sajnos nem tudtam folytani, ugyanis hangosan felröhögött. De nem az a kis finom kacaj volt, hanem vérlázítóan kiröhögött. Minden gondolkodás nélkül nevetett szembe, de nem tudtam haragudni rá. Talán megérdemeltem.<br />- Csak ennyi?<br />- Miután megtudtam, hogy leégett a színházam fele, az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, az a farka volt. Normális ez? Normális vagyok én?<br />- Igen szép farka van, szóval igen. Elég normális, ha engem kérdezel. Ezért még nem jár akasztás. Bejön neked a fickó, gondolom alaposan be voltál indulva, szóval nem kell megijedni.<br />- Nem randizik – böktem ki, mire csak egy érdekes pillantás volt a válasz. – Otthagytam, miután lordíottam a fejét. Egyszerűen fogtam magam és leléptem.<br />- Igazi díva vagy, Louis. Egy vérbeli díva – tapsolt meg, én azonban csupán lenézően méregettem lakótársam, egészen addig, míg meg nem szólalt a telefonom a pulton, de megdöbbenésemre nem az hívott, akinek esetleg oka lett volna rá. Sajnos Liam is látta és kitűnő reflexeinek hála elkapta előlem és már fel is vette. – Miért hívod az éjszaka közepén a lakótársamat, Niall?Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-494171030624225732015-01-24T13:10:00.001-08:002015-01-24T13:10:55.455-08:00Kilencedik<div style="text-align: center;">
Sziasztook!</div>
<div style="text-align: center;">
Először is, nem haltam meg, de nálunk most zárják a félévet és rengeteg a tanulni való, amit köszön szépen, nem hanyagolhatok sajnos. Ezért a résszel is sokat késtem, az is elképzelhető, hogy a következő is csak szerda körül fog érkezni, még meglátom. Próbálok igyekezni vele.</div>
<div style="text-align: center;">
Ez a rész egy nagyon kulcsfontosságú részecske volt, azonban nem kell megijedni, ugyanis nem ennyiből fog állni a mi kis galambocskáink szerelme.</div>
<div style="text-align: center;">
Remélem tetszeni fog nektek, mert én egyre jobban szeretem.</div>
<div style="text-align: center;">
A kommentekre amint tudok válaszolok.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió ölelés és puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdoiO7NN2FIMGMNlEjHwa7nw83g6Zd5U9Hars_qbnW4BFZAskVr4M9FHfES9xJPNxwFjJpSg1RjWVBxcy7jDi5EjH8ft1k6at0uuvdrd_cFBlI549vCBe0YWOgWF_hPb3VoA4kkx1Y6Vtr/s1600/tumblr_mdxff9UAyf1qb0fp6o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdoiO7NN2FIMGMNlEjHwa7nw83g6Zd5U9Hars_qbnW4BFZAskVr4M9FHfES9xJPNxwFjJpSg1RjWVBxcy7jDi5EjH8ft1k6at0uuvdrd_cFBlI549vCBe0YWOgWF_hPb3VoA4kkx1Y6Vtr/s1600/tumblr_mdxff9UAyf1qb0fp6o1_500.png" height="400" width="292" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Harold Styles</h3>
<div style="text-align: justify;">
A limuzinom megérkezett a helyszínre, nekem pedig azonnal a mellettem ülő szépség ujjai köré fonódtak ujjaim. Automatikusan csináltam, minden érzelem nélkül, annak ellenére, hogy talán a világ egyik legvonzóbb nőjének tartottam. Kénytelen voltam közel maradni hozzá, nem volt választásom, ugyanis a családomon és a közeli barátaimon kívül senki nem tudta, hogy biszex vagyok, amit szerettem volna titokban tartani, ameddig lehetett, hisz egy ilyen botrány épp csak a hátam közepére hiányzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Romina-t egy partin ismertem meg, pár évvel korábban és mivel színész képzőbe járt, ezért megkértem, hogy legyen az álbarátnőm, ameddig ez neki is megfelel. Ő pedig természetesen el is vállalta, természetesen jó sok pénzért, hisz ezzel járt, hogy nem mutatkozhat nyilvánosan, az akkor már három éve meglévő párjával, valamint néha meg kellett csókoljon, amit tényleg csak ritkán kértem tőle, ha hosszabb rendezvényekre mentünk, vagy elkísért egy üzleti útra, ahol esetleg le is fotózhattak minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az esemény sem volt kivétel, talán annyiban, hogy ha arra gondoltam, hogy Louis is ott lesz, máris szűkülni kezdett a nadrágom, vérem pedig pulzálva vágtatott ereimben. Minden percben kívántam őt, minden másodperc, amit azzal töltöttem, hogy nem látom, igazi kihívás volt, amit egy egész hétig le kellett küzdenem, lehetőleg azzal, hogy keményen dolgoztam és megpróbáltam elterelni a figyelmem, igazából bármivel.</div>
<br />- Nem kell ennyire túlizgulni a dolgokat! – szorította meg kezemet, mely az övében pihent, közben bátorítóan mosolygott.<br />- Nem izgulok, kanos vagyok – vallottam be minden szégyenérzet nélkül, hisz az alatt a pár év alatt, mióta „egy pár” voltunk, sok mindent láthatott és hallhatott, ami zavarba hozta volna, de szép lassan megszokta.<br />- Ohhh... Tényleg, ő is ott lesz, szóval próbálj meg jófiúként viselkedni és nem lerohanni a kamerák előtt, jó? Nem szeretnénk botrányt.<br />- Nyugi, Mina! Tudom fékezni magam, csak ha ő is ott van, akkor nehéz. Soha nem láttam még ilyen formás segget, majd te is megláthatod, ha találkozunk.<br />- Ott leszek én, szerintem kicsit lohasztó lesz, ha megtudja, hogy barátnőd van.<br />- A ma délutáni partin elmagyarázom neki, egy percet se aggódj – legyintettem, majd könnyedén kiszálltam a kocsiból, és őt is kisegítettem. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Természetesen először át kellett verekednünk magunkat egy halom riporteren, és Louis-t sem sikerült felfedeznem, de ahogy Mina és én külön váltunk, én pedig elindultam az emelvény felé, egyből kiszúrtam, ahogy félszegen álldogál a betonkeverő és a homokcsomó mellett, észveszejtően szexin, halványan mosolyogva, egy olyan öltönyben, ami tökéletesen állt rajta, ott kihangsúlyozva előnyös külsejét, ahol kellett. Megpróbáltam a leghűvösebb maradni, ahogy mellé értem, nem akartam azonnal letámadni, vagy megijeszteni, azonban ridegségemmel pont ezt értem el.</div>
<br />- Louis – köszöntöttem nyersen, majd kezet fogtunk, nekem pedig elakadt a szavam. Hihetetlen, de ez a férfi olyan hatással volt rám, amilyennel még soha senki azelőtt. Voltak már partnereim, a sor szinte a végtelenbe ment, azonban egyetlen egynek sem sikerült úgy beindítania hosszas ismeretség után sem, mint Louis-nak egyetlen érintésével. Ó a fene enné meg.... Túl jóképű volt, túl puha volt a keze és ujjai olyan finoman simultak bőrömhöz, ettől pedig teljesen kirázott a hideg.<br />- Harry. – Az ő köszöntése sokkal melegebb volt, hangja simogatta érzékszerveimet, bizsergetve azokat és egyszerűen csak jó volt újra látni, próbáltam minden apró részletét befogadni. Azt, ahogy a haja állt, ahogy mosolya lágyan simult ajkaira, szemei alatt a nevetőráncokat, és bőrének puhaságát.<br />- Fogjunk hozzá ehhez, utána rátérünk a mi ügyünkre is – engedtem fel kicsikét.<br />- Rendben – bólintott és a jelenlévők felé fordult, majd kedvesen integetett feléjük.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
A beszédem, amit készítettem nem volt hosszú, negyed óra alatt meg is voltam vele, majd következhetett pár fotó, amiken már barátnőmmel együtt szerepeltünk. Ettől tartottam a legjobban. Hogy Louis mit fog mondani, de csak mosolygott és egyetlen szót sem szólt egész idő alatt. Talán ez még jobban megrémített, mintha ordítozott volna velem. Újra távolságtartó lett, akárhányszor pillantását kerestem, ő elfordult és úgy tett, mintha ott sem lennék. Pedig úgy szerettem volna megérinteni, bőröm pedig szinte bizsergett a vágytól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az eredeti tervem az volt, hogy a fogadáson beszélek vele, de látva kicsit sem barátságos ábrázatát és az elhidegülést a testbeszédében, úgy döntöttem drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnom, mert nem veszíthettem el, amikor még nem is volt az enyém. Szóval fogtam magam és, amint vége lett a nagy fotózkodásnak kivezettem Mina-t a limuzinokhoz és beültettem abba, amelyikkel eredetileg érkeztünk, én pedig szépen beszálltam a másikba, amelyik Louis-t volt hivatott a fogadásra vinni. A sofőr természetesen nem szólt semmit, csak türelmesen várakozott és felhúzta az utasteret és a sofőr fülkét elválasztó fekete vásznat, sőt még zenét is tett, amin sikeresen elszórakoztam, egészen addig, míg ki nem nyílt az ajtó. </div>
<br /><br /><h3 style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccyfwGfjR5af_WMzQAG9LDkm6TE3YFFYVCkdlrgaQBIdwfufpuMMESQOvvrCwN266MRm90koJYfJlRhJOUM_CEJ7eO4T3p-7SVF-zMP-Rcx2KF9H8HD1Q9RedYsoAb6b2-2HWoiENhb06/s1600/tumblr_n98r9rMqTr1s39e1mo4_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccyfwGfjR5af_WMzQAG9LDkm6TE3YFFYVCkdlrgaQBIdwfufpuMMESQOvvrCwN266MRm90koJYfJlRhJOUM_CEJ7eO4T3p-7SVF-zMP-Rcx2KF9H8HD1Q9RedYsoAb6b2-2HWoiENhb06/s1600/tumblr_n98r9rMqTr1s39e1mo4_1280.png" height="400" width="271" /></a>Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
A limuzinig újra és újra láttam magam előtt, ahogy azt a nőt fogdosta és ölelgette, mintha ez abszolút normális lenne. De most komolyan...Ki hiszi el róla, hogy heteró, amikor mindent elkövetett, hogy rám mászhasson? Vagy ez csak nekem volt ilyen nyilvánvaló és botrányosan kézenfekvő?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsi már járó motorral várt rám, hogy azonnal el is indulhassunk, szóval nem is haboztam beszállni, azonban a zárt ajtó mögött olyan meglepetés fogadott, amire egyáltalán nem számítottam. Épp, hogy benéztem, megpillantottam Mr. Nagyonheterónakakaromfeltűntetnimagam Stylest és szerettem volna elszaladni, vagy legalább megütni, de egyikre sem volt időm, ugyanis megfogta kezemet és magához húzott, ajkainkat egy csókban egyesítve. Térdeim hangosan koppantak a leimuzin padlóján, de a fájdalmat elnyomta Harry ujjainak érintése derekamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem húzódtam el, akkor sem, amikor a kocsi megindult alattunk. Nem szakítottam meg a csókot abban a pillanatban sem, amikor az agyamban felvillant a vörös lámpa, hogy mégis mit csinálok, sőt készségesen engedtem utat nyelvének, halkan belenyögve az aktusba. Haragom zavarommal együtt szállt el, agyam ködösen érzékelte a kanyarokat és a piros lámpát, aminél megálltunk, de Harry tapasztalt ajkainak kényeztetése minden mást kizárt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jobban szétnyitotta lábait, hogy közelebb törleszkedhessek és erősebben préselhessem ajkaimat övéihez, aprócska szüneteket tartva, hogy levegőt vehessünk. Testem hő árasztotta el, vágytam az érintésére, még sokkal jobban, mint azelőtt bármikor. Így amikor felhúzott a padlóról és lábaimat csípője két oldalára helyezte, igazán hálás voltam neki érte. Ujjaim öntudatlanul téptek tincseibe, lehunyt szemeim ellenére is tökéletesen tudva, mit is csinálok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Nem a barátnőm – suttogta ajkaim közé.<br />- Mi? – húzódtam el értetlenül, ugyanis tökéletesen megfeledkeztem a lányról.<br />- Romina... Nem a barátnőm, csak eljátssza, ugyanis a média előtt nem nyilvános a szexuális orientációm, és nem is szeretném, ha egyelőre megtudnák, hogy az egyetlen testrész, ami érdekel, azzal ő nem rendelkezik. – Csak ő lehetett az egyetlen ember, aki ennyire felizgulva, ilyen hülye szavakat használhatott. És honnan tudtam, hogy be van indulva? Az ölében ültem, egészen pontosan kőkemény merevedésén.<br />- Ez egy kellemes meglepetés. Már kész voltam meggondolni magam, mikor megláttam, milyen szép és milyen hitelesen alakítja a barátnődet – duruzsoltam, közben pedig olyan dologba fogtam, amit azelőtt soha nem tettem, vagyis helyesebben fogalmazva, férfival soha nem tettem. Apró csókokat hintettem nyaka és mellkasa fedetlen bőrére, minden szavamat megpecsételve, lassan haladva füle felé.<br />- Baszki, Louis... Nekünk jelenésünk van egy fogadáson, ha pedig nem áll szándékodban...<i>Ahh</i>... tenni valamit, akkor hagyjuk abba...<i>hnnh</i>...mert nem szeretnék olyat tenni, amit megbánnál később.<br />- Azt hittem szereted a piszkos játékokat – doromboltam incselkedve, közben gallérja alatt egy bizonyos ponton szívtam az érzékeny bőrt, gondoskodva róla, hogy ne legyen észrevehető, amint az ing anyaga rásimul.<br />- Igen...DE...nem akkor, ha én állok vesztésre. – Hangja fenyegető és sötét volt, gerincemen pedig végigfutott a hideg. Hajamba markolt és elszakítva művemtől újra megcsókolt, közben szabad kezével ágyékomat kezdte dörzsölni. <i>Mennél te a francba, Styles!! </i><div>
<br /><div style="text-align: justify;">
Azonnal érintésébe simultam, szinte észrevétlenül kezdtem fel-le mozogni, ujjai pedig szakértően kényeztettek, annak ellenére, hogy ez minden volt, csak nem szokványos. Már majdnem kigombolta nadrágomat, amikor a limuzin lefékezett, a hatalmas birtok kapujában. Nem tudtam igazából, hogy hálás legyek, vagy ideges, de a hálás mellett döntöttem, ugyanis erre a lépésre még tényleg nem álltam készen.</div>
</div>
<div>
<br />- Nem menekülhetsz tőlem, remélem tudod – suttogta utoljára, mielőtt elszakadtunk volna végleg. – Gondolj valami olyasmire, amitől elmúlik – bökött dudorodó nadrágomra, én pedig csak fülig pirultam.<br />- Azt hiszem nehéz lesz – vallottam be szégyenkezve és amint a kocsi újra megállt szinte menekültem az autóból, egyenesen be a házba, meg sem várva a házigazdát.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Nem volt honnan tudjam, hogy a garázsba megy, ahol csatlakozik hozzá Romina, szóval kicsit sokkolt, amikor édesen mosolyogva jelentek meg, kézen fogva. Kerek szemekkel bámultam őket, meg sem próbálva elrejteni csalódottságomat. Azt hittem a kocsiban történtek után legalább kicsit megpróbál nem szerelmesnek tűnni a lányba, de hát az élet kemény, főleg ha az életedben és a fejeden akkora a zűrzavar, mint az enyémben volt abban az időszakban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendezvényre hivatalos volt Liam is, szóval ennyit mondhattam szerencsémnek. Ő lefoglalt, beszélt hozzám és rendszeresen felhívta a figyelmemet, ha nagyon bámultam őket. Az ebédnél azonban messze kerültünk egymástól, az akitől egy részem még mindig menekült volna, pedig pontosan mellém ült. A barátnője pedig a másik oldalára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Ha vége a fogadásnak szeretnék veled négyszemközt beszélni – mondta kimérten, lehetőleg úgy, hogy csak én halljam.<br />- Persze, hogy aztán megint letámadhass, Mr. Styles... Kösz, inkább felhívlak majd holnap – válaszoltam a villámmal bökdösve a halat, ami a tányéromon pihent, mesteri elrendezésben paradicsom és egyéb zöldségek köretében.<br />- Ígérem nem támadlak le, ameddig meg nem beszéljük a mi dolgunkat.<br />- Azt hittem a limuzinban is beszélni akarsz velem – fordultam teljesen felé, hogy láthassam arcának szép ívét, ajkainak teltségét és azt az édes mosolyt, melytől felfelé görbültek. Szemei fűzöldek voltak, mozdulataimat pedig úgy követték, mintha mágnes vonzotta volna hozzám. <br />- Én is azt hittem, de aztán meggondoltam magam.<br />- Lehet én is meggondoltam magam – vigyorogtam rá elégedetten, főleg akkor, amikor ajkairól eltűnt a mosoly. <i>Louis lő, és GOAL!!!</i><br />- Akkor kénytelen leszek meggyőzni téged – viszonozta önelégül mosolyom, majd keze combomra vándorolt és megszorította annak belső oldalát. <i>Louis lőtt, és önGOAL!!!</i><br />- Ne, Harry... Tényleg beszélnünk kell – toltam el kezét, hangom remegett, ahogy én is.<br />- Louis, nem szeretem, ha játszanak velem. Volt egy heted eldönteni mit akarsz, a limuzinban pedig nekem úgy tűnt, hogy egészen jól ment a döntéshozás. Kívántál, ahogy én is téged. Ez pedig most sincs másképp.<br />- Szerintem ne itt beszéljük meg.<br />- Ebéd után, mikor a vendégek elmentek várlak az irodámban. Harmadik ajtó a lépcsőtől jobbra.<br />- Rendben – bólintottam csöndesen és visszatértem az étel böködéséhez.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
A délután további részében a vendégekkel beszélgettem és a színészeimmel, akik szintén hivatalosak voltak a fogadásra. Elmondták, hogy nem bánják a kényszerszabadságot, de szeretnének már próbálni is, amit teljesen megértettem, hisz nekik ez volt az életük. Jó volt őket látni, hiányoztak már, de azért égtem a vágytól, hogy végre beszélhessek Harry-vel, hisz ez nem várhatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Majdnem öt óra volt, mire a ház teljesen kiürült. És ez alatt azt értem, hogy egyedül maradtunk az egész, hatalmas rohadt házban. Míg felfelé haladtam a lépcsőn próbáltam figyelni, hátha meghallok valamilyen motoszkálást, de nem. Síri csönd volt, egyedül heves légzésem töltötte be a teret, és kezdtem arra gyanakodni, hogy itt nem beszélgetés, hanem mészárlás lesz. Vérem úgy lüktetett, hogy szinte hallottam, ezen pedig nem segített, hogy elértem uticélomhoz, a harmadik ajtóhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem különbözött a többitől, kilincse szépen faragott réz volt, a kulcs kívül volt, az én kezem pedig alaposan remegett, ahogy kopogtam. Fél perc sem telt el, azonnal nyílt az ajtó, előttem pedig ott állt Harry, ingben és öltönynadrágban, keze tintás volt és mezítelenek a lábai. Az asztalán papírok tömkelege sorakozott, szóval dolgozott, míg rám várt. Ki tudja mióta is lehetett az irodájában, kerülve a vendégeket.</div>
<br />- Azt hittem nem is jössz fel – jelentette ki, amint becsukta az ajtót a hátam mögött.<br />- Én magam sem vagyok ebben biztos, olyan szürreális ez az egész. – Nem mertem hangosan beszélni, még akkor sem, amikor hellyel kínált, én pedig leültem egy méretes barna bőr kanapéra, ami illett az iroda színeihez, barna, bézs és arany. Egy jókora, tölgyfa asztal foglalta el a fő helyet, mögötte polcok, zsúfolásig iratokkal és könyvekkel. Ablakaiban orchideák, a sarokban pedig egy totálisan nem oda illő macska palota, azonban a jószágot sehol nem láttam.</div>
<div>
- Én azonban pontosan tudom mit akarok, az pedig te vagy. Amilyen önző ember vagyok, meg is szerzem, amit akarok. Sajnálom, de nem vagyok tökéletes, vannak hibáim, amik elő fognak jönni, de...<br />- Van macskád? – kérdeztem félbe szakítva a monológot, amivel csak egy csodálkozó pillantást értem el.<br />- Igen, szerintem épp a szobámban lustálkodik – mondta fáradtan, ahogy pedig ránéztem, sokkal idősebbnek és kimerültebbnek tűnt, mint addig bármikor.<br />- Nézd, Harry, egy héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy érdekelnek a férfiak. Amikor anyám ezzel jött, szemberöhögtem. De utána történt az a khm... tudod.... szóval..én akkor összezavarodtam, beszélnem kellett Liammel, ő pedig megnyugtatott. Azóta milliószor átgondoltam és arra jutottam, hogy a kísérletezésben semmi rossz nincs, szóval fogalmam sincs a terveidről velem, de ameddig a realitás és a normális határain beül vannak, addig hajlandó vagyok kipróbálni, bármi is legyen az, ami kettőnk között lehetne.<br />- Úgy mondtad, mintha egy új fogpasztáról beszélnél – nevetett fel szárazon.<br />- Mégis mit vártál? Hogy majd konfettit dobok a levegőbe, mert sikerült elérned, hogy az egész világom a feje tetejére álljon, hogy úgy akarjak egy férfit, ahogy még soha senki mást? Hogy minden addigi elvemmel szembe menjek és veled legyek? Elérted, mert ezt akarom. Mióta beszéltem Liammel és szinte minden este arról az alkalomról álmodok, amikor mi a szobádban...tudod...<br />- Mondd ki – lépett közelebb, már előttem állt, fenyegetően nézett le rám, de az eddigiekkel ellentétben, ez most felizgatott. – Mit tettem veled akkor? Hallani akarom...<br />- Leszoptál... – ejtettem ki a szót egész testemben remegve, ő pedig azonnal felrántott és megcsókolt. Olyan heves, olyan vad volt, mint azelőtt soha, az az erő pedig, amivel visszadöntött a kanapéra, szinte megrémített. Fölém mászott, súlyával belepréselve a puha anyagba, és onnantól csak érintésekből és ingerkből állt a világom, melynek közepén kényeztető ajkai voltak. Már nem féltem attól, hogy mi jöhet. Nyugodt voltam, attól a tudattól, hogy biztosan jól döntöttem, és ha valami rosszul sülne el, simán kihátrálhatok még.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-32689455457772230842015-01-18T11:24:00.001-08:002015-01-18T11:24:34.082-08:00Nyolcadik<div style="text-align: center;">
Édes, kedves, kitartó olvasóim!</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam a friss részt, ami igen soká tartott, és mondanám, hogy kárpótlásul irtó izgi lett a rész, de hazudnék. Kicsit tovább vezeti a szálakat, továbbá megismerünk egy új szereplőt is, aki később érdekes szerepet fog még betölteni.</div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon szép vasárnap estét kívánok nektek, a kommentekre pedig ígérem hamarosan válaszolok, csak hozzam vissza a laptopomat, miután kidobtam az alakon, mivel nem engedelmeskedik.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió mézespuszedli!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------</div>
<h3 style="text-align: center;">
<a href="https://40.media.tumblr.com/cf18a3f3cf4faec79e5564b227c3f1f0/tumblr_n9111dQgz31rw6lhdo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://40.media.tumblr.com/cf18a3f3cf4faec79e5564b227c3f1f0/tumblr_n9111dQgz31rw6lhdo1_500.jpg" width="266" /></a><u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Talán csúnya dolog volt úgy kirohanni Liam hazatérésekor, de az a tudat, hogy ő ilyen könnyedén vette az aggodalmamat, egyszerűen felidegesített. Az ágyamra vetődve összeraktam telefonomat és visszahívtam szegény Niallt, aki biztosra vettem, hogy semmit nem értett az egész helyzetből. Ezúttal szinte azonnal felvette és nagyon, de nagyon ijedt volt a hangja.</div>
<br />
- Mi történt?! – kezdte azonnal.<br />
- Mr. Könnyelmű épen és egészségesen hazaért, csak le volt merülve a telefonja. Egy pillanatig se aggódj a tökfej miatt, csak én reagáltam túl az egészet. <br />
- Hála az égnek. Ha öt percen belül nem hívtál volna vissza, én magam megyek a rendőrségre. Annyira aggódtam.<br />
- Nem kell, soha többet nem fogok idegeskedni, hogy hol lehet ez a tökfej. Neked se kell – dünnyögtem megenyhülve kicsit.<br />
- Mindig aggódni fogok érte. Szerencsére ezúttal semmi baja nem esett, de azt azért tudni szeretném, hogy mit művelt a fenyővel, amit elvitt a kertemből.<br />
- Az egy vicces történet. Itt van a nappalinkban feldíszítve. Részeg volt és ez lett a vége. Ha szeretnéd visszaszolgáltatom.<br />
- Úgyse venném hasznát. Most mennem kell, mert Zayn már vár rám. Üzenem Liamnek, hogy... Inkább nem üzenek neki semmit. A legjobb lenne, ha meg se tudná, hogy beszéltünk. Nem akarom, hogy még jobban utáljon.<br />
- Nyugi, nem is sejti – hazudom szemrebbenés nélkül.<br />
- Kösz – mondja vidámabban, majd gyors elköszönés után bontja a vonalat.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egyedül maradtam a szobámban, hála az égnek a délutáni terveimnek ezzel lőttek, ráadásul Liamre is haragudtam. Ez legalább elterelte a figyelmem egy kicsit a Harry problémáról, de nem teljesen, ugyanis agyam úgy döntött milyen vicces lenne játszani egy kicsit velem. Köszönöm neki... Csak feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam, remélve, hogy nincs merevedésem az újra és újra bevillanó képektől. Épp egy hajszál választott el, hogy elaludjak, de halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Természetesen tudtam, hogy Liam az, és először be sem akartam engedni, de végül is jobbnak láttam beszélni vele, főleg a Harry probléma miatt.</div>
<br />
- Gyere! – sóhajtottam, mire azonnal nyílt is az ajtó és lakótársam be is jött rajta.<br />
- Nézd, Louis, sajnálom, hogy gyökér voltam, de hosszú napom volt és kicsit kiakadtam, amikor Niall szóba jött. – Az ágyamhoz jött, majd mellém feküdt.<br />
- Semmi baj. Azt hiszem beszélnünk kellene valamiről... – váltottam témát.<br />
- Valami történt? – könyökölt fel ijedten.<br />
- Azt hiszem buzi lettem – szaladt ki a számon, mire Liam hangos hahotába kezdett, amit abba sem hagyott addig, míg le nem löktem az ágyról. Akkor hangosan jajgatni kezdett és visszamászott.<br />
- Bocs...bocs...Szóval. Miért lennél meleg, kedves, drága Louis? Azért, amit mondtam?<br />
- Nem. Az este elmentem vacsorázni Harry-hez és elment, mert gond volt a cégével, de előtte mi a kanapén már majdnem...mi...tudod...<br />
- Mi?! – nézett rám kerek szemekkel.<br />
- És amikor visszajött együtt aludtunk. Utána reggel ott volt a merevedése..a hátamon éreztem. De nem zavart. Érted..Nem zavart egy férfi merevedése a hátamnál. Liam....<br />
- Ez minden? Ettől még nem fogsz csapatot váltani.<br />
- De utána, szóval, hogy ő...Leszopott – suttogtam az orrom alá, de naná, hogy meghallotta és megdöbbenése csak még nagyobb lett.<br />
- Oké, azt hiszem te beverted a fejed. Engedted, hogy ő téged....?<br />
- Igen. A szájába élveztem minden szégyenérzet nélkül. Utána csókolóztunk is. Ez borzasztó... – Arcomat tenyereimbe temettem, remélve, hogy ezzel eltakarhatom lángoló bőrömet, lehetőleg teljesen.<br />
- Akkor sem biztos, hogy meleg vagy. Gond nélkül lehetsz biszex is. Vagy az is lehet, hogy ez az egész olyan váratlanul ért, hogy sokkot kaptál. <br />
- Hülye vagy... De most komolyan. Én ezt nem akarom... De mégis...Kíváncsi vagyok és tudni akarom milyen lenne vele együtt lenni, de amikor ma láttam két csajt smárolni, akkor beindultam, szóval ez normális, nem?<br />
- Normális, nem kell aggódni. Csak átmeneti szakasz és ha csak Harry-vel fordult elő, akkor az még nem jelent semmit. Ha kedveled Mr. Üzletembert, akkor próbáld ki vele. Semmi nem fog változni ha nem jól sülnek el a dolgok. Anyád így is, úgy is támogat, nekem csak annál jobb, ha kiderül, hogy meleg a lakótársam, neked pedig nem árt egy kis változatosság.<br />
- Azt hiszem kicsi túl lazán fogod fel a dolgokat, nem gondolod? <br />
- Dehogy is. Ezt így kell felfogni, mert másképp görcsölni fogsz és csak rossz döntéseket hozol. De nem szabad. Legyél laza és minden helyre jön magától.<br />
- Félek mi lesz, ha épp a kísérletezés a rossz döntés.<br />
- Azt hiszem itt az idő berúgni és x-boxozni. Le kell nyugodnod, mert kicsit mintha szétestél volna.<br />
- Tanácsra van szükségem, nem pedig részegségre! Te honnan tudtad, hogy meleg vagy?<br />
- Igazából nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi is ez. Apa folyamatosan azt mondogatta, hogy elmúlik, amit érzek és jobb lesz, de nem lett. A lányok már az oviban sem vonzottak, ez pedig később sem változott. Aztán volt egy srác a sulinkban, akiről kiderült, hogy meleg és igazából nem is tudom, hogy kezdtünk randizgatni. Titokban jártunk, imádtam vele lenni, az ujjai köré csavart és, amikor a legbiztosabban éreztem magam, egyszerűen dobott.<br />
- Mi?! És innen tudtad, hogy meleg vagy? De hát ez borzalmas...<br />
- De utána az egyetemen volt pár barátom és lányokkal is akartam kísérletezni, de nem indítottak be. Szóval utána jött Niall és elérte, hogy mindennel egyenesbe jöjjek.<br />
- Sajnálom, hogy felhívtam, de tényleg nagyon aggódtam érted. <br />
- Semmi baj, nem haragszom rád egyáltalán. Jó tudni, hogy van valaki, aki törődik velem. Lásd mennyire viszonozom ezt, megyünk és leitatlak a nappaliban.<br />
- Pedig én azt hittem majd én leszek az, aki ilyesmihez folyamodik – csóváltam fejem kicsit csalódottan, de örültem neki, hogy érdeklem és nem hagy cserben.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Úgy belemelegedtünk végül a játékba, hogy a vacsi elmaradt, és amikor este kilenckor már majdnem elájultunk az éhségtől is csupán annyira futotta, hogy megsütöttünk pár pulykamelltallért és mentünk vissza játszani, ugyanis már nagyon nyerésre álltam és a sör tökéletesen hatni kezdett, szóval becsípve püföltük egymást tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel enyhe fejfájásra ébredtem, de határozottan nyugodtabb voltam, hisz végre kicsit kikapcsolhattam és mindenről elfeledkezve, egyedül, a saját ágyamban keltem. Sokáig lustálkodtam, vagy inkább tetszhalottat játszottam, mert semmi kedvem nem volt hozzáfogni a naphoz, bár a kényszerszabadságnak köszönhetően igazából semmi dolgom nem akadt aznapra. Lefürödtem és köntösben járkáltam a lakásban. A reggelimet a kanapén ülve fogyasztottam el, közben valami sportbakis videót néztem, aminek semmi értelme nem volt, de ez is lekötött kicsit. Elmosogattam és beszéltem anyával telefonon kicsit. Az egész napom tulajdonképp a semmittevéssel ment el, főleg, hogy Liam otthon sem volt, így rá sem számíthattam. Szerettem volna bemenni a színházba és próbálni a színészeimmel, de ez sem volt opció, szóval kénytelen voltam lefoglalni magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs, hogy jutottam el a laptopomig, de mire észbe kaptam már Harold Styles-ról nézegettem képeket és újra meg újra arra a következtetésre jutottam, hogy egészségtelenül felizgat a látványa. Közelről elemeztem ajkait és azok mesterien kifaragott formáját, ahogy elejt egy-egy óvatos mosolyt, vagy beszédet tart. Bosszantóan jól nézett ki, és agyam meg sem próbált nem úgy gondolni rá, mint a világ legszebb férfijára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint realizáltam mit is csinálok idegesen lecsaptam a laptopom fedelét és újra a nappaliba csörtettem, de ennyire tehetetlennek még nem éreztem magam. Valahol belül szerettem volna felhívni azt a jóképű szemétládát, de nem tettem. Az önérzetem nem engedte és tudván, hogy már csak öt napot kell kibírnom anélkül, hogy lássam, kicsit megnyugtatott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kellemes október derekai időjárásra tekintettel lévén fogtam magam és átöltöztem, majd újra elindultam abba az étterembe, ahova tegnap készültem, és ezúttal kocsival mentem, hogy megspóroljam magamnak a hosszú sétát, mivel előző nappal ellentétben, mindent akartam, csak gondolkodni nem. Másfél óra alatt sikeresen odaértem és azonnal kaptam is asztalt. Nem akartam sokat enni, mivel csak ebből álltam ki az elmúlt pár napban, szóval csak rendeltem magamnak cézár salátát és egy tejes kávét, majd telefonomon kezdtem böngészni a neten, hogy teljen az idő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="http://data2.whicdn.com/images/81677767/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://data2.whicdn.com/images/81677767/large.jpg" width="217" /></a>- Csak így, egyedül? – hallottam meg egy ismerős hangot, amitől azonnal felderült az arcom.<br />
- El! Nem is gondoltam, hogy itt futunk egymásba! – raktam le azonnal telefonom és öleltem magamhoz legjobb barátnőmet.<br />
- Na igen. Meglepetések mindig érik az embert. Plusz igazából én is ebédelni jöttem ide egy barátnőmmel – magyarázta és félreállva felfedte a mögötte álló szépséges szőkeséget. A lány arcán megilletődött kedves mosoly ült, kék szemei pedig szikráztak. Fehér inget, zakót és farmert viselt, hozzá bakancsot, haját pedig oldalra fonva hordta. – Louis, ő itt Perrie Edwards. Fiatal zenetanár a közeli középiskolában. Szerény, de a hangja angyali.<br />
- Nagyon örvendek. Louis Tomlinson – nyújtottam felé kezemet, amit ő azonnal el is fogadott és megszorított.<br />
- Csatlakozhatunk a romantikus ebédedhez, kedves Louis? – kérdezte El, és meg sem várva válaszomat, már le is huppant a velem szemben lévő székre.<br />
- Ja, amúgy sem vártam senkit – egyeztem bele és igazából baromira örültem, hogy lett társaságom, mivel így nem kellett egész végig neteznem és halálra unnom magam.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Remekül elbeszélgettük az időt. Perrie nagyon vicces és kedves lány volt, a vőlegényével egy éve költöztek Londonba, addig Bradfordban éltek egy hatalmas tanyaházban, de változásra volt szükségük, szóval a nagyváros mellett döntöttek és kibéreltek egy kisebb három szobás lakást, közel ahhoz az iskolához, ahol tanított. Eleanorral már egész kiskoruk óta ismerték egymást, és ő segített a lakáskeresésben is nekik. Persze, azonnal egy hullámhosszra kerültünk mi is, remekül megértve egymást és azonnal bensőséges hangulat lett úrrá körülöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnáltam, amikor el kellett menniük, de egy szünet sem tart örökké, nekem pedig szintén haza kellett mennem, hogy tovább unatkozhassak. Általában ilyenkor filmet néztem, vagy hobbi főztem, de egyikhez sem volt kedvem. Szerencsére épp egyszerre értünk haza lakótársammal, szóval mégis főztem, közben meghallgattam mennyire szemetek a diákjai a második évfolyamból, akik folyamatosan kikezdenek vele és pofátlanul flörtölnek is, ha csak tehetik. Besegített a zöldségek összevágásával és azzal, hogy a munka további részében nem kotnyeleskedett, csak ült és nézett, vagy hülye kommentárokat fűzött a technikámhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva néztem, ahogy Liam eszik, közben alaposan kibeszélte Niallt, de teljesen megértem, hisz nem elég, hogy friss volt a seb, reggel még össze is futottak a kávézóban, ahol eredetileg megismerkedtek. Annyira sajnáltam szegényt, hogy az hihetetlen és kicsit a pokolra kívántam a szőkét, amiért lakótársam ilyen szenvedésen ment keresztül miatta. Bárcsak ő is így járna...Bárcsak őt is kihasználnák egy kicsit...Csak, hogy fájjon neki. Persze, azok, akik megérdemelnék, soha nem kapnak semmit, mindig a jók szenvedik meg, hogy túlságosan beleélik magukat a boldogságba és a végén pofára esnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész este a tv-t bambultuk és semmiségekről beszélgettünk, ahogy a hét hátralevő részében is. Minden nap egyforma volt, semmi nem zavarta meg a nyugalmunkat. Ő bejárt az egyetemre tanítani, én anyával lógtam a telefonon, elvégeztem a házimunkát, Ellel találkoztam és Perrie-vel, továbbá megállás nélkül, minden fennakadást elkerülve gondoltam Harry-re, aki pofátlanul ott volt minden egyes gondolatomban, minden órájában a napnak és csak úgy nagy általánosságban nem tudtam nem rá gondolni. Újra és újra, nap, mint nap lejátszottam a fejemben a jelenetet, ahogy előttem térdelt és férfiasságomat kényeztette. Kezdtem attól tartani, hogy megbolondulok, ha nem beszélek erről valakinek, de Liamnek már a könyökén jött ki a rinyálásom, Elt pedig nem akartam ezzel traktálni. Az igazság pedig az volt, hogy féltem mit mondanának, ha szóba hoznám, hisz pár nappal korábban mindenki arról győzködött, hogy akár meleg is lehetnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi volt ám az igazi gondom? Az, hogy az építkezés megnyitójának napja egyre rohamosan közeledett, én pedig még mindig nem tudtam eldönteni, mégis mit szeretnék ezzel a helyzettel kezdeni. Kíváncsi voltam, mi is lehetne belőle, de nagyon féltem és, ez pedig teljesen kirázta belőlem a jókedvet, és bár egész nap hülyültünk lakótársammal, mégsem éreztem jól magam a bőrömben, mintha Damoklész kardja ott lebegett volna a fejem fölött, azzal fenyegetve, hogy levágja azt, minden gondolkodás nélkül, egy széles vigyor kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A választ a kérdéseimre egyetlen pillanat alatt kaptam meg, ami eget földet megrengetett. A nagy napon tökéletesen akartam kinézni, ezért kék öltönyt vettem fel, természetesen Liam választotta, természetesen Harry egyik üzletéből és nem utolsó sorban tökéletesen passzolt rám. Úgy méretben, mint kialakításában. Ott takart, ahol kellett és olyan fenekem lett benne, mint addig egy öltönyömben sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Limuzin jött értem, benne pezsgővel és csokiba mártogatott eperrel. Naná, hogy bezabáltam szinte az összeset, mire a helyszínre értünk, ami azóta, hogy utoljára láttam teljesen megváltozott. Munkagépek álltak az előtérben és természetesen a kordonok mögött legalább két tucat újságíró és még kétszer annyi filmes, hangosító és riporter nyüzsögtek. Egy halom nézelődőt is odavonzott a felhajtás, így kicsit lámpalázas lettem, azonban ezt az évek gyakorlata alatt leküzdöttem. Sokkal jobban foglalkoztatott egy bizonyos személy, de őt sehol nem láttam, pedig alaposan körbe néztem, hogy esetleg felfedezhessem a tömegben valahol.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiszálltam és előre sétáltam kijelölt útvonalon, egészen egy kisebb pódiumig, ahol már fel volt állítva egy betonkeverő, mellette egy kupacban homok és abba elszúrva két lapát. Nagyot nyeltem és felléptem az emelvényre. Ekkor nyílt szét a tömeg és jelent meg üzletfelem, Harold megintkurvajólnézki Edward Styles, nyitott fekete ingben, öltönyben és szövetkabátban. Haja loknikban fogta körbe arcát és kalap volt feje tetején. Arra nem jöttem rá, hogy az minek igazából, de ha őt ez boldoggá tette, akkor ki vagyok és, hogy megállítsam. Ruganyos léptekkel tartott felém, ajkairól pedig le sem lehetett törölni a vigyort, amit nyilván általános zavarom jutalmául szánt. Nem segített.</div>
<br />
- Louis – köszöntött ridegen, nekem pedig még a szőr is felállt a hátamon, ahogy nevemet ejtette és jobbját felém tartotta, hogy így üdvözöljön. Megvilágosodásom pillanata pedig a következő pillanat volt, amikor bőrünk egymáshoz ért, én pedig megéreztem az apró elektromos kisüléseket, amik végigperzseltek egész testemen és tudtam, hogy kell nekem. Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-51030261408492183262015-01-11T11:30:00.000-08:002015-01-11T12:28:03.420-08:00Hetedik<div style="text-align: center;">
Sziiiasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Már tegnap este szerettem volna feltenni a részt, de az internetem és a laptopom közbeszóltak.</div>
<div style="text-align: center;">
Azért remélem a rész jóvá teszi a késést, mert keményen megszenvedtem vele, nyilvánvaló tapasztalathiány miatt.</div>
<div style="text-align: center;">
A következő rész sajnos nem tudom mikor érkezik, mivel keddtől szervizelik a ketyerémet és holnap sok tanulnivalóm lesz.</div>
<div style="text-align: center;">
Azért majd igyekszem vele. Addig is nagyon szépen köszönöm a rengeteg kommentet, ami másnak kevésnek tűnhet, de én mindegyikért hálás vagyok.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást nektek és szép estét!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnGBwa4utj3cgM4qmHszA5bUiudmwNGXsOaswmbbNeyTiycz7DcSsM-fQUXP3FjS-F_aRASAN__fhzlyzJmdJj48mz2rOf9RXCnWd3uEo50daygO5NGKf-iAiCBwud1t9GHzrunzQ9Dwsh/s1600/i..ydut6.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnGBwa4utj3cgM4qmHszA5bUiudmwNGXsOaswmbbNeyTiycz7DcSsM-fQUXP3FjS-F_aRASAN__fhzlyzJmdJj48mz2rOf9RXCnWd3uEo50daygO5NGKf-iAiCBwud1t9GHzrunzQ9Dwsh/s1600/i..ydut6.jpg" height="266" width="320" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
Louis Tomlinson</h3>
<div style="text-align: justify;">
Az ágy lehető legtávolabbi pontjára feküdtem lefekvéskor, ami egy akkora ágyat tekintve elég távolság kellett legyen, hogy ne érjünk egymáshoz. Próbáltam lehiggadni, próbáltam nem odafigyelni a tényre, hogy igazából jóformán meztelenül feküdt mellettem és legfőképp minden erőmet összeszedve ügyködtem rajta, hogy normálisan viszonyuljak a tényhez, miszerint a gondolat, hogy hozzám érjen vágyakozással töltött el. Ettől rémültem meg a legjobban. Soha, egyetlen férfi sem vonzott, még csak azt se gondoltam róluk, hogy bármilyen közelebbi kapcsolatba kerülhetek velük, mint egyszerű haveri, azonban Harry és az ő zavarba ejtő lénye ezeket a meggyőződéseimet teljesen és totálisan megsemmisítették. Össze voltam zavarodva, kicsikét féltem is, de leginkább bizonytalan voltam és legnagyobb döbbenetemre kíváncsi. Tudni akartam milyen a csókja, milyen, amikor egymáshoz érünk és kényeztetjük egymást, vagy esetleg több is történne. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Reggel kifli pózban ébredtem, pontosan tudtam tudtam, hogy hol vagyok és mi történt, azonban nem rémültem meg, hanem inkább kihasználtam a helyzetet és fészkelődni kezdtem, azonban a hely limitált volt, ugyanis amint pár centit hátrébb mozdultam, egyenesen nekiütköztem Harrynek. A helyzet az volt, hogy az éjszaka valamiért egymáshoz furakodtunk és én a karjaiban kötöttem ki, vagyis én lettem a kis kifli, ő pedig orrát nyakhajlatomba fúrva, édesen aludt. Nem mertem megfordulni, azonban már elhúzódni sem akartam, nehogy felébredjen, szóval mozdulatlanul maradtam, egészen addig, míg meg nem éreztem valamit a derekam környékén. Szemeim azonnal kikerekedtek, naná, hogy tudtam mi az, nem volt nehéz kitalálni, azonban arra nem számítottam, hogy ez pont akkor fog megtörténni, amikor ennyire kellene egy kis nyugalom, hogy végig tudjam gondolni a dolgokat. Hát tessék, Louis...Itt van egy valami, amin gondolkodhatsz....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mocorogni kezdett, én pedig máris futni akartam, vagyis maradni, vagyis futni, vagyis nem is tudom mi járt a fejemben, kivéve talán, hogy ez nem is olyan rossz érzés. Öntudatlanul fészkelődtem még közelebb hozzá, mire ő felnyögött, talán már ébren is volt. Keze a takaró alatt átcsusszant derekamon és szorosan magához ölelt. Rosszabb volt, mintha életemben először lettem volna nővel. Semmi bizonyosság nem volt, minden csupa kétesélyes és zűrzavaros.</div>
<br />
- Örülök, hogy nem mentél el, mikor felébredtél – duruzsolta még félálomban.<br />
- Nem ez volt az első őrült dolog, amit elkövettem mióta ismerlek – válaszoltam bizonytalanul, halványan reménykedve benne, hogy nem akar elengedni.<br />
- És nem is ez lesz az utolsó, ebben biztos lehetsz.<br />
- Jobban érzed magad? Az este elég lehangolt voltál...<br />
- Ha így ébredhetnék minden reggel, akkor soha nem lennék frusztrált, vagy lehangolt.<br />
- Szegény, Mr. Styles, borzasztó lehet, hogy nincs minden reggel egy ártatlan fiúcska az ágyában, aki nem tudja mire vállalkozik. Igazán sajnálatos helyzet. Nem is tudom, hogy bírod ezt a szenvedést, ebben a hatalmas, king size ágyban, egymagad – monologizáltam szinte nevetve, de ő nem igazán értékelte a humorom.<br />
- Mr. Tomlinson, ha tovább jártatja a száját kénytelen leszek betömni valamivel – figyelmeztetett előzékenyen, én azonban pontosan tudtam, hogy máris elképzelte, ahogy hímtagját kényeztetem. A legrosszabb, hogy még én is el tudtam képzeni és egyáltalán undorodtam tőle. <br />
- Ne provokáljon Mr. Styles. Elég sokan próbálták már befogni a szám, de senkinek sem sikerült. Ezért lettem színész.<br />
- Hidd el, nekem menne – duruzsolta fülembe és a következő dolog, amit éreztem, az méretes tenyere volt ágyékomon, ezzel pedig elkapta a levegőmet, konkrétan reszetálta összes gondolatomat. Mocorogni kezdtem, hátha elhúzódik, de meg sem fordult a fejében, hogy esetleg tényleg megtegye, sőt valamivel erősebben szorított.<br />
- Kérlek, én ezt nem igazán...döntöttem még el, hogy akarom-e...Ezt az egész pasival dolgot...Tudod...Ez egy nagy döntés és én nem állok készen rá – habogtam szinte értelmetlenül, de ő csak felkacagott.<br />
- Azt hiszem nagyon is készen állsz – duruzsolta mézédes hangon, közben pedig le sem vette rólam kezét, sőt apró, körkörös mozdulatokba fogott, ezzel pedig hasamban minden izom vigyázzba állt, várva a további fejleményeket. <br />
- Nem erőltetheted rám magad. Az nem lenne fair velem szemben. <br />
- Igazad van, sajnálom. – Hangja elhidegült és azonnal elhúzódott, ki az ágyból és ki a szobából.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A helyzet kicsit meglepetten ért, de hálát adtam az égnek, hogy magamra maradtam. Alsónadrágom szinte fájdalmasan szorított, akármennyire kínos beismernem, Harry érintésétől teljesen felizgultam és férfiasságom a megkönnyebbülésért esedezett, ám nem kaphatta meg. Nem az ő házában, nem az ő ágyában... Illetlenség lett volna. Szóval kénytelen voltam várni ezzel, míg hazaérek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már épp kikeltem az ágyból, mikor kinyílt az ajtó és életem legkínosabb jelenete vette kezdetét. Harry pillantása először pár pillanatra összekapcsolódott az enyémmel, majd merev férfiasságomra pillantott és pofátlanul elvigyorodott. Hozzám sétált és elém térdelt.</div>
<br />
- Hadd gondoskodjak rólad – suttogta és áhitattól ittasan lehúzta alsónadrágomat. Tátott szájjal néztem a jelenetet, de nem állítottam le. Talán akartam is, hogy ez legyen, ám abban a pillanatban, ahogy ujjai körbefonták kőkemény merevedésemet már nem is volt visszaút. Lassan fel-le kezdte mozgatni kezét rajtam és nekem pedig kellemes bizsergés futott végig hátamon, a bőrőm pedig libabőrös lett tetőtől talpig. Amint ajkai hozzám értek és szép lassan befogadta szájába férfiasságomat térdeim megremegtek és akaratlanul hajába fúrtam ujjaimat, fürtjeiba markoltam és így próbáltam stabil maradni, de nem nagyon ment. Szemeimet lehunyva élveztem ajkainak kényeztetését, azzal pedig, hogy fogaival finoman végigkarcolt érzékeny bőrömön, máris az orgazmus határára juttatott. Halkan nyögtem, közben pedig akaratlnul is őt néztem. Pillantásunk összefonódott, az a szenvedély amint az ő csodálatos zöld íriszeiben láttam egyszerűen megrészegített. Szorosabban markoltam hajába és egyre hevesebb légézésemet már nem is próbálva szabályozni lihegtem és nyöszörögtem. Nem bírtam sokáig, pár apró mozdulat kellett még és elélveztem, az orgazmus rebegő spirálja pedig úgy rántott magával, hogy levegőt is alig kaptam. Nevét nyögve jutottam a csúcsra, ő pedig elégedetten állt fel és törölte meg ajkait. – Tudom, hogy kellett volna rád erőltetnem magam, de olyan kis esetlennek tűntél, nem tudtam ellenállni.<br />
- Öh...Most csak még jobban összezavarodtam... – suttogtam megpróbálva összeszedni darabjaira hulló gondolataimat, miközben alsónadrágomat rángattam vissza magamra.<br />
- Olyan nagyon meg akartalak ízlelni, annyira vágytam rád, Louis... – simított végig állkapcsom vonalán, majd államhoz érve felemelte fejem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. – Tudom, hogy te is élvezted. A tested elárult, még ha te nem is akarod bevallani.<br />
- Harry...én...Tényleg... – habogtam, de ő félbe szakított, ugyanis megcsókolt. Életemben először csókolt meg férfi. Életemben először csókoltak igazi vággyal, igazi sóvárgással. Soha nem csókoltak ilyen forrón, ilyen lázasan. Azonnal visszacsókoltam, minden gondolkodás és hezitálás nélkül, ajkaimat szétnyitva engedtem utat nyelvének, mely táncba hívta enyémet és amint a kontaktusnak köszönhetően egymáshoz préselődtünk, belenyögtem csókunkba, amit egy mosollyal jutalmazott. Ajkain és nyelvén még éreztem saját ízemet, ami kicsit fura volt, mégis csak élvezetesebbé tette, egy fura, kitekert módon. Kezei fenekemre vándoroltak és belemarkolva vont, ha lehet még közelebb magához. – Ó, francba is veled! – toltam el magamtól észbe kapva.<br />
- Mi a baj? – kérdezte értetlenül.<br />
- Ez az egész! Ha itt vagy nem tudok gondolkodni. Neked máskülönben is, nem dolgoznod kellene?<br />
- De akkor te elmész és nem fogsz többet szóba állni velem. Nem veszíthetlek el. Most, amikor már majdnem az enyém vagy.<br />
- Soha nem voltam a tied, az pedig, hogy ennyire akarsz engem beteges és önző, hisz alig ismersz! Így is, úgy is el fogok menni, nem állíthatsz meg. Az, hogy kihasználod a bizonytalanságomat nem segít eldönteni, hogy mit is akarok valójában.<br />
- Igazad van. Ha szeretnél menj el. Nem foglak zaklatni, nem kereslek, de egy hét múlva, amikor megkezdjük az építkest szeretnék egy választ. Tudni szeretném mire jutottál, bármi is legyen az.<br />
- Haza szeretnék menni – suttogtam lehajtott fejjel és felvettem a pólót, amit este kaptam.<br />
- Felöltözhetsz, addig szólok a sofőrnek. – Sértett és lehangolt volt, ahogy kisétált, de meg is értem, hisz amilyen idióta voltam, kb úgy viselkedtem, mint egy terhes nő, akinek hormoningadozásai vannak. Kisétált, engem pedig magamra hagyott. Az ággyal szembeni széken megtaláltam tegnapi ruháimat, amiket villámgyorsan magamra kaptam és telefonomat zsebembe téve mentem én is a házigazda után.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kínos búcsú következett, amit egy fura, gagyi kézfogással zártunk, majd beszálltam a fekete mini limuzinba és a sofőr elhajtott, ki a birtokról és be a városba. Örültem, hogy végre egyedül voltam, szükségem volt arra, hogy valakivel leülhessek megbeszélni ezt az egészet, de nem aznap. Csak haza akartam menni, lefürdeni és kicsit megfeledkezni mindenről. A gyomrom kavargott, a fejem pedig zúgott. Túl sok volt ez nekem, túlságosan kimozdította a biztos talajt a lábam alól, felfordítva az egész addigi életemet. Nem értettem miért történik, miért pont velem...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Észre se vettem mikor értünk haza, de az emeletig nem tudom, hogy jutottam el. Liam nem volt a lakásban, így nem kellett magyarázkodnom neki az üzenet miatt, szóval csak teliengedtem a kádat vízzel és belemásztam. Halk zenét hallgattam közben és nem gondoltam semmire. A forró víz tisztára mosta gondolataimat, de egy valamin nem segített. A látvány, ahogy Harry férfiasságomat kényezteti akaratom ellenére is bekúszott látomásaimba, ezzel pedig újra felébresztette fárfiasságomat. Hátamat a hideg kádfalnak vetve fogtam ujjaim közé, hogy lassú, kényeztető procedúrámmal megpróbáljam valamilyen szinte végre elkergetni a képet, mely oly lázas szenvedéllyel keringett emlékezetemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nevét kiáltva élveztem el, testemet pedig még percek múlva is rázta az orgazmus utóhatása. Nehezen kaptam levegőt, mellkasom pedig veszett módjára emelkedett és zuhant. Majdnem fél órának kellet eltelnie, mire végre rá tudtam venni magam, hogy kiszálljak a kádból, azt is remegő lábakkal és csalódottan tettem meg. Saját magamban csalódtam, abban, ahogy a helyzet alakúlt és legfőképp abban, hogy ennyire gyenge voltam és engedtem ennek a férfinak, hogy minden a feje tetejére állítson.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután megszárítkoztam a szobámban felvettem valami kényelmeset és a konyhába sétáltam, hogy egyek egy keveset. Majdnem dél volt, Liam pedig még mindig nem került elő, de nem aggódtam érte, hisz máskor is csinált már ilyet. Levest melegítettem és a tegnapi tészta maradékát. Nem volt kedvem főzni, agyam újra és újra a kialakult helyzethez tért vissza, realizálva, hogy kevesebb, mint egy hetem van kitalálni. Hogy mit is akarok, mit is szeretnék. Annál kényelmesebb voltam, hogy előre megfontoljam a döntéseimet, de ez nem hagyott nyugodni. Szükségem volt tanácsra, de annál inkább valamire, amivel ki tudom kapcsolni az agyam és megszüntethetem gondolataim kavalkádját végre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Evés közben felhívtam Elt, nem-e lenne kedve egy délutánt velem tölteni, de lerázott, mondván az édesanyjáéknál vannak családi ebéden, nem ér rám. Maradt két lehetőségem. Vagy megvárom míg előkerül Liam, vagy nyakamba veszem a várost és járok egyet. A másodikat választottam és mikor elmostam az edényeket átöltöztem és kabátommal a kezemben elhagytam a lakást. Volt egy nagyon aranyos étterem fél városnyira tőlünk, ami tökéletesen megtette vacsorázni és mire gyalog odáig jutottam egészen be is esteledett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, azt hiszem elmondhatjuk, hogy szeretem a hasam és, míg sétáltam megpróbáltam azon gondolkodni, hogy mit egyek, nem pedig azon, ahogy Harry ajkai az enyémekre simultak és megcsókolt. A marhahús előállítására akartam összpontosítani, de cserébe csak az édes cédrus és arcszesz illata és a hozzájuk tartozó férfi járt a fejemben. Mellek... Erre is próbáltam gondolni. Egyáltalán nem ment. Az utca másik oldalán megláttam két nőt, egymással szemben álltak egy bolt kirakata előtt és egymást karolták. Tudtam mi fog következni, de szándékosan nem fordítottam el a fejem. Tudom, hogy illetlenség bámulni, de tudni akartam, hogy felizgat-e még két csókolózó nő látványa. Megálltam és vártam, egészen míg be nem következett a kontaktus, hasamban pedig megjelent az a már olyan jól ismert szorító érzés, amit ilyenkor szoktam érezni. De akkor már végképp nem értettem. Talán mégis jobb lett volna otthon maradni és kifaggatni Liamet, hogy ez mégis most mi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal sarkon fordultam és jóformán futólépésben mentem hazáig. A gondolat, hogy Liam megmagyarázhatja mi is történik velem kicsit megnyugtatott. Azonban, amikor még mindig nem találtam otthon kétségbe estem. Hívtam a mobilját, de nem vette fel. Hagytam hatvan három hangüzenetet, de azokra sem válaszolt. Ez volt a pont, amikor a nem pánikolok, mert máskor is csinált már ilyet átment aggodalomba. Fogalmam sem volt, hogy kit hívhatnék fel, ugyanis a szülei azt mondták otthon nincs, és nem ismertem csupán egyetlen haverját, Niallt és csak az ő telefonszáma volt meg. Végső kétségbe esésemben pedig őt hívtam fel. A harmadik csöngés után fogadta a hívásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Niall Horan szexi titkárával beszél, kérem hagyjon üzen- – kezdte a túl ismerős hang, de nekem nem volt türelmem hozzá.<br />
- Zayn, kérlek! Hadd beszéljek Niallal – vágtam szavába könyörgőre fogva.<br />
- Louis! Honnan van meg Niall telefonszáma?<br />
- Kérlek... Hosszú...Majd egyszer elmesélem...<br />
- Oké oké, adom a telefont Niallnak – mondta, majd halk motozás után a már olyan jól ismert ír akcentus szólt a telefonba. – Valami baj van?<br />
- Niall! Hála az égnek! Figyelj...Liam eltűnt és te vagy az egyetlen, akit mindketten ismerünk. Segítened kell.<br />
- A szüleit próbáltad már? – Hangjából kihallottam az aggodalmat, ami rajtam sem igazán segített.<br />
- Igen, azt mondták nincs otthon. A többi haverját pedig nem ismerem, szóval te voltál a lista utolsó helyén és te sem tudod megmondani. Most mit tegyek? <br />
- A rendőrség. Jelentsd be, hogy eltűnt.<br />
- De mi van, ha csak a mobilját hagyta el és épp hazafelé tart? – Próbáltam magamat is becsapni, de nem nagyon ment.<br />
- Ne kockáztassunk. Hívd fel őket, jelentsd be, hogy eltűnt és megtalálják. Ők jók az ilyesmiben. – Épp csak befejezte a mondatot, kulcszörgésre lettem figyelmes és azonnal felálltam, hogy az ajtóhoz rohanjak és az éppen belépő Liam nyakába ugorhassak, aki majdnem ki is esett a bejáraton.<br />
- Hála az égnek! Liam, annyira aggódtam érted!! – suttogtam füstös kabátjába, a telefont pedig ledobtam a földre, nem is törődve azzal, hogy esetleg összetörhet, vagy valami, csak hálát adtam az égnek, hogy legjobb barátom hazaért.<br />
- Louis, nem kellett volna... Tudod, hogy nem ilyen könnyű megszabadulni tőlem – tolt el nevetve és ledobálva cuccait a fogas alá beljebb sétált.<br />
- A frászt hoztad rám, amikor nem válaszoltál se a hívásaimra, se az üzeneteimre. Már a szüleidet és Niallt is felhívtam.<br />
- Minek hívtad Niallt?! Mia francért kellett felhívni?! – csattant fel és mérdegesen nyomta rá telefonját a töltőre. – Mi a faszomért hívtad őt is?! Ő az utolsó ember, akinek szükségem van az aggodalmára. <br />
- Sajnálom, hogy megrémültem, amikor a milliomodik üzenetem is potyára küldtem el. Legközelebb hagyom, hogy esetleg a hajléktalanok hordják el a cuccaidat és adják el egy fél zsömléért és egy shot vodkáért. Nem fogok többet aggódni érted, a fene egyen meg majd ott, ahol talál! – vágtam fejéhez és felszedve telefonom darabjait berohantam a szobámba.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-64779248621750920432015-01-09T08:57:00.002-08:002015-01-09T08:57:48.522-08:00Hatodik<div style="text-align: center;">
Aloha!</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam a friss részt, ami elég sok időt vett igénybe, de igyekeztem, amennyire lehetett, azonban a tanáraim úgy gondolták vicces lesz első héten szívatni minket és azonnal felmérőket írni és felelni.</div>
<div style="text-align: center;">
Azért remélem mindenkinek tetszeni fog és ígééérem, a következő részben végre történik is valami, mármint a szerelmi szálat illetően. Valami fajsúlyos....</div>
<div style="text-align: center;">
Azt hiszem minden hibát kijavítottam és el sem hiszitek milyen eszméletlenül boldoggá tesz, hogy ennyien olvassátok a történetet és az, hogy kapok visszajelzéseket.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCakcwyWfHOLGH5tSPcpalhRRjp0k8glWL_Gz7RzBDU_Ea8cfj8E1pEpR_9klIpHa_bXBWa277OYahYsOqCre6E8XFLvjOPfE3QPT_eQMGpjFa1PZmDXK6EOOceWGI7l2kDq8ov1qj8U8q/s1600/tumblr_lyzgwhHXzl1r9a4vro1_500_large.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCakcwyWfHOLGH5tSPcpalhRRjp0k8glWL_Gz7RzBDU_Ea8cfj8E1pEpR_9klIpHa_bXBWa277OYahYsOqCre6E8XFLvjOPfE3QPT_eQMGpjFa1PZmDXK6EOOceWGI7l2kDq8ov1qj8U8q/s1600/tumblr_lyzgwhHXzl1r9a4vro1_500_large.png" height="400" width="340" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen nyeltem minden falatot, szemeim folyamatosan vendéglátómat figyelték. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Azért, hogy ne tegyen semmi olyan hirtelen mozdulatot, amivel meglephetne és mondjuk elveszthetem a fejem. De szerencsére jól viselkedett, ha nem nézzük a fura pillantásokat és a hülye vigyort a képén, amit egész végig megtartott. A vacsora marhaszelet volt zöldségágyon, ami istenire sikerült, vagyis én a magam részéről már rengeteg étteremben ettem, de ilyen finomat még talán soha. A vörösbor pedig testes és gyümölcsös volt, teljesen elnehezedtem tőle.</div>
<br />- És mesélj. Hogy lesz egy rendezőből színház tulajdonos? – kérdezte miután elvitte a tányérjainkat és két fehér tányérral tért vissza, amin Rum-baba volt egy gömb vanília fagyival felszolgálva.<br />- A tulajd meghalt és én pedig nagyon szeretem a helyet és az embereket, így nem is volt kérdés, hogy átveszem-e vagy sem. Csak sokkal keményebb munka, mint hittem.<br />- Olyan, mint egy vállalatot vezetni. Bonyolult és minden nap egy kihívás, de a végén megéri, mert ha leülsz egy percre és elgondolkodsz, akkor elégedett vagy.<br />- Pontosan. Annyi különbséggel, hogy nem keresem gennyesre magam öt perc munkával naponta, hanem keményen meg kell dolgoznom azért, hogy fennmaradjunk. Mert bár az állam finanszírozza a működésünket, mivel kötelessége, de azért így se könnyű.<br />- E miatt nem kell többet fájjon a fejed, kedves Louis, mindenről én fogok gondoskodni. Pihentetheted magad, rád fér egy kis kikapcsolódás, olyan feszültnek tűnsz.<br />- Mostanában sok dolgom volt, ráadásul jöttél te is, Mr. Styles és csak sok lett – magyaráztam mosolyogva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Pedig nem az volt. Úgy nézett rám, mintha valami hús lennék, ez pedig egyre inkább zavarba hozott, mire pedig a desszert szép lassan elfogyott a tányérról, újra teljes hallgatásba burkolóztam.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Kínos, mély csöndben ültünk egymással szemben, nekem pedig lehetőségem sem volt elfutni, hisz a semmi közepén voltam egy hatalmas birtokon, összezárva a világ legzavarbaejtőbb férfiával. Mikor végre elfogyott a bor, én pedig kellően felbátorodtam, hogy ne csak kukán üljek. A nappaliba mentünk át, ahol leültünk egymással szemben, szerencsére elég távol egymástól, hogy ne tudjon zavarba hozni.</div>
<br />- Tudsz Zaynről és az egész Niall kalamajkáról, igaz? – kérdezte minden felvezetés nélkül, én pedig meglepődtem, hogy ő tud róla.<br />- Igen és még mindig szeretném megütni érte azt a pökhendi ügyvédfajzatot.<br />- Ne legyél ilyen kegyetlen vele. Niall és közte véletlen volt a dolog, ő sem így tervezte, csak a szőkék a gyengéje.<br />- Akkor most azért vagyok itt, hogy elmagyarázd miért nem kellene Zaynt agyonverni?<br />- Távolról sem. Sokkal fontosabb dolog miatt vagy itt. Azért, mert én szerettem volna, hogy itt legyél. Velem. Csak mi ketten.<br />- Ú, akkor játszani fogunk?! – tettettem izgalmat, mire csak összevonta szemöldökeit.<br />- Ne ilyen gyorsan, kedves. Még alig beszélgettünk...<br />- De én úgy szeretek játszani. Kérlek... – vinnyogtam idegesítően, mire ő felnevetett és felállva mellém ült.<br />- Fogalmam sincs, hogy szórakozol-e velem, vagy csak megártott a bor, de hagyd abba, mert már így is eléggé beindultam az alkoholtól, nem kell még az is, hogy ilyen legyél.<br />- Ilyen milyen? – incselkedtem és már egyáltalán nem éreztem gátlásaimat, sőt semmi egyebet sem, csupán forró leheletét nyakamon és imádkoztam, hogy ne élvezzek el már ettől is, ugyanis egészségtelenül felizgatott közelsége, amitől normális helyzetben megundorodtam volna.<br />- Részeg és kívánatos. Nem akarok olyat tenni, amit megbánnál.<br />- A francokat bánnám. Finom ez a bor, igyunk még egy kicsit belőle! – mutattam az asztalon lévő boros poharak felé.<br />- Szerintem elég volt neked ennyi mára – vette kezemet az övébe, majd ajkaihoz emelte és lágyan puszilgatni kezdte azt, nekem pedig összeszorult a gyomrom, szám elnyílt és levegő elfelejtett kijönni.<br />- Szerint-szerintem is – habogtam, szemeimet pedig el sem tudtam szakítani ajkairól, majd pedig pillantásától, ami egybefonódott az enyémmel, nem is engedve azt szabadon.<br />- Tudod – csók – ha- csók – ezt – csók – megbánod – csók – én akkor is – csók – a legnagyobb – csók – érdememnek – csók – fogom tekinteni. – Míg mondatának értelme szép lassan eljutott tudatomig, ő már összes ujjamat és kézfejemet is végigcsókolta, majd kezdett felfelé haladni, egészen felsőm ujjáig, ahol megállt és újra szemembe nézett.<br />- Ki mondta, hogy lesz bármi is? – kérdeztem félig megigézve, félig kötekedve.<br />- Ugyan... Tisztában vagyok vele, hogy az első pillanattól kezdve el voltál ájulva tőlem, az ellenkezőjével pedig csak magad álltatod.<br />- Tévedsz, Mr. Styles. Az első pillanatban biztosra vettem, hogy Liam ágyában fogsz kikötni.<br />- Most pedig te tartasz éppen az enyém felé, egy szélsebes vonaton.<br />- Hm...Szeretném meglovagolni azt a vonatot. – Szabad szájú kijelentésemen még én is meglepődtem egy kicsit, de akkor már nem volt megállás, egyenesen oda tartottam, ahonnan normális esetben elfutnék. <br />- Ezen segíthetünk – duruzsolta egyre közelebb hajolva, nekem elállt a lélegzetem és hevesen dobogó szívvel meredtem rá.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Már majdnem összeértek ajkaink, amikor megszólalt a csengő. Olyan hevességgel rántott vissza a valóságba, hogy csak pislogtam és nem jött, hogy elhiggyem, mit tettem majdnem. Harry idegesen pattant fel a kanapéról és kicsörtetett az előszobába. Pár pillanat múlva egy frusztrált Zayn jött be, nyomában a göndör üzletemberrel, akinek sikerült megzaboláznia arcizmait.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zayn nagyon elegáns volt, öltönye tökéletesen illett rá és a késői időpont ellenére is frissnek és energikusnak tűnt. Amint észrevett meglepetten végigmért, majd a borospoharakat meglátva azonnal levágta, hogy mi is történik igazából.</div>
<br />- Sajnálom, hogy megzavartalak titeket, de nem jöttem volna, ha nem olyan fontos. <br />- Nem baj, majd bepótoljuk. – Harry már kezében kabátjával állt a nappali ajtóban, észre se vettem mikor szerezte meg. – Louis, kérlek maradj, egy óra és visszajövök, addig érezd magad otthon. <br />- De... Mi van, ha olyan szobába tévedek, ahova nem szabadna?<br />- Azok a szobák be vannak zárva, kedves – közölte vigyorogva, majd Zaynt magához intette és kifelé indultak. – Ha bármire szükséged van, hívd csak be a házvezetőnőt, vagy amit szeretnél.<br />- Ne aggódj, feltalálom magam – legyintettem kicsit sértődötten, amiért így magamra hagy, de némiképp levegőhöz is jutottam, hisz ha a közelemben volt, teljesen elködösítette józan meglátásomat...Vagy az csak a túl sok bor volt? Ki tudja?<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Még utoljára végignézett rajtam, mielőtt eltűnt volna, nekem pedig első dolgom volt, hogy felpattanjak és körbejárjak. Kíváncsi voltam, mit rejtegethet a hatalmas, több ezer dolláros építmény, hogy milyen titkokat tudhatok meg erről a titokzatos férfiről, akit már annyiszor szerettem volna megütni, elrohanni előle, mégsem tettem egyszer sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A földszinten nagyjából semmi nem volt, a nappalin, a konyhán és a fürdőn kívül, ahol sebesülésemmel ellátta. Talán a cselédszobák, de azok annyira nem érdekeltek. Szóval felkugyagoltam a micsoda meglepő márvány lépcsőn, egyenesen egy nyitott, tágas emeletre, ahonnan több ajtó nyílt, valamint egy folyosó, ahonnan biztosan csak még több ajtó. A falak letisztultak voltak, sima fehérek, rajtuk képek, de természetesen nem családi portrék, hanem egyszerű, semmitmondó kinagyított felvételek, ám sehol nem találtam meg az igazi Harryt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szobák majdnem mindegyike be volt zárva – micsoda meglepetés –, szóval inkább feladtam a kutatást és visszatértem a nappaliba, ahol leültem és bekapcsoltam a TV-t. Az első csatornán le is ragadtam, ugyanis a híradóban a szalagcím azonnal felkeltette az érdeklődésemet: <i>A Styles Enterprises Holdings Inc. legnagyobb lerakatát támadás érte!</i></div>
<br /><blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<i>- Az alkalmazottak megkövülten álltak a helyzet előtt, amikor hét fegyveres férfi tört be az épületbe és mindenkit a földre parancsoltak. Pénzt és vagyontárgyakat nem vittek, el, azonban a raktárakat felgyújtották és a bent lévők annak köszönhetik menekülésüket, hogy a cég ügyvédje, Zayn Malik épp akkor ért a helyszínre és azonnal hívta a tűzoltókat. A támadóknak nyoma veszett, a cég elnöke, Harold Styles pedig nem nyilatkozott a csatornánknak, bár már hosszú percek óta figyeli a mentést. Biztosak vagyunk benne, hogy a károk hatalmas mértékűek, Mr. Styles feje pedig sok dolog miatt fog fájni az elkövetkezendő hetekben. – A riporter a még akkor is lángoló raktárak előtt állt, a háttérben pedig megpillantottam Harryt, aki idegesen magyarázott és veszekedett három rendőrrel, akik nyilván kikérdezték.</i></blockquote>
<br /><div style="text-align: justify;">
Még az én szám is tátva maradt a hírek hallatán, hisz ki lenne képes ártani ennek a férfinak, aki annyi embernek ad munkát, és ha még egy arrogáns dög is, az Egyesült Királyság negyedének az ő üzletei és gyárai adnak munkát. Vártam, hogy tovább folytatódjon a riport, de reklámot adtak be, szóval inkább csatornát váltottam, de teljes puccban elég kényelmetlen volt az ülés, azzal pedig tisztában voltam, hogy házigazdám nem jön haza egy darabig, szóval úgy döntöttem kérek a házvezetőnőtől egy váltás ruhát, ha már egyszer szavamat adtam, hogy várok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kaptam is egy melegítő nadrágot és egy hatalmas rövid ujjút, amibe kétszer belefértem volna, nem is azért, mert olyan sokkal alacsonyabb voltam, mint Mr. CEO, hanem azért, mert sokkal vékonyabb felépítéssel rendelkeztem. Kaptam egy bögre teát is, közben pedig megtudtam, hogy Harry remek ember és az alkalmazottai imádják, kifejezetten akkor, ha jókedvű, viccelődik és a családja körében van. Azt is megtudtam továbbá, hogy a titokzatos vezérigazgató álarca mögött imádja az édesanyját és a nővérét, bár az apjával nem igazán jönnek ki, ugyanis a szülei e miatt a férfi miatt váltak el. Neveket nem tudtam meg, viszont egy csomú más dolgot igen. Például, hogy fahéjjal issza a kávéját és megszállottan szereti a kutyákat, a vidéki birtokán pedig lovasiskolát működtet a hátrányos helyzetű, vagy beteg gyerekek számára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából éjfél volt, mire a házigazda hazaért. Nagyon kimerültnek látszott, legalább öt évet öregedett. Ingén három gomb ki volt gombolva, kezében két telefont hozott és karján a kabátját. Azonnal felálltam, hogy elvegyem tőle a ruhadarabot, amit azonnal át is adott, én pedig a pultra tettem. Úgy szerettem volna átölelni. Egyszerűen magamhoz szorítani, de nem volt bátorságom, hisz ki tudja mire is gondolhatott volna, azonban helyettem ő cselekedett és karjai közé vont. Megpróbáltam azzal magyarázni, hogy mindenkinek szüksége van egy kis szeretetre egy nehéz nap után, én pedig nem tagadhatok meg egy ölelést, főleg, ha ilyesmi történt vele.</div>
<br />- Úgy örülök, hogy megvártál – suttogta hajamba elcsigázott hangon.<br />- Hát ha megkértél... Nem volt más választásom – cirógattam hátát halványan mosolyogva.<br />- Sajnálom, hogy elrontottam a vacsorát. De tényleg fontos volt...<br />- Láttam a híradóban. Nagyon sajnálom, ami történt – szorítottam még szorosabban magamhoz, bár jóformán karjainak rabja voltam.<br />- Itt maradsz éjszakára?<br />- Mi?! – kerekedtek ki szemeim.<br />- Nem azért, amire gondolsz, de szükségem van valakire, aki-<br />- Ne is folytasd! Itt maradok és majd holnap reggel hazamegyek – félbeszakítottam és alaposan meg is leptem, de utána lágyan rám mosolygott és újra megölelt. <br />- Mellesleg jól állnak a ruháim – legyezte meg kötekedve. Tehát a jókedve visszatért.<br />- Kár, hogy akkorák rám, mint egy ház – vágtam vissza csipkelődő hangnemben, amire nem válaszolt, inkább ledobta telefonjait és elkezdett felfelé vezetni. – Írnom kell Liamnek, hogy nem alszom otthon.<br />- Addig én megfürdök.<br />- Hol fogok aludni? – kérdeztem, mielőtt kinyitott volna egy addig bezárt hálószobát, majd bevezetett.<br />- Természetesen velem, itt – mutatott körbe, nekem pedig elállt a lélegzetem. Minden egyszerű volt és kifejezetten rendezett. Bár tőle mit is várhattam. A falak barnák voltak, a sarkokban fekete betéttel. Az ágy föltött a fal puhának nézett ki, talán ki volt tömve valamivel. Az ágy maga királyi méretekkel rendelkezett, a barna ágyterítő pedig azonosot színű volt a függönyökkel. Egy méretes tv lógott vele szemben, mellette pedig éjjeliszekrények helyezkedtek el, míg a padlóra puha szőnyeget fektettek.<br />- Azt hittem külön szobában fogunk aludni.<br />- Nem, kedves. Kell valaki, aki lenyugtat – csukta be mögöttünk az ajtót.<br />- Vegyél be nyugtatót, de hidd el, én vagyok a világ legnyugtalanítóbb személye, ha alvásról van szó. Horkolok és karatézok álmomban.<br />- Már csak ezért megéri. Kérlek, tedd meg. Nem kérnék ilyet, de ma nagyon hosszú napom volt és csak...csak...jobban érzem magam, ha itt vagy – mondta könyörögve, nekem pedig megesett rajta a szívem.<br />- És mi van, ha egy sorozatgyilkos vagyok? Holnap akár arra is ébredhetsz, hogy nem ébredsz fel többet. – Próbáltam nem idegesítően idegesítő lenni, ami konkrétan lehetetlennek bizonyult, de ő tűrte és csak elnézően mosolygott.<br />- Írd meg az sms-t Liamnek, addig lezuhanyzom. És tudom, hogy nem vagy sorozatgyilkos, akkor már megölhettél volna.<br />- A francba, pedig azt hittem elkaphatlak álmodban és jóm megsorozatgyilkolhatlak – bosszankodtam színlelve, majd leültem ágyára és küldtem egy gyors üzenetet lakótársamnak, akiről szinte biztosan tudtam, hogy épp egy sztriptíztáncos bugyijába tuszkol bele egy húsz fontost, ha nem többet, közben pedig csorgatja a nyálát a kidolgozott hasfalára és ha szerencséje van, a srác lenyom egy második műszakot is az ő ágyában.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Fél órát volt a fürdőben, ami felháborítóan soknak tűnt, főleg, hogy csak fel-alá járkáltam szobájában és lövésem sem volt, hogy most akkor nyugodtan lefekhetek előre, vagy még beszélgetni szeretne, vagy bármi... Szóval vártam és vártam és végül megjelent egyetlen bokszerben, nedves hajjal, mely homlokára tapadt és gőztől csillogó bőrrel. Testét tetoválások díszítették, hasfala pedig görög szobrászok mestermunkáit idézte. Nagyot nyelve téptem le kocsányon lógó szemeimet testéről, valamelyest megpróbálva lenyugtatni égő arcomat és heves szívverésemet. Ez egészen addig működött is, amíg el nem indult felém, magával hozva a cédrus és az arcszesz édes keverékét. <i>Bassza ki... Miért van rám ilyen hatással?!</i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-75475588416500339252015-01-04T11:32:00.000-08:002015-01-04T11:37:03.223-08:00Ötödik<div style="text-align: center;">
Aloha!</div>
<div style="text-align: center;">
Ha kérdezitek miért ilyen későn jön a rész, akkor fogjátok első sorban a WWA filmre, amit végre sikerült lekalózkodnom, ugyanis a sóher fejem megvárta, míg ingyen letölthettem. Naná, hogy két órát eltöltöttem instant fangirlingeléssel és újabb pár tucat kép letöltésével. Másodsorban anyumnak köszönhető, aki csak az én gépemen tud kártyázni.</div>
<div style="text-align: center;">
De megérkezett és még mindig várat magára a pikáns jelenet, de már nem sokat...Csak még pár rész...Tudjátok, hogy fokozzuk az izgalmat.</div>
<div style="text-align: center;">
Legyetek jók és hoppá, el se hiszem, hogy máris 20 rendszeres olvasóm van. Mindegyiküknek hatalmas maciöleléseket küldök, a rendszeres hozzászólóimnak pedig külön speciális hely van a szívemben.</div>
<div style="text-align: center;">
Apropó, két díjat is kaptam, azonban sajna nem vagyok a hencegő emberfajta, szóval nagyon szépen köszönöm mindkettőt, nagyon sokat jelent, hogy érdemesnek tartjátok a történetemet rá.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------</div>
<h3 style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZm_Wc5ee_PbNk4UmzgOYWeSH2Nv3dJTL08HSF3I-u6GEElZ6GKfM9uQj4ElkKUIMm7w-zVeWHUF9Nljyhzd_7cJok3rgcV5pcOq5B0n_5ZAeUtoaHjlXo2BkdZ6p69o0qOrHYyPs5PD6n/s1600/bouydo.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZm_Wc5ee_PbNk4UmzgOYWeSH2Nv3dJTL08HSF3I-u6GEElZ6GKfM9uQj4ElkKUIMm7w-zVeWHUF9Nljyhzd_7cJok3rgcV5pcOq5B0n_5ZAeUtoaHjlXo2BkdZ6p69o0qOrHYyPs5PD6n/s1600/bouydo.jpg" height="400" width="281" /></a><u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Csak nem akartam tudni mit takar az az idiótikus vigyor a képén. Elszaladni esélyem se volt, ugyanis egyetlen mozdulatával az autómhoz préselt, minden menekülőutat elvágott én pedig ott állt, mint egy idióta, tátott szájjal meredve zöld szemeibe és nem akartam elhinni, hogy csak én lehetek ilyen balfék, hogy ez megtörténjen.</div>
<br />
- Nekem semmim nincs, amit cserébe adhatnék – próbáltam felhívni rá a figyelmét, de hát pont én lettem volna, akire hallgat, mikor biztosan beszorult a fülébe egy húsz fontos?<br />
- Dehogy nincs. Amit kérek, hogy tarts velem vacsorázni. Csak mi ketten, én főzök. Szeretnélek jobban megismerni.<br />
- Maga főz? – vontam fel szemöldökeimet meglepetten.<br />
- Igen és kérlek, szólíts a keresztnevemen, hisz fiatalabb vagyok nálad. – Ujjait végigvezette állkapcsom vonalán, engem pedig kirázott a hideg. Olyan puha ujjai voltak, olyan lassan csinálta, elkábított.<br />
- Re-rendben, Harold. – Képtelen voltam összeszedni a gondolataimat. Agyamban végeláthatatlan kavalkádot képeztek és csak pislogtam, pislogtam és szaporán kapkodtam a levegőt, nem értettem mi a jó élet van velem.<br />
- Nem. Harry, hívj Harrynek. Semmi értelme a formalitásoknak, elvégre üzletfelek lettünk, vagy nem?<br />
- De, azt hiszem igen. – Az agyam jókor döntött úgy, hogy Louisnak most nincs szüksége rá, pont amikor fénysebességgel kellett volna száguldanom hazafelé, én mit tettem, álltam és, mint egy sügér meredtem Harry szemeibe, aki egyre közelebbről és közelebbről vizslatott.<br />
- Nagyon helyes. Egyre gyorsabban tanulsz. Ez tetszik... Már csak a nagy szádra kell lakatot tenni és tökéletes leszel – ezzel a mondatával pedig elhúzódott. – Nyolcra érted küldöm a sofőrömet. Nem kell nagyon kiöltöznöd, nálam vacsorázunk – mondta, majd elindult méretes Range Rovere felé, engem pedig lógva hagyott, levegő nélkül és tulajdonképpen még öt percig álltam az ajtónak támaszkodva mire rájöttem, hogy mi is történt.<br />
- Rohadj meg, Harold Styles – morogtam orrom alá és beszállva az autómba haza vezettem.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A lakásban édes illatok lengtek, tehát Liam főzött. Fáradtan dobtam le a kabátom és ültem le a kanapénkra. Még mindig kicsit kótyagos voltam, ha pontosabb akarok lenni, úgy éreztem magam, mint aki épp kijózanodik egy hosszabb részegség után. </div>
<br />
- Na, hogy ment a megbeszélés? – érkezett a konyhába lakótársam.<br />
- Szuperül. Megkötöttük az üzletet, ma este pedig vacsorázni megyek az üzletfelemhez. <br />
- Valami jó nő, mi? – vonogatta szemöldökeit gátlástalanul.<br />
- Férfi, és csak üzleti vacsora lesz, semmi egyéb – tápászkodtam fel, majd hirtelen eszembe jutott Zayn. – Figyelj, tudom, hogy kellemetlen, de a férfi, aki lenyúlta Niallt, hogy is hívják?<br />
- Zayn Malik, valami menő ügyvéd. – Úgy tudtam, hogy ő az, annyira sejtettem. Ha biztosabb lettem volna simán leönthettem volna valamivel, vagy véletlenül leszúrhatta volna a villámmal, késemmel, kanalammal, vagy bármi kezem ügyébe akadó tárggyal. – Miért?<br />
- Csak kérdeztem. Azt hiszem ma hallottam a nevét az étteremben és biztos akartam lenni benne, hogy nem másról beszéltek – magyaráztam.<br />
- Mindjárt kész az ebéd – csiripelte gyanúsan boldogan.<br />
- Remélem nincs benne semmi alkohol, mert...Máskülönben miért nem vagy az egyetemen?<br />
- Azért, kedves, mert ma nincsenek óráim és egész nap lustálkodhatok itthon.<br />
- Akinek jól megy sora – bólintottam elismerően, majd egy kis darab kenyeret, ami a konyhapulton volt, fogtam és belemártottam a fővő hús fűszeres levébe. Gusztustalan szokás, sokak étvágyát el is veheti, de én beteges tunkoló voltam.<br />
- Most pedig menj, zuhanyozz le, vegyél fel valami kényelmeset és gyere ebédelni.<br />
- Liam, ebédről jövök – fordultam hozzá bocsánatkérően.<br />
- Hát az engem nem érdekel! A kedvenc tésztádat főztem, szóval jobban teszed, ha gyorsan megéhezel, mert ez csak frissen jó.<br />
- Egy pár falatot eszek, de nem sokat – adtam meg magam és bementem a szobámba.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Felhívtam asszisztensemet, akivel egyeztettünk pár dolgot és további utasításig mindenkit szabadságra küldtünk. Követtem Liam utasításait és lezuhanyoztam, majd melegítő nadrágot és fehér v kivágású trikót húzva visszasétáltam a konyhába. A tv halkan búgott, valami zenecsatornán volt felejtve. Liam tányérokat pakolt az asztalra és együtt dúdolt a zenével és táncolt közben. Haja a szokásostól eltérően ezer felé állt, három napos borosta fedte arcát, szemei pedig karikásak voltak. Megviselte a szakítás, akármit is mondjon.</div>
<br />
- Liam, biztos ne maradjak itthon ma este? Esetleg játszhatnánk videojátékot, ihatnánk sört és ehetnénk burgonyaszirmot.<br />
- Majd holnap, jó? Ma este nekem is programom van.<br />
- Ó, valóban? Mégis milyen program?<br />
- Csak pár haverom átjön, semmi extra.Utána esetleg elmegyünk beülünk valahová.<br />
- És én már nem is vagyok elég jó, hogy meghívj magatokkal? – kérdeztem tettetett felháborodással.<br />
- Louis, meleg bárba megyünk. Ha tényleg csatakozni szeretnél, akkor tárt karokkal várunk, de erősen kétlem, hogy oda való lennél.<br />
- Akkor talán mégsem akarok oda menni. Lehet nem illenék a bandába – fintorogtam, majd hozzáláttam az elém kitett ételnek, ami időközben a tányéromba varázsolódott.<br />
- Én mondtam. Szerintem menj csak el a kis vacsorára, igyatok bort és legyenek új barátaid, aztán esetleg menjetek el egy klubba és szedj fel valami nőt, akit nem érdekel, hogy úgy nyögsz, mint egy lány, mikor élvezel és hozd fel, hajnalig amúgy sem leszek itthon.<br />
- Ez nem igaz. Te pedig amúgy is honnan tudnád, hogy milyen vagyok olyankor?<br />
- Egy lakásban élünk, a falak pedig elég vékonyak, szóval ha senki más, én biztosan tudom, hogy így van.<br />
- Örülök, hogy a hallgatózás ilyen boldoggá tesz téged, de kérlek, máskor tedd be a fülhallgatódat és tegyél úgy, mintha nem léteznék, oké?<br />
- Vettem az adást – röhögött teli szájjal, észre sem véve, hogy mennyire megbántott kijelentésével.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Evés közben magamban fortyogtam és szerettem volna Liam arcába nyomni a tányért, mert megérdemelte, nem is kicsit. Az ágyban nyújtott teljesítményem az egyik olyan dolog volt, amire különlegesen érzékeny voltam, ugyanis csupán pár olyan barátnőm volt, akikkel eljutottam odáig, hogy ágyba bújjunk. A saját testemmel kapcsolatban pedig pont ugyanez volt a probléma. Lányos külsőmnek köszönhetően soha nem éreztem magam elég férfiasnak, még akkor sem igazán, amikor tetőtől talpig csupa szutyok voltam és éppen egy, a haverjaimmal átfocizott délutánról értem haza. Anyám ezért hihette, hogy meleg vagyok, sőt vele együtt mindenki más is, de ez nem volt így.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este hatig telefonokat intéztem, a munkatársaimmal beszéltem meg ezt az egész helyzetet és magyaráztam el nekik, hogy ne aggódjanak, senki nem marad fizetés nélkül, csak pihenjenek nyugodtan, egy hónapig, majd utána jelentkezem és elkezdjük újra a próbákat. Liam haverjai öt körül megérkeztek, ekkor szerettem volna, ha hangtompítós az ajtóm, mivel olyan hangosak voltak, hogy a saját hangomat nem hallottam telefonálás közben. Végül hétkor láttam neki készülni, de végül is annyira sok minden nem volt mit csináljak. Kényelmes tempóban megfürödtem, hajat mostam, levágtam a körmeimet, megborotválkoztam, majd bokszerben kisétáltam a konyhába, totálisan megfeledkezve a nappaliban ólálkodó, meleg pasikból álló hordáról. Azonnal kaptam is egy adag füttyögést és hujjogást, ennek köszönhetően pedig Boltot megszégyenítő sebességgel rohantam vissza a szobámba. Hurrá...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Benn szitkozódtam egy keveset, de végül is nekiláttam öltözködni. A szekrényemből előhalásztam egy fekete farmert és egy sötétkék inget, hozzá zakót és kész voltam a nagy készülődéssel. Telefonomat levettem a töltőről, mivel a telefonálgatástól csontig merült, zsebembe rejtettem és nyolc előtt öt perccel elhagytam a lakásunkat, jó mulatást kívánva nekik az éjszakára. Fogalmam sem volt, hogy milyen kocsi várhat nyolckor az épület előtt, de amint leértem és megláttam az ébenfekete minilimuzint, azonnal tudtam, hogy az bizony értem jött, ugyanis HS volt a rendszámának két első betűje, plusz ki lenne még olyan öntelt, hogy limuzinnal furikáztassa körbe az embert Londonon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az út fél óra volt, a kényelmes hátsó ülésen pedig csupán perceknek tűnt. A zene halkan szólt, a sofőr pedig némán koncentrált az útra. Ahogy egyre nagyobbak lettek a házak és egyre nőtt a távolság köztük, sejtettem, hogy megérkeztünk a milliomos szekciójára a városnak, ahol hektáros birtokok és több száz négyzetméteresek a villák. Masszív betonfalak és vaskos fémkapuk óvták gazdagékat a nem kívánatos pillantások elől, itt úgy laktak a felső tízezerbe tartozók, mintha Kánaánban lennének.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjur4b1Ut0SkVSvmjctnf6tSPEDi6yRVeYyfrNALr1ll-OKQGlm6azMbdWhB34qMYVH3SKqvux3id20UsHGtZDjlLSZ7Gow3jM0pvkGJE1nwk902rN7mS7KGee9x1ENPkNDe9Jva8uxxrBG/s1600/440x660+(1).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjur4b1Ut0SkVSvmjctnf6tSPEDi6yRVeYyfrNALr1ll-OKQGlm6azMbdWhB34qMYVH3SKqvux3id20UsHGtZDjlLSZ7Gow3jM0pvkGJE1nwk902rN7mS7KGee9x1ENPkNDe9Jva8uxxrBG/s1600/440x660+(1).jpg" height="266" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsi behajtott egy az összeshez hasonló kapun és végighajtott egy több száz méteres úton, majd leparkolt egy hatalmas fehér ház előtt. A lélegzetem is elállt, ahogy szemügyre vettem a csodaszép, kivilágított épületet. Szépen nyírt bokrok és nagy, a hónapra való tekintettel már üres virágcserepek álltak egészen az ajtóig. A sofőr bátorítóan rám nézett, hogy menjek csak, én pedig nagy levegőt vettem és kiszállva a járműből elindultam az ajtó felé. Megnyomtam a csengőt, az egész ház visszhangzott tőle, pár perccel később, mire már a tüdőm is szétfagyott a csípős hidegben, megjelent egy középkorú nő, tiszta fekete ruhában, szigorú tekintettel és szorosan hátrafogott hajjal.</div>
<br />
- Mr. Stylesszal vacsorázom – mondtam kérdezés nélkül, ő pedig beengedett egy méretes előcsarnokba, ami szintén hófehér volt, letisztult és elegáns, csak olyan, amilyennek Harold ízlését is képzeltem.<br />
- A kabátját adja csak ide, elviszem a gardróbba, az uraság a konyhában van. Itt a lépcső mellett jobbra. Meg fogja találni – hadarta és miután elvette kabátomat már el is tűnt.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bizonytalanul lépdeltem a megadott irányba, ahol szinte azonnal rá is találtam a konyhára. Minden fehér volt itt is, a szekrények fehérek, azon pedig súlyos márványlapok szolgáltak pultként. Jobb oldalon egy méretes tűzhelyen főtt valami, aminek isteni illata volt, a ház ura pedig elmerülve a szakácskönyvben, észre se vette, hogy megérkeztem. Szemöldökeit összeráncolva olvasott, haja fel volt fogva egy fejkendővel, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki tisztában van azzal, hány óra. Fehér inget és kötényt viselt, alulról eltakarta a pult, szóval azt nem tudtam megállapítani, hogy milyen nadrág volt rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kihasználtam a meglepetés erejét és közelebb osontam, ezt sem vette észre, szóval kicsit jobban körbe néztem. A fehér márványpulton fűszerek sokasága sorakozott, tányérok és bögrék álltak egymás mellett, egy fél palack bor és egy majdnem üres boros pohár is helyet kapott. </div>
<br />
- Mr. Styles... Mintha megfeledkeztél volna arról, hogy a vendéged nyolc után érkezik – szólaltam meg, ezzel pedig alaposan megleptem, hirtelen mozdulatával pedig leverte a boros üveget, ami apró szilánkokra tört.<br />
<br />
- Bassza ki, Louis, a frászt hoztad rám! – fakadt ki idegesen és azonnal leguggolt, hogy összeszedje a szilánkokat. Azonnal odasiettem, de segítség helyett csak annyit értem el, hogy még a tenyerem is elvágtam. – Csak lennél figyelmesebb, egy kicsikét – morogta és felsegítve kezemet a csap alá tartotta, majd hideg vizet folyatott rá. – Ha még a vacsoránk is odaég, mert szeretsz szórakozni, akkor nem állok jót magamért!<br />
- Bocsánat, Harry. Nem tudtam, hogy ennyire meglepő tudok lenni – szabadkoztam, de ahogy pillantásunk összeakadt, ő már mosolygott. Mi a francnak?<br />
- El se hinnéd mennyire.<br />
- A borosüveget ki takarítja össze? – biccentettem a még mindig ott lévő törmelék felé.<br />
- Majd Miranda összeszedi. Gyere, bekötözzük a kezedet. – Elzárta a csapot közben és kezembe nyomott egy papírtörlőt, ami szép lassan átitatódott véremmel. Átléptem a szilánkokon és követtem őt egy földszinti fürdőbe, ahol leültetett a kád szélére, ő pedig elővett egy elsősegély készletet a kagyló alól.<br />
- De ne fájjon, mert azt nem bírom – fintorogtam, ahogy az oxigénes víztől nedves géz a bőrömhöz ért, majd sisteregve habozni kezdett.<br />
- Ezt sajnálattal hallom – morogta az orra alá, majd fáslival körbetekerte a tenyeremet, egészen le a csuklómig, hogy biztosan ne essen le a kezemről. A fájdalom szép lassan alábbhagyott és átengedte a helyet egy teljesen más érzésnek, ugyanis ahogy ujjai az enyémhez értek bőröm bizseregni kezdett, a hirtelen ingertől pedig pupilláim kitágultak és nem akartam elhinni, hogy már megint sikerült elérje, hogy úgy érezzem magam, mint egy ötödikes kislány, akinek felemelték a szoknyáját. – Azt hiszem megmaradsz – jegyezte meg, miután eltette a dobozt és elindult kifelé a fürdőből, nekem pedig nagyon össze kellett szednem magam, hogy tartani tudjam vele a lépést.<br />
- Köszönöm – suttogtam, ahogy visszaértünk a konyhába, a válasz pedig csak egy elégedett mosoly volt. – Ha a kotnyelesség és az ügyetlenség gyereket csinálna, az biztosan ilyen lenne, mint én – csacsogtam szórakozottan, nem is figyelve arra, hogy nekisétálok egy széknek. Hurrá...<br />
- Kérlek, csak ülj le és ne menj éles tárgyak közelébe – húzta ki a széket, aminek nekimentem, én pedig ráültem, kötésemet nézegetve.<br />
- Ígérem vigyázok – motyogtam.<br />
- Azt jól is teszed. Még nem is játszottunk – zárta el a tűzhelyet, nekem pedig tátva maradt a szám kijelentése hallatán, de ő fel sem vette, inkább tányérokba rakta az ételt és átsétált egy hatalmas ebédlőbe, ami fehér-mahagóni árnyalatokban pompázott, de valamiért nem volt kedvem azokkal foglalkozni, ugyanis agyam még mindig nem fogta fel a hallottakat, meglepetésemre pedig vérem azonnal pezsegni kezdett, ahogy egy fura kép úszott lelki szemeim elé, ahogy mi ketten „játszunk”.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-57242122812099903332015-01-02T12:24:00.000-08:002015-01-02T12:24:00.717-08:00Negyedik<div style="text-align: center;">
Hellóka!</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam az idei első bejegyzést, ami előkészíti a bonyodalmat, remélem ti is úgy izgultok, mint én. A blog külseje teljesen átalakult, amint láthatjátok és kibővítettem pár elérhetőséggel, szóval nyugodtan jelöljetek be Facebookon, vagy kérdezzetek Ask.fm-en mert szeretnélek megismerni titeket.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi, igyekszem a folytatással!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOICsg2KyoQa0NgIwy6fXcQiLq-XptkBCQOLu_6rvR_I823AyPskRLJdBTCa5NB0wV2tggkR5DekUL3t7YMSWhN8_KpeBeu6kyOnkMtoiDGkntGMZmdYoVMuIrg7ZanIqQ61PtXZpHuQIV/s1600/7fvfo%C3%A9f7-%C3%B6.f.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOICsg2KyoQa0NgIwy6fXcQiLq-XptkBCQOLu_6rvR_I823AyPskRLJdBTCa5NB0wV2tggkR5DekUL3t7YMSWhN8_KpeBeu6kyOnkMtoiDGkntGMZmdYoVMuIrg7ZanIqQ61PtXZpHuQIV/s1600/7fvfo%C3%A9f7-%C3%B6.f.png" height="400" width="303" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
<img src="file:///C:/Users/user/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image002.gif" />El sem akartam hinni, hogy anyám komolyan ilyesmiről akart velem beszélni, de hát ő mindig is különleges ember volt, különleges felfogással a dolgokat és azoknak működését illetően. Pár éve volt egy kisebb spirituális megtisztulása, ez a hozzáállás pedig annak a mellékhatása volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap kora reggel indultam haza és már alig vártam, hogy végre újra a nagyvárosban legyek, ahol könnyebben el tudtam kerülni a nem kívánt találkozásokat. A zene hangosan bömbölt egész végig, ahogy szemét sofőrökhöz méltóan, pofátlanul előztem meg mindenkit és nem foglalkozva a sebesség korlátozással száguldottam haza. Tíz óra volt, mire hazaértem, Liam pedig a konyhapult mögött ült, mintha el se mentem volna. </div>
<br />- Reggelt! – dobtam le táskámat a széke mellé, majd mellé ülve kivettem egy fél narancsot a tányérjáról.<br />- Neked is szép jó reggelt! Milyen volt a családi nap?<br />- Ha elmondom úgysem hiszed el – puffogtam, közben pedig felidéztem a kellemetlen találkozást azzal a szeméttel.<br />- Tegyél próbára, hátha mégis.<br />- Megjelent Mr. Styles és meghívatta magát anya születésnapjára. El tudod ezt hinni?! Komolyan képes volt eljönni és megalázni a családom előtt. Utána még a konyhába is utánam jött, azt hittem megerőszakol a szemével. – Ahogy egyre inkább belejöttem a magyarázásba, Liam arcán úgy nőtt egyre nagyobbra a vigyor, amit legszívesebben letöröltem volna. – Mi ilyen rohadt vicces?!<br />- Utoljára Ruth beszélt így valakiről, annak is már négy éve.<br />- És nekem ehhez mégis mi közöm?<br />- Azóta az a férfi a férje. Josh fel akarta szedni és túlságosan nyomult rá, neki pedig nem tetszett. De végül a sógorom magába bolondította, azóta pedig boldog házasok.<br />- Még szerencse, hogy a legjobb barátom vagy. Ha nem az lennél, már rég kiütöttelek volna – csóváltam a fejem csalódottan és úgy döntöttem, hogy inkább bevonulok szobámba, hogy készülhessek arra a bizonyos találkozóra Mr. Stylesszal, amiről már nem is meséltem Liamnek, mert csak tovább kombinált volna, nekem pedig tényleg már csak az hiányzott.<div>
<br /><div style="text-align: justify;">
Jóformán be se értem, máris megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, nekem pedig azonnal eszembe jutottak a horrorfilmek és anya szavai, hogy idegenekkel ne álljak szóba. Na most ez működött is volna, ha nem múltam el hat éves és nem tudok saját magamról gondoskodni. Pár másodpercig vacilláltam, hogy vegyem-e fel, de végül a józanabbik eszem döntött és fogadtam a hívást.</div>
<br />- Louis Tomlinson – kezdtem formálisan, mire halk nevetés hallatszott a vonal másik végéről.<br />- Milyen hivatalosak vagyunk így délelőtt – szólalt meg végül, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Harold volt az.<br />- Mr. Styles... Micsoda kellemes meglepetés. Milyen kár, hogy nem adtam meg a telefonszámomat – fogadtam hozzászólását bosszúsan, hisz igaz volt és mégis honnan tudta meg? Elvégre az valami bizalmas dolog kellett volna legyen, mondjuk, hogy senki ne tudja meg...<br />- Tudod, ha valakinek mindenki ismeri a nevét, az az előny éri, hogy mindenhol súlya is van a nevének.<br />- Csodálatos. Miben segíthetek?<br />- Eszembe jutott, hogy nem beszéltük meg, hogy hol is találkozzunk, vagy hánykor.<br />- Arra gondoltam, hogy felmegyek önhöz az irodába, mondjuk egy óra múlva, meglepem esetleg leszopom az asztal alatt, míg ön fontos tárgyalásokat végez, de elrontotta a meglepetést. – Hangomból kiérződött a száraz irónia, de éreztem, hogy egy pillanatra fennakadt a lélegzete. Legalább nem én vagyok az egyetlen, aki zavarba tudja hozni a másikat.<br />- Khm.. Ez igazán kedves ajánlat, de úgy vélem megbánnád.<br />- Szóval, hol találkozunk és mikor? – tereltem a témát serényen, nehogy tovább folytassa és a beszólásomat komolyra fordítsa.<br />- Egykor van ebédszünetem, a London West Hollywoodban szoktam ebédelni. Ha neked ott megfelel, akkor elhozom az ügyvédemet és megbeszélhetjük a részleteket.<br />- Remek. Ott találkozunk – jelentettem ki és bontottam is a vonalat, nem akarván tovább folytatni a beszélgetést.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Telefonomat a lehető legmesszebb dobtam magamtól, én pedig elterültem az ágyamon. Ujjaimmal halántékomat masszíroztam és szidtam magam, amiért megint kevertem magamnak egy adag szart, ezzel pedig tovább növelve a veszélyt, hogy ez a lepedőhuszár megerőszakolhasson a tekintetével, amivel már oly sokszor, oly áthatóan tanulmányozott, hogy félni kezdtem az újabb találkozótól. Annyi volt a szerencse, hogy ezúttal ügyvédje is csatlakozik hozzánk, remélhetőleg egy igazi minden lében kanál, akinek be sem áll a szája. Ebben reménykedtem, aztán, amit kaptam az egészen más volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délben kezdtem el készülődni és mivel sejtettem, hogy ez nem egy lepukkant hamburgerező lesz, ezért a szokásos farmerem helyett formálisabban öltöztem fel, egy közepesen kedvenc halványszürke öltönyömet választottam, ami passzolt a szemem színéhez és élénk lila inget, ami pedig tökéletesen elütött halvány bőrömtől. A felső gombot nem gomboltam be, így látszott kulcscsontom. A hajamat megpróbáltam kicsit figyelmesebben beállítani és még kedvenc parfümömből is használtam egy keveset. Tényleg ki akartam tenni magamért, ha már az ember életében egyszer adódik ilyen nagy lehetőség. Szövetkabátomat letettem a kanapéra, hogy indulás előtt igyak egy pohár narancslevet és elköszönhessek lakótársamtól.</div>
<br />- Szerintem lebontom – szólalt meg váratlanul, én pedig a felállított karácsonyfa előtt találtam rá.<br />- Ha nem akarod, akkor nem kell. Engem nem zavar, míg nem kezdenek hullani a levelei. – Mellé álltam és vállára tettem egyik kezem. – Majd együtt lebontjuk, mikor készen állsz rá. Szerzek piát, berúgunk és elfelejtjük azt a szemétládát. Jó?<br />- Komolyan megtennéd értem? De te nem is szoktál berúgni...<br />- A legjobb lakótársért mindent. Plusz eljön majd az idő, amikor nekem is el kell felejteni egy lányt, aki összetörte a szívem és akkor te hozod a piát és neked kell összekaparni a padlóról.<br />- Meglátjuk – súgta letörten és ellépett mellőlem, hogy szemügyre tudjon venni. – Randid lesz?<br />- Nem, üzleti megbeszélésre megyek és a hely nagyon elegáns, én pedig csak nem mehetek oda pizsamanadrágban.<br />- Ez igaz, de akkor is. Nagyon csinos vagy. Komolyan kitettél magadért.<br />- Mondd azt inkább, hogy férfiasan elegáns. Jobban tetszik.<br />- Jó a segged ebben a nadrágban, igazán kiemeli a természetes adottságaidat – röhögte el magát, aznap pedig másodjára szerettem volna megütni.<br />- Majd jövök – morogtam orrom alá és felvéve kabátomat elhagytam a lakást.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH9kuNnw0Od6Dtwh2zmp9mXNBqq7aCm-1Nk1Q3oNu23TxuTcDu_ITcCiftuHEzFOD3YvgLsX_RgIHUPq1UGoBSWsg3o1mABJYV4Hz5w6EjXqpr2KlT6Dnn1wj05Kkjwg6PoKUXqNjTSoVY/s1600/2010-09-17+Hollywood+Trip+039+-+London+West+Hollywood.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH9kuNnw0Od6Dtwh2zmp9mXNBqq7aCm-1Nk1Q3oNu23TxuTcDu_ITcCiftuHEzFOD3YvgLsX_RgIHUPq1UGoBSWsg3o1mABJYV4Hz5w6EjXqpr2KlT6Dnn1wj05Kkjwg6PoKUXqNjTSoVY/s1600/2010-09-17+Hollywood+Trip+039+-+London+West+Hollywood.jpg" height="240" width="320" /></a><img src="file:///C:/Users/user/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image004.gif" /> A városi csúcsforgalom az idegeimre ment. Ideges voltam és görcsben állt a gyomrom, csak fogalmam sem volt, hogy mitől. Pár megbeszélésem már korábban is volt, de azért egyik előtt se paráztam ennyire. A mentáltraining az összes piros lámpánál csődöt mondott, amikor is elkáromkodtam magam, vagy dühkitörésem volt, de fél órai harc árán sikerült eljutnom célomhoz, a hatalmas hotelhez, aminek vendéglőjében leendő üzlettársam/lepedőhuszár/újgazdag beképzelt majom várt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Belülről lélegzetelállító volt, a márvány falak és padló, az ablakok padlótól plafonig értek, a bútorok pedig fehér bársonnyal voltak bevonva és mahagónival szegélyezve. A recepción útba igazított egy aranyos, szőke lány, amiért igazán hálás voltam, ugyanis magamtól soha nem találtam volna oda. Az étterem hasonlatos volt a bejárati csarnokhoz, mégis sokkal másabb. Kör alakú asztalok, köröttük székek, minden sötétbarna és fehér, az ajtó mellett pedig egy angol buldog szobra áll. Tündéri és elegáns volt egyszerre, megbizonyosodhattam, hogy nem öltöztem alul, azonban tenyerem izzadni kezdett és még inkább kétségbe estem, amikor megpillantottam Mr. CEO-t, velem szemben ülni egy asztalnál, nekem háttal pedig egy fekete hajú férfi ült, azzal beszélgetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Segíthetek valamiben? – jött oda egy selyeminget viselő férfi mosolyogva.<br />- Igen, Mr. Stylesszal ebédelek.<br />- Akkor erre tessék – vezetett a végzet asztalához, engem pedig már minden megtalált, aminek nem kellett volna.<br />- Louis, kedves! – pattant fel, amint meglátott és máris húzta ki nekem a széket. Ó, a fenébe, de meg tudta játszani az úriembert, nekem meg egy fél nyikkanás se jött ki a torkomon. – Örülök, hogy csatlakozol hozzánk. Hadd mutassam be az ügyvédemet, Zayn Malikot. Ő azért van itt, hogy ha aláírunk akkor minden szabályos jogi keretek között mehessen végbe.<br />- Örvend... – kezdtem bele, de aztán eszembe jutott Liam és a pasi, aki lenyúlta Niallt. Biztos voltam benne, hogy nem sok férfi szaladgál ilyen különleges névvel London belvárosában, szóval tuti csakis ez lehetett az a Zayn.<br />- Részemről a szerencse. Zayn Malik – mutatkozott be, én pedig kényszeredetten kezet ráztam vele.<br />- Louis Tomlinson.<br />- Mit szeretnél inni, Louis? – kérdezte Harold, mély, átható hangon, nekem pedig végigfutott a hátamon a hideg, ahogy tekintetem összekapcsolódott az övével és nevetségesen gyengének éreztem magam.<br />- Csak narancslevet. Vezetek és nincs kedvem elveszteni a jogosítványomat.<br />- Helyes – bólintott széles mosollyal.<br />- Akkor beszéljünk bizniszről, elvégre azért vagyunk itt – tereltem a szót a lényegre, amint megkaptam a narancslevemet, magas falú kristálypohárban.<br />- Szóval, a tervek nagyon szimplák. Teljes szerkezeti és belső átépítés, az ülőhelyek számának kibővítése, a színpad megnővelése, a próbatermek korszerűsítése, nagyobb öltözők kialakítása. Azt hiszem mindent elmondtam. – Olyan gyorsan beszélt, hogy szinte követni sem tudtam, csak hallgattam szavait, de jelentésüket nem fogtam fel. Pislogtam és engedtem, hogy szavai beszőjjék fülem járatait, elködösítsék agyamat és konkértan egy két lábon járó fikuszt varázsoljanak belőlem. Szép munka volt Louis, így kell ezt csinálni.<br />- Erre a keret pedig öt millió font, de van egy utánpótlás három milliós keret is, ha ez nem lenne elég – szólalt meg Zayn, én pedig majdnem szembe köptem narancslével. Ennyi pénzt csak így dobál, mintha semmi lenne. Ennyi pénzt soha nem láttam, vagy esetleg költhettem el, ráadásul kételkedtem benne, hogy tényleg belekerülne ennyibe a felújítás.<br />- Re-remek – habogtam még mindig hitetlenkedve.<br />- Louis, minden rendben? – kérdezte Harold és tenyerét az asztal alatt a térdemre simította. Miért tapogatott már megint?! Azonnal elhúztam a lábamat és összeszedtem magam.<br />- Igen, minden a legnagyobb rendben.<br />- Akkor rendeljünk – csapta össze tenyereit mosolyogva, én pedig máris mentem volna haza, hogy leadjam a drótot Liamnek és elpanaszoljam neki, ez a perverz disznó megint tapogatott.<br /><br /><div style="text-align: justify;">
Majdnem két órát töltöttünk az étteremben, nekem bőven megfeküdték a gyomromat úgy a hallottak, mint az étel. Túl sok üzleti halandzsa volt a mondataikban, a felét nem értettem és ott volt még az az el nem hanyagolható tény, hogy a balomon ülő, göndör hajú férfi akárhányszor kimondta a nevemet, olyan volt a tiszta szex. Nem viccelek, amikor lányokat akartam felszedni, akkor valami hasonlót alkalmaztam, ám az ő szájából a nevem úgy hatott, mint a forró, kéjes, egész világot megremegtető orgazmus, ezt pedig nem hagyhattam figyelmen kívül. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyíltan flörtölt velem, minden szavamat itta, mindegy volt mit mondtam és olyan áthatóan nézett rám, hogy gerincemen minden alkalommal végigfutott a hideg. Ez a férfi nem viselkedett normálisan. Csak nem és kész. Mielőtt végre aláírtam minden oldalt gondosan átolvastam, nem akartam később apró betűs részekbe futni, amikkel utána átverhetnek és hátba szúrhatnak. Megkaptam Harold golyóstollát, majd félig remegő kézzel aláírtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Remek, jövő héten megkezdjük az építkezést. Az első nap az ünnepélyes építkezésmegnyitás lesz, ahol tulajdonképp az első lapát homokot bedobom a betonkeverőbe, utánam pedig te. Jönnek riporterek, meg miegymás és nagy banzáj lesz. Utána öt hónap az építkezés, áprilisban nagy megnyitó, lehetőleg egy új darabbal, majd pedig mindenki boldog és nyer ezzel az üzlettel.<br />- Csodálatos – mosolyogtam némi iróniával, de lepergett róla. – Nekem mennem kell, hogy tájékoztassam az kollégáimat a fejleményekről.<br />- Fölösleges, a titkárom már telefonált a helyettesének, ő elintézte.<br />- Akkor is ott kellene lennem. Mármint nem minden nap lesznek munkanélküliek majdnem fél évre.<br />- Kapnak fizetést és próbálni fognak az új darabra. Lesz munkájuk, csak lazább beosztásban fognak dolgozni.<br />- És hol? Mármint ha az egész épület átépítés alatt lesz, akkor mi hová megyünk?</div>
<div>
- Már erre is gondoltunk és megtaláltuk a tökéletes próbatermet. De sajnos csak novembertől kaptuk meg, szóval a színészeidnek lesz egy hónap szabadságuk.<br />- Még szerencse, hogy mindenre van megoldásuk. Komolyan, nem is tudom hová lennénk önök nélkül – csóváltam a fejem hitetlenkedve és abban a pillanatban eszembe jutott valami. <br /><br /><div style="text-align: justify;">
Ahogy narancslevembe meredtem bevillant, hogy minden érmének két oldala van, ennek az ajánlatnak pedig még csak azt a részét láttam, amikor én kapok, de vajon mi a buktató? Soha, senki nem ajándékozott nekem semmit ingyen, az pedig, hogy Harold ilyen nagylelkűen támogatott, egyre biztosabbá tett abban, hogy valamit szeretne cserébe. Fogalmam sem volt, hogy én mit adhatnék neki ennyi segítségért cserébe, de biztosan nem csak az anyja keze volt benne, hisz akkor bármelyik színházat választhatta volna, viszont kételkedtem benne, hogy csukott szemmel rábökött a listán az Charlotte’s Bridgere és annyiban maradt. Egy ilyen üzletember semmit nem bízhat a véletlenre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így hát megvártam, míg Zayn távozik, őt alaposan megjegyeztem magamnak, majd kicsivel később mi is elhagytuk az éttermet. A parkolóban csípős szél fújt, Mr. Styles pedig az autómig kísért. Lenézően méregette a múzeumi darabnak is beillő Musztángot, de megállta szó nélkül.</div>
<br />- Nézze, nem akarok pofátlannak tűnni meg ilyenek, csupán érdekelne valami – kezdtem kocsim ajtajának támaszkodva.<br />- Csupa fül vagyok, kedves Louis.<br />- Mibe fog kerülni nekem ez a kitüntető figyelem, amit a Styles Enterprises Holdings Inc. fordít az én kis színházam felé.<br />- Úgy örülök, hogy megkérdezted. – Vonásai egyszerre megváltoztak, ajkai elégedett vigyorba görbültek én pedig azt kívántam bár tartottam volna a számat.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-34674223009672280882014-12-30T03:07:00.001-08:002014-12-30T03:07:23.290-08:00Harmadik<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam az idei utolsó részt, de ha elsején nem leszek túl másnapos, akkor már holnap után érkezem a frissel.</div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon sok puszival üdvözlöm az első hat feliratkozómat, és természetesen a kommentekért is nagyon hálás vagyok, mindre válaszolok is rendesen.</div>
<div style="text-align: center;">
Remélem most is hagytok nekem pár sort!</div>
<div style="text-align: center;">
Millió ölelés és puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
R.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeiEgBendmFr9uLZ1unCjD2Y_KHxfJxck6uSJoQuKsqwkfjgOqCu2l4Hi-GykfTWzDKF6vjQC4nPiRz8fFZidlGGp1DAsZ6D8sKAnblX3M3h9nSQUK12fAVGbrWe6-tEehVAu4I8ZeB39o/s1600/uvhibjn.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeiEgBendmFr9uLZ1unCjD2Y_KHxfJxck6uSJoQuKsqwkfjgOqCu2l4Hi-GykfTWzDKF6vjQC4nPiRz8fFZidlGGp1DAsZ6D8sKAnblX3M3h9nSQUK12fAVGbrWe6-tEehVAu4I8ZeB39o/s1600/uvhibjn.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Álltam vele szemben, fürkésztem pillantását és szerettem volna olyan messzire menekülni, amennyire csak lehetett. Világ életemben feminin alkat voltam, soha nem verekedtem, soha nem kötekedtem a nagyobbakkal, de abban a pillanatban úgy éreztem épp abba a helyzetbe kerültem, amitől mindig is tartózkodtam. Elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogy elmosolyodik és élvezi, hogy nem tudok mit kezdeni utolsó mondatával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Egyedül vagy itt? – kérdezte végül, ezzel sikerült kicsit felrázzon.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem, a két kisebb testvéremmel és a keresztlányommal. Túró rudit választanak maguknak, ott – mutattam a három gyerkőc felé, amit ő bólintással konstatált.</div>
<div style="text-align: left;">
- Értem – motyogta inkább magának, én mégis meghallottam és reméltem, hogy bármi terve is volt, most alaposan keresztül húztam azt. Tévedtem. – Lenne egy javaslatom, kedves Louis. Gyere el velem ma este egy italra és megbeszéljük az ajánlatomat. Szeretném ha meghallgatnád, mert nem olyan rossz, mint amire gondolsz, sőt, szerintem feledtébb jutányos és számodra előnyös.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom, hányszor kell még nemet mondanom, hogy megértse. Semmit nem akarok sem magától, sem a cégétől, csak azt, hogy hagyjanak békén egyszer s mindenkorra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt nem tehetem.</div>
<div style="text-align: left;">
- És ugyan miért? – fontam össze karjaimat mellkasom előtt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert nálad van az a valami, ami nekem most égetően kell. Ameddig nem lehet az enyém, addig pedig nem szabadulunk meg egymástól.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor esetleg felszerelhetem önnek a vendégszobánkat, mert hosszú ideig leszünk egymáshoz láncolva, ugyanis nem eladó a színházam, sem most, sem a jövőben, jobb ha összebarátkozik a gondolattal, mert ez így lesz.</div>
<div style="text-align: left;">
- Túl nagy a szád, ezzel is kezdenünk kell valamit. – Szemei csillogtak, én pedig nem voltam biztos benne, hogy nekem szánta. Miért mondana ilyet, amikor három napja is alig van, hogy megismerkedtünk?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ha valami nem tetszik, ott az ajtó, ki lehet menni – böktem a kasszák irányába.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lou bácsi, ő a barátod? – rohant neki lábamnak San, ezzel kibillentett az egyensúlyomból – újra – hogy sikeresen nekiessek Mr. Styles mellkasának. Bíborvörös fejjel néztem fel a férfire, aki elégedetten vigyorgott és abban a pillanatban megéreztem tenyereit derekam körül, ahogy egyenesbe segített.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nagyon jóképű – ujjongott négy éves húgom, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, barátok vagyunk – adott választ végül Harold, én pedig legszívesebben letagadtam volna, de San máris közbe vágott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hazajöhetne velünk! Nálunk kell vacsorázzon,nagyi biztos örülne még egy vendégnek. Úgyis mindig panaszkodik, hogy Lou bácsi sosem hoz vendéget magával. Kezdi azt gyanítani, hogy nem is szereti a lányokat... – tartotta szája elé kezét, mintha bizalmas titkot osztana meg,</div>
<div style="text-align: left;">
- Valóban? – vonta fel ívelt szemöldökeit. El se hittem, hogy komolyan ő az egyetlen ember, akinek ezt elmondhatja Sandra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem, és szerintem Mr. Stylesnak elég sok dolga akad még ma estére, hogy pont velünk tartson. Menjünk szépen és hagyjuk az üzleti ügyeivel magára, rendebe-</div>
<div style="text-align: left;">
- Igazából semmi dolgom nincs – szakított félbe pofátlanul. Hú, de megütöttem volna. Még azt se hagyta, hogy befejezzem a mondatomat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úúúúú! A bácsi jön velünk! – ujjongott a két lányka, míg öcsém inkább csöndben maradt és beült a bevásárló kocsi előtt lévő kis autó replikába, ahol lefoglalta magát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze csak ha tényleg nem zavarok, vagy valami – nézett rám azzal a letörölhetetlen öntelt vigyorával, nekem pedig igazából nem volt képem elküldeni, pedig szívesebben mondtam volna meg neki, hogy hová menjen, de gyenge voltam és bólintottam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Onnantól kezdve velünk maradt a bevásárlás végéig, ő tolta a kocsit, engedte, hogy a lányok körbeugrálják és konkrétan elájuljanak tőle. Attól, hogy milyen sármos és mennyire könnyen megérti magát velük. Kiborító volt még csak nézni is, hogy a saját családom ennyire el van alélva a tenyérbemászó, mesterkélt modorától és egyszerűen mindentől, amit magába foglalt Mr. Tökéletes. A végén még azt is felajánlotta, hogy kifizeti az árucikkeket, de nem engedhettem. Férfiúi büszkeségem nem engedhetett ennek a pökhendi pénzgyárosnak. A parkolóban elküldte a SOFŐRÉT, hogy majd telefonál, mikor jöjjön érte, majd méltóztatott beszállni a sült krumpli szagú minibuszba. Hátul ült a gyerekekkel, azok pedig pofátlanul ki is használták, hogy megkedvelte őket, be nem állt a szájuk. Ha azt hitte ezzel meg tud puhítani, akkor nagyon nagyot tévedett. Azzal, hogy a családomat elkábítja, engem még nem győzött meg semmiről, csak arról, hogy jók az idegei, ha gyerekekről van szó. Bravó neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leparkolva a pakolás természetesen Louisra maradt, kire másra, míg ők berohantak, hogy bemutassák vendégünket, akiről természetesen csak annyit tudtak mondani, hogy Harry a neve és hagyta, hogy befonják a haját hazafelé. A megpakolt szatyrokkal beértem és láttam, hogy anya máris a tenyeréből eszik, a testvéreim pedig odáig vannak érte. Mi tagadás, jól nézett ki, de ez még nem engedély arra, hogy kisalyátítsa magának minden hozzátartozómat. Kiapkoltam és csatlakoztam hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Louis, milyen jó, hogy te is csatlakozol hozzánk! Harry épp most mesélte, hogy ti ketten Liam által ismerkedtetek meg. Milyen redes fiú is Liam – ábrándozott anya, nekem pedig az egyetlen üres helyre kellett leülnöm, Harold mellé. Na szép...Úgy éreztem magam, mint aki az Összeesküvők legújabb epizódjába csöppent.</div>
<div style="text-align: left;">
- Borzasztó rendes... – forgattam szemeimet, mire mindenki felnevetett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt is mondta, hogy ha minden jól megy, akkor üzlettársak lesztek – folytatta, de bár ne tette volna, mert így csak még inkább megharagudtam vendégünkre.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én nem tudok ilyesmiről. – Ártatlan fejet vágtam, de ő ezt kihasználva hátba támadott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert nem hajlandó meghallgatni az ajánlatomat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kisfiam! Én nem erre neveltelek téged! Miért nem hallgatod meg az ajánlatát, biztos vagyok benne, hogy remek üzletet köthettek ti ketten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Anya, azt hiszem, hogy ennek a beszélgetésnek nem itt van a helye és ideje.</div>
<div style="text-align: left;">
- Harry, ha szeretnéd most elmondhatod, kettesben hagyunk titeket, ha titkos ügylet – vette át a szót Daniel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem kell, nem titkos. És ha már így felajánlották, akkor elmondom. Az édesanyám szeretné, ha a művészetekbe is befektetnék, szóval azt javasolta karoljak fel egy magán színházat, ami elég jövedelmező, de még lehetne hová tovább fejleszteni. Így esett a választásunk a Charlotte’s Bridgre. Kedvező helyen van, közepesen ismert városi körökben és csak tökéletes a terveinkhez. Két napja próbálom rávenni Louist, hogy hallgasson végig, de mindig leállított. Most, hogy hallotta az ajánlatom, szabadon visszautasíthat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megkövülten hallgattam mondandóját és végtelenül butának éreztem magam. Ha az elején meghallgattam volna, akkor nem kellene a családommal időzzön és nekem fölösleges kioktatást szerezzen anyámtól. Nem akartam elhinni, hogy fel akarja karolni a színházamat és nem kipucolni véglegesen. Ez némileg megnyugtatott és a világ legnagyobb hülyéjévé tett, amiért eddig vacakoltam. Bár nem volt honnan tudnom, hogy mit is akar pontosan, szóval nem én voltam teljesen a hibás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- De hát ez nagyszerű! Louis, hát nem az? – fakadt ki édesanyám ezer wattos mosollyal.</div>
<div style="text-align: left;">
- De igen f-fantasztikus – válaszoltam még mindig félig kábultan, de ekkor megéreztem meleg tenyerét térdemen és mintha áramot vezettek volna a párnámba, azonnal felpattantam és kisiettem a helyiségből, egyenesen a konyhába. Zavart-e az érintése? Naná, hisz engem ne tapogasson akárki, még akkor sem ha egy pénzgyárosról van szó. Ha róla beszélünk meg pláne ne érjen hozzám. Csak ne... </div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni – érkezett meg ő is.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mégis sikerült. Gratulálok, most már az egész családom azt hiszi egy bunkó vagyok, aki nem képes egy jó ajánlatot meghallgatni. Tényleg, ha csak ezért fogadta el a meghívást, akkor gratulálok, elérte a célját. Meghallgattam és még le is járatott mindenki előtt. Nem tudom, hogy fogom meghálálni önnek eme kedvességet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mondjuk elfogadod. Ez egy remek módja. Csak mondj igent és mikor holnap visszamegyek a városba eljöhetsz, hogy aláírjuk amit kell, onnantól pedig nem is hallassz rólam, míg elkezdődnek az átépítések.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szóval tudta, hogy ha egyszer meghallgatom, akkor biztosan igent mondok?</div>
<div style="text-align: left;">
- Valószínűnek tartottam. Ki utasítana vissza egy ilyen lehetőséget. Már kész vannak a tervek, az engedélyek pedig arra várnak, hogy megkössük a szerződést és aláírassam őket. </div>
<div style="text-align: left;">
- És ha nemet mondok? – vontam fel szemöldököm kíváncsian, mire leesett állal kezdett méregetni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor kénytelen leszek más módszerekkel meggyőzni téged, kedves Louis. Nagyon meggyőző tudok ám lenni, ha akarok... Erre majd rájössz. – Utolsó mondatával sarokba szorított, szó szerint is. Nekiütköztem a konyhapultnak, nem volt hová menekülnöm, ő pedig egyre közelebb jött, zöld szemei szinte perzseltek, ahogy végigmért.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos, szerintem vissza kellene menni, mielőtt a család gyanút fog és ugye nem akarjuk, hogy mindenki hamis feltételezésekbe bocsátkozzon. – Hangom remegett, de ő még mindig nem mozdult el, ezzel még nagyobb zavarba hozva engem. </div>
<div style="text-align: left;">
- Sosem érdekelt ez emberek mit gondolnak rólam, a családod pedig pont ebbe a kategóriába tartozik. Higgyenek, amit csak akarnak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát, engem érdekel, szóval engedjen el, vagy nem leszek felelős azért, amit teszek.</div>
<div style="text-align: left;">
- És ugyan mit teszel? – kérdezte incselkedve.</div>
<div style="text-align: left;">
- Leverem anya egyik serpenyőjével! – figyelmeztettem és lejjebb engedtem magam a pulton, hogy kutassak az eszköz után, de minden hiába való volt, ugyanis semmit nem találtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgy viselkedsz, mint egy kislány. Senki nem akar tőled semmit, csak élvezem figyelni, hogy mennyire félsz tőlem, pedig én aztá tényleg semmi rosszat nem követtem el ellened. Akkor mégis miért?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert...Mert...Maga olyan...Zavarba ejtő. – Még magamat sem jött, hogy elhiggyem, de tényleg ezt mondtam neki. Pápá tekintély, pápá férfiasság.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szóval zavarba ejtő vagyok? – vinta fel szemöldökeit vigyorogva. Ó bárcsak letörölhetném azt az átkozott vigyort a fejéről.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ó, nem is tudja mennyire. Most pedig ha nem haragszik, csatlakoznom kell a családomhoz, akik ünnepelnek. Még mindig szívesen látjuk, de ha egy újjal is hozzám ér, esküszöm egy villával a kézfejében találja magát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Még indig nem tudod tartani a szádat, kedves. De sebaj...Megtanulod ezt is – kuncogott, majd kettőt hátra lépve sarkon fordult, elvett egy üveg bort az asztalról és kisétált, mintha semmi nem történt volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Magamban szitkozódtam, de végül én is újra csatlakoztam a családomhoz és a legbájosabb mosolyommal foglaltan helyet Perverz Állat vendégünk mellett, aki tökéletesen jól elszórakoztatta anyát és Lottiet. Nekiláttam vacsorámnak, de minden falatot úgy kell letuszkoljak a torkomon. Keveset beszéltem, nem viccelődtem és kicsit nyűgös is voltam mire a tortához értünk. Énekeltünk anyának és Harold is úgy viselkedett, mint egy családtag. Kicsit irigy is voltam, amiért ilyen könnyen be tudott illeszkedni, ugyanis én akárhová mentem és idegenek vettek körül, kellett legalább egy jó pár óra, mire fel tudtam szabadulni és normálisan beszélgetni. Neki olyan természetesen jött, olyan érzésem volt, mintha mindig is ott lett volna, nem lógott ki, nem húzódozott, amikor anya képet akart csinálni velünk – velem és Harolddal – akkor is megragadott és magához húzott, míg édesanyám balján állt, de inkább mi lettünk a középpontban. Az én fejem olyan volt, mint aki ölni készül, de ez sem zavarta.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Késő este jött érte a sofőr és nekem kellett kikísérnem, azonban már legszívesebben megszabadultam volna tőle, mégis mosolyogva kísértem egész a kapuig, azonban a sofőr sehol nem volt.Tíz perc hallgatás után türelmetlenül telefonált, hogy mégis hol az ördögben van, aikor is kiderült, hogy lerobbant és épp az autómentő vontatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Louis, kedves. Nagy kérés lenne, ha megkérnélek, hogy elvigyél a hotelig? – fordult felém kicsit sem jókedvűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ittam. Szívesen elvinném, de két pohár bort megittam és nem akarok kockáztatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor taxit kell hívnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Melyik hotelben szállt meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Maximban. – Hangja csöndes volt, teli idegességgel és frusztrációval.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az itt van negyed óra sétára. Ha megkeresi a telefonjával, akkor seperc alatt ott is van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy elkísérhetsz – javasolta feldobódva, én pedig elhúztam a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom. Azt hiszem nekem is haza kellene indulnom, mert holnap sok a dolgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sőt, akár fel is jöhetnél, rendelek pezsgőt és megünnepeljük, hogy elfogadtad az ajánlatomat. Utána hazajössz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vissza kell mennem. Sajnálom, Mr. Styles, talán majd legközelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi gond. Holnap találkozunk a városban – suttogta és kezet nyújtott, hogy elköszönhessen, amit el is fogadtam. Ujjai hidegek voltak, ahogy bőrömhöz ért, de tenyerébe szinte tökéletesen illeszkedett az enyém, ami szokatlan és kellemes meglepetés volt. – Akkor holnap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen... – motyogtam az orrom alá és valahogy nem akaródzott elengedni a kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még néztem, ahogy eltűnik a sarkon, utána besétáltam a házba, ahol anya azonnal letámadott. Arra sem volt időm, hogy a sálamat letegyem, máris berángatott a nappaliba, ami idő közben elcsendesedett és szorosan mellém ülve pislogott rám. Fogalmam sem volt mégis mit szeretne, de végül is ő oldotta meg a rejtélyt, amikor rákérdezett Haroldra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő a barátod? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán nevezném bar-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtam. Együtt vagytok, igaz? – csapott a térdére, arcán pedig megjelent a nyomozók arcáról már oly ismerős, elégedett mosoly, amikor elkapják a bűnözőt és igazuk volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya! Alig ismerem három napja, csak úgy alakult, hogy érdekli a szinházam és így elkezdett zaklatni és most is itt volt, mert ellenőrizni akarta az egyik üzletét, ami a városban van. Nem vagyunk együtt, még mindig a lányokat szeretem és ezt nem is akarom változtatni egy jó darabig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én akkor is szeretni foglak és elfogadlak, ha a fiúkhoz vonzódsz, tudod mindig is fura gyere-</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya! Nem vagyok meleg, nem is tervezek az lenni és nem is fog az lenni soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van kicsim. Megértettem. Csak azt akarom, hogy tudd, nagyon szeretlek, függetlenül a nemi identitásodtól és minden mástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan, anya, erről beszélgetünk? – kérdeztem csalódottan, mire ő egyszerűen bólintott és szorosan átölelt. Kezdtem kínosan érezni magam, de lenyeltem és inkább visszaöleltem. Jó volt tudni, hogy ha a jövőben csapatot akartam váltani, akkor anyám teljes mértékben mellettem állt. Éjen...</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-65734042173552125812014-12-28T08:40:00.001-08:002014-12-28T08:40:27.223-08:00Második<div style="text-align: center;">
Heló!</div>
<div style="text-align: center;">
Úgy voltam vele, hogy mivel ma egész nap lustálkodhattam és volt ihletem, ezért összedobtam a második részt is, remélhetőleg tetszeni is fog nektek.</div>
<div style="text-align: center;">
Üdv mindhárom rendszeres olvasómnak, és nagyon nagyon szépen köszönöm az első kommentet is. Boldoggá tesz, hogy azért mégsem teljesen reménytelen ez az blog.</div>
<div style="text-align: center;">
Szép vasárnap estét nektek és már csak párat kell aludni az új évig.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió csokis puszedli!</div>
<div style="text-align: center;">
Ria</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPVxMk4_EWhl8GkJ0eOGzR80Yj3VMlA_bggyHWfsNlOu3h1QX6qhdBZyyd3CyXPST8PgUG_A95D4YjboU6llyAVQN-g1MNtbr5cA_ge_LmYzRf8PeS772ge2rL4vPMx1ZsmR0VqiUaKgEp/s1600/yg+ihvb+pih.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPVxMk4_EWhl8GkJ0eOGzR80Yj3VMlA_bggyHWfsNlOu3h1QX6qhdBZyyd3CyXPST8PgUG_A95D4YjboU6llyAVQN-g1MNtbr5cA_ge_LmYzRf8PeS772ge2rL4vPMx1ZsmR0VqiUaKgEp/s1600/yg+ihvb+pih.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Aznap szerencsésen felvettünk négy statisztát, akik tökéletesek voltak, azt mondhatom elégedettséggel zárhattam a napomat. Mosolyogva vezettem hazáig, közben pedig a The 1975 dalait énekeltem. Leparkolva láttam, hogy még ég a lakásban a villany, így tudtam, hogy Liam még nem ment el a randijára. Ettől kicsit elkenődtem, mert reméltem, hogy elkerülhetem Mr. CEO-t, de ezek szerint nem volt ekkora szerencsém.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fellifteztem és belépve megpróbáltam hangos lenni, hogy ha esetleg még vacsora előtt nekiláttak a desszertnek, akkor észrevegyék, hogy a lakásban vagyok. Kabátomat a fogasra akasztottam és a konyhában kerestem valami harapni valót, mivel kaját elfelejtettem hozni magamnak. A fagyasztóban találtam halrudacskákat, amit kifejezett szerencsének tartottam, így gyorsan hozzá is fogtam elkészíteni, közben elosontam Liam szobájáig, ahonnan halk dudorászást hallottam, szóval bátran nyitottam be. Arra nem számítottam, hogy a dudorászás nem szobatársamhoz tartozik, hanem épp ahhoz a személyhez, akit el akartam kerülni. Az ágyon ült, inge felső három gombja ki volt gombolva, mezítláb volt és haja nedvesen csüngött szép arcába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Bocsánat, azt hittem Liam van benn. – Már indultam is volna kifelé, amikor megszólalt.<br />
- Nagyon haragudtál az asszisztensemre, amiért ma látogatást tett nálad? – kérdezte jeges hangon, engem pedig hű de kirázott a hideg.<br />
- Igen! Mit gondol maga, csak úgy eladom a színházam mindenféle jött-mentnek?<br />
- Nos, reméltem, hogy legalább az ajánlatot meghallgatod, ha már odaküldtem az emberemet.<br />
- Egyáltalán nem vagyok kíváncsi senki ajánlatára. Sem a magáéra, sem az embereiére, sem más öntelt újgazdag ficsúréra. Köszönöm szépen, de az épület nem eladó és egyelőre nem is tervezek megválni tőle. Szóval, hacsak nincs egyéb mondanivalója, akár vissza is térhet Liam szédítéséhez, ott legalább nagyobb esélyekkel indul! – Ez kicsit durvábbra sikerült, mint terveztem, de már nem volt, hogy visszaszívni. Sarkon fordultam és alhagytam a szobát, meg sem várva, hogy reagáljon, esetleg leteremtsen, vagy ki tudja.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére a halrudaim nem égtek szénné, így ki tudtam őket menteni a konyhát már majdnem teljesen felemésztő olajförgetegből, ami bőszen fröcsögött a serpenyőből. Kipakoltam vacsorámat egy tányérra, elővettem két szelet kenyeret és nem is gondolva arra, hogy esetleg valamit kellene hozzá készíteni, a pultnál estem neki az ételnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Evés közben valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Harold Styles járt a fejemben és az, ahogy az ágyon ült, meg sem erőltetve magát, hogy letagadja, együtt volt Liammel. Az arrogáns mosoly szép ajkain és a csillogás smaragd szemeiben. Aztán agyam elkezdte feldolgozni a látottakat, kigombolt inge alól előkandikáló tetoválásait, kulcscsontjának elegáns vonalát és nyakának ívét, amelyet gond nélkül tudtam elképzelni, ahogy végigcsókolok. Az utolsó gondolatomtól majdnem sikeresen megfulladtam, de szerencsére oda volt készítve egy pohár víz, amivel megmentettem az életem. Éljen Louis a hős.</div>
<br />
- Louis! – csiropelte Liam, ahogy leszambázott a lépcsőn, szorosan a nyomában pedig ott vonult, a most már tökéletesen szalonkész állapotban lévő lepedőhuszár. Nyakkendője szorosan meg volt húzva, zakója pedig tökéletesen fonta körbe izmait. Elégedetten mosolygott, mint egy nagy, lusta kandúr, aki épp megkapta, amit akar. Ja, de várjunk csak, hát pont az történt, megdönthette szobatársamat, minden gond nélkül.<br />
- Miben lehetek szolgálatodra? – kérdeztem teli szájjal, minden eleganciát és finomságot nélkülözve. Semmi kedvem nem volt előtte csinálni az úriembert. Minek?<br />
- Mi most elmegyünk, de ne csinálj felfordulást, oké?<br />
- Apa, már elmúltam három éves, nyugodtan egyedül hagyhatsz, míg vacsorázni mész az új apukámmal – mutattam feléjük villámmal, amin még ott volt az utolsó halrúd darabja.<br />
- Louis, viselkedj! – főrmedt rám. Háta mögött Harold pedig szórakozottan hallgatta a mi kis jelenetünket és mintha valamin gondolkodott volna, de sajna igazi póker arc volt, szóval semmit nem tudtam leolvasni kifejezéséből.<br />
- Bocs. Szerintem csak áthívom Eleanort és megnézünk valami filmet. <br />
- Aha, szóval filmet fogtok nézni – vonogatta szemöldökeit gátlástalanul, mire azonnal szerettem volna belefojtani egy kanál vízbe. Vagy a saját utolsó lélegzetébe. Az opciók kimeríthetetlenek voltak.<br />
- Nem kell nektek menni valahová?<br />
- De igen. Már itt sem vagyunk – mondta kicsit sértetten és nekiláttak öltözködni, hogy utána elhagyhassák a lakást, végre.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Elmostam az edényeimet és tényleg felhívtam Elt, hogy nincs-e kedve átjönni filmezni, neki pedig természetesen volt. Jóformán pelenkás korunk óta ismertük egymást, minden balhéban együtt voltunk benne, a szüleink pedig foghatták a fejüket, hogy megint honnan kerülünk elő. Többet voltunk az ügyeleten törött végtagokkal, mint az oviban/iskolában. Remek barát volt, imádtam vele együtt lógni. Elmeséltünk egymásnak mindent, ami velünk történt, kezdve a kapcsolatokkal és azon túl mindent. Kipróbáltuk az együtt járást, de ami barátságként olajozott gépezetként működött, az kapcsolatként maga volt a pokol, szóval amikor úgy láttuk, hogy katasztrófa van készülőben, inkább visszatértünk a barátsághoz. Ez után ismerkedett meg Kennel, aki egy nagyon szuper srác, lassan három éve voltak együtt, de természetesen ez nem akadályozta meg minden lében kanál lakótársamat, hogy összeesküvés elméleteket szüljön. </div>
<br />
- Az a vicc az egészben, hogy ez a fa még jól is néz ki – jelentette ki El, kicsivel azután, hogy borral kínáltam.<br />
- Az a vicc, hogy ezt nekem kell eltakarítanom, amikor lehullanak a levelei. Liam nem igazán fog vele foglalkozni, hacsak nem kényszerítem.<br />
- Benne volt az újságban. Egy biztonsági kamera levideózta, ahogy elhozta egy kertből.<br />
- És, hogy szedte ki a földből?<br />
- Tudod, egy részeg ember sok mindenre képes. Soha nem fogod kitalálni honnan lopta – tört ki belőle a nevetés, nekem pedig az a rossz előérzetem támadt, hogy pontosan tudom, honnan lopta.<br />
- Ne kímélj. Csak mondd el, elviselem.<br />
- Beszökött a szöszi udvarába, a fészerből kihozott egy kisebb baltát és míg mindenki aludt, ő szépen lenyúlta. Szerintem a vendettája részeként. Mikor megláttam a képet majdnem átestem a pulton a nevetéstől.<br />
- Nem hiszem el, hogy ezt ő jó ötletnek találta. Mármint...Ó, atyám... Szegény Niall biztos halálra rémült. Ez már majdnem olyan, mintha levágott lófejjel az ágyadban ébrednél. Tényleg szereti azt a srácot.<br />
- Igen, de ha a szőkének más kell, akkor nincs mit csinálni. Lehet boldogtalan volt.<br />
- Azt nem hiszem. Egy hete még unikornison lovagoltak és sugározták a szivárványt minden mennyiségben. Ha ez nem boldogság, akkor nem tudom mi lehet az. Tehát...Szerintem valami turpisság van a dologba, de mivel ez nem az én dolgom, ezért én akarok az utolsó ember lenni, aki ebbe beleavatkozik.<br />
- De azért majd állítsd le, ha nagy hülyeséget akar csinálni.<br />
- Késő... Belevágott a „<i>tegyük féltékennyé Niallt, mert az olyan jó lesz nekem</i>” akcióba. Őrültség – puffogtam csalódottan és belöktem a dvd lejátszóba egy filmet találomra, ami később kiderült, hogy a Ryan közlegény megmentése volt. Szinte némán néztük végig, közben egymás lábát masszíroztuk és zabáltuk a pattogatott kukoricát. Csak a csámcsogás hallatszott és néha apró kacajok, mondjuk amikor El megcsikolta a talpamat és lerúgtam a kanapéról a tálat, majd mindketten leestünk a nevetéstől, ezzel pedig alaposan beletaposva a nasit Liam becses perzsa szőnyegébe, amit a nagyija hagyott rá.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Majdnem éjfél volt, amikor elment én pedig hálásan bújtam be a paplanom alá, nem is számítva arra, hogy Liam még hazaér akkor este. Elalvás előtt még küldtem egy üzenetet asszisztensemnek, hogy másnap nem megyek be, mert családot látogatok, szóval ne ijedjen meg. Meghagytam neki, hogy ha bárki keres mondja meg, hogy majd felveszem vele a kapcsolatot, bármi is legyen a baj.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Már félálomban voltam, amikor kicsapódott szobám ajtaja és Liam esett be rajta, szélesen mosolyogva, mint egy idióta, kabát még rajta, sálja pedig kibontva lógott nyakában. Felkapcsolta a szobámban a lámpát, ezzel sikeresen megvakítva, és felugrott az ágyamra. Annyi szerencsém volt, hogy felhúzott lábakkal feküdtem, mert másképp eltörte volna.</div>
<br />
- Abba az étterembe mentünk, ahol Niall dolgozik és látott minket. Ő szolgált ki és látnod kellett volna a fejét. Majdnem felrobbant az irigységtől, én pedig olyan büszke vagyok magamra.<br />
- Liam, szerintem abba kellene hagynod ezt. Úgy értem...Nem akarom kirobbantani a kis buborékod, de komolyan...fenyőfalopás? Aztán ez a hülye terv? És szerinted Mr. Styles mit fog mondani, amikor megtudja, hogy csak kihasználod és semmit nem érzel iránta? És Niall? Úgy nem fogod visszaszerezni, ha más pasikkal lát. Ha szereted beszéljétek meg és ha úgy látjátok, hogy működhet még, akkor próbáljátok meg újra, de ne így. Ezzel magadnak is ártasz és sok más embernek is.<br />
- Te ezt nem érted. Átvert.. Ő-ő-ő azt mondta, hogy szeret. Vele akartam leélni az életemet, aztán jön ez a mitugrász és egy szempillantás alatt elveszi tőlem. Sms-be szakított velem....Csak annyit írt, hogy vége, nem akarja folytatni tovább. Az évfordulónk előtt két nappal. Kérlek, hagyd meg nekem ezt a kis örömöt, hogy láthassam a szomorúságot az arcán, amikor azt hiszi, hogy tovább léptem.<br />
- És akkor miért feküdtél le Stylesszal?<br />
- Mi?! – hüledezett hatalmas szemeket meresztve rám.<br />
- A szobádban volt és...Nedves volt a haja..és én azt hittem..<br />
- Dehogy feküdtem le vele! Ma esett az eső, míg te a kis irodának nevezett kamrádba voltál zárkózva, ő pedig megázott, szóval felajánlottam neki, hogy szárítkozzon meg fenn nálam. Aztán kicsit túlságosan is kényelembe helyezte magát. Nem akarok az ágyába mászni. Az még a tegnapi keserű énem volt, aki ezt akarta. Azóta józanul átgondolva tudom, hogy szeretem Niallt, tényleg szeretem és vissza szeretném szerezni, de azt hiszem késő. Mármint Zayn jött érte, láttam mikor beszállt a kocsijába és akkor rajtam volt a sor, hogy összetörjek.<br />
- Sajnálom, Liam. Tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. De mi lenne, ha adnál Harrynek egy esélyt. Lehet, hogy összeilletek.<br />
- Nem az esetem és máskülönben is, nem igazán mutatott érdeklődést irántam, pedig nem egy órát voltunk kettesben az étteremben. Simán rám mászhatott volna. Amilyen szar állapotban voltam még hagytam is volna neki.<br />
- Jobb lesz, higgy nekem! – tártam szét a karjaimat, hogy megölelhessem legeslegjobb lakótársamat, aki ha néha őrülten is viselkedett, attól még mindig remek barát maradt.<br />
- Remélem – suttogta pólóm anyagába és halkan szipogni kezdett.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Reggel energikusan ébredtem és úgy döntöttem ez egy remek alkalom, hogy lezuhanyozzak. Mikor kész voltam beállítottam a hajam, megszárítottam és felöltöztem. Farmert és kötött pulcsit vettem fel, hogy utána pár ruhámat egy hátizsákba tapossak, ha esetleg anya ragaszkodna hozzá, hogy csak másnap induljak haza. A konyhában boldogan tapasztaltam, hogy van reggeli és Liam sokkal jobb állapotban van, mint este, amikor elment lefeküdni.Kettesben megreggeliztünk, majd ő elment az egyetemre én pedig nekivágtam a három órás útnak, haza Doncasterbe. Anya születésnapja volt, szóval nem kerülhettem el az utazást, pedig igazán a városban kellett volna maradnom, hogy ott legyek az előkészületeknél, hogy mindent irányíthassak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az út nem volt hosszú, énekeltem közben és fél óránként hívtam az asszisztensem, hogy mi történik. Kiderült, hogy Mr. Reightmann újabb látogatást tett az irodában, de mivel nem voltam ott, ezért gyorsan el is ment. Ennek részben örültem, részben pedig nem, mivel szerettem volna alaposan megmondani neki. Újra. Kíváncsi lettem volna azért, mégis miért olyan fontos, hogy megszerezze az épületet a vállalat, de ha nem alkudozunk, akkor azt sem fogom megtudni, hogy mi érdekli ennyire őket. Nyilván ki akarták pucolni és raktárrá alakítani, vagy berendezni valamilyen üzlethelyiségnek, ahol aztán az idióta termékeiket forgalmazhatták. Igazából minden terepen hódított a cég, élelmiszertől elkezdve műszaki cikkekig, tényleg mindenhol ott voltak. Liam imádta a termékeiket, az öltönyeit csak onnan rendelte, már törzsvásárlói kártyával is rendelkezett, amit pofátlanul hizlalt a milliomodik zakó megrendelésével.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anyáék háza előtt dél körül parkoltam le, már előre hallottam a zsibongást, tehát húgom kislánya és az ikrek elszabadultak. Lottie három évvel volt fiatalabb nálam és hamar férjhez ment, hogy utána családot is alapíthassanak Tommal, a férjével. Egy kislányuk született, Sandra, aki egy tünemény, leginkább, amikor alszik és le van foglalva valamivel. Az ikrek pedig akkor születtek, amikor harmadéves voltam az egyetemen. Mondhatom igen csak meglepődtem, amikor anya közölte, hogy újra gyermeket vállal, akkor meg pláne, amikor kiderült, hogy ikrek lesznek. De megbarátkoztam a gondolattal és amilyen sűrűn járok haza, még elviselhető is a bolondok háza, ami rám vár az ajtón belül.</div>
<br />
- Louis bácsi!! – rohant felém Sandra, nem is gondolva rá, hogy esetleg váratlanul ér a támadása és nekiesek az ajtónak.<br />
- Neked is szép napot, San – ölelgettem meg, amennyire szerencsétlen pozícióm engedte.<br />
- Mit hoztál nekem? <br />
- Ha jól emlékszem a nagyi születésnapja van, nem a tied – néztem bele hatalmas kék szemeibe és vártam a reakcióját.<br />
- De...Mindig hozol nekem valamit.<br />
- És most is hoztam, ne aggódj prücsök. A jó öreg Lou hozott neked egy maszkot, amit az utolsó előadásnál kaptunk ajándékba egy velencei vendégünktől.<br />
- Úúúúúú! – tapsikolt vidáman és már el is rohant.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A családi köszöntést egy-kettő lerendeztük és mindenki úgy vette, hogy jogukban áll elküldeni bevásárolni vacsora előtt. Szóval a nyakamba sózták az ikreket és Sandrat, hogy egy órácskát ellófráljunk a bevásárló központban, míg ők nyugisan megterítenek, forralt bort készítenek és anya befejezi a torta díszítését a kuktái nélkül, akik sokkal inkább ették meg a krémet, mint kenték a tortára. Mindenkit becuccoltam anya családi kisbuszába, hogy legyen hely mindenre, majd megkezdődött a tortúra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Épp a tejes standnál válogattam, tökéletes belemerülve a zsírtartalmi arányok latolgatásába, amikor megállt előttem valaki. Először fel se fogtam, hogy tőlem akar esetleg bármit is, csak akkor, mikor megszólalt. Hangja túlzottan ismerős vol és túlzottan szerettem volna ráönteni a tejet, de nem tettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Micsoda kellemes meglepetés – kezdte csevegő hangon, én pedig összeszűkített szemekkel néztem bele smaragdszín íriszeibe. Hogy a kutya rúgná meg, dögösen nézett ki. Ingének ujjai fel voltak hajtva, két gomb pedig ki volt bontva, így újra megvizsgálhattam kulcscsontját. Haja meglepetésemre fel volt kötve, így pedig még jobban szemügyre vehettem, de kényszerítettem magam, hogy ne bámuljam már azért annyira.<br />
- Maga tényleg annyira akarja a színházamat, hogy ide is követett?<br />
- Tévedésben vagy, kedves Louis. Üzleti ügyben vagyok itt, mivel ez a bevásárlóközpont a cégem tulajdonában áll. Én pedig két-három havonta meglepetéslátogatásokat teszek a fővároshoz közeli üzleteimben. Csak, hogy ne kanászosodjanak el, tudod...rendre kell tanítani azokat, akik nem tudják hol a határ – az utolsó szavait biztos vagyok benne, hogy hozzám intézte, ugyanis pillantása fogva tartotta az enyémet és olyan áthatóan mondta ki őket, hogy félreérthetetlen volt, csak nem tudtam, hogy mire érti.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1451332000101932927.post-30899435647751291192014-12-26T14:40:00.000-08:002014-12-26T14:40:14.850-08:00Első<div style="text-align: center;">
Kedves olvasóim!</div>
<div style="text-align: center;">
Itt az első rész, bevezető szándékosan nincs, később ha lesz időm külön modulban felkerül, de a késői időpontra tekintettel lévén ma már nem bajolok ezzel. A történetről csak annyit, hogy remélem tetszeni fog és írtok nekem véleményt róla. Kicsit hasonlítani fog a 50 Árnyalatra, de megpróbálok finomítani rajta, jobbá tenni, azzal, hogy realitást is csempészek bele, nem lesz a második fejezettől csupa romantikus nyálförgeteg az egész.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
Ria.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-----</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxJ5SoeB74eWuCvCtolqTJwHiQSOYglIDaYtSez7nbiM2KKlE7hB2Z8zz2-qn9kT_YxUgjUvkA1PmF_DrM5gDoPMHS7Db5bT-GDTZyxBom5t34P5WwcUxlQHmak0OdQC-80jHkOnqC3t-X/s1600/6rdtcvbp.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxJ5SoeB74eWuCvCtolqTJwHiQSOYglIDaYtSez7nbiM2KKlE7hB2Z8zz2-qn9kT_YxUgjUvkA1PmF_DrM5gDoPMHS7Db5bT-GDTZyxBom5t34P5WwcUxlQHmak0OdQC-80jHkOnqC3t-X/s1600/6rdtcvbp.jpg" height="400" width="288" /></a></div>
<h3 style="text-align: center;">
<u>Louis Tomlinson</u></h3>
<div style="text-align: justify;">
Álmosan botorkáltam ki a nappalinkba, ahol Liam épp a fát díszítette, mellesleg seggrészegen, nem utolsó sorban hajnali négykor és el nem feledhető részletként októberben. Felkapcsoltam a lámpát, amivel kizökkentettem a koncentrációjából és hangos dörömböléssel padlót fogott, ugyanis a szék, amin addig állt kicsúszott alóla. Káromkodva feltápászkodott, hogy utána nagyon mérgesen rám nézhessen.</div>
<br />
- Mi a francért díszíted a fát...Egyáltalán honnan van a fa? – estem neki kérdéseimmel, de szegény nem igazán volt képes válaszolni. Lerogyott a kanpéra és tenyereibe temette arcát. Mellé huppantam, összébb fogtam magamon a köntösömet és kivettem kezéből a vodkás üveget, amit idő közbe felvett.<br />
- Naaa!Add azt v-vissza – nyúlt érte, de szerencsére jobbak voltak a reflexeim, mint részeg lakótársamé.<br />
- Elárulod mi történt, hogy ennyire leittad magad?<br />
- Niall dobott. Érted...?! Dobott....<br />
- De én azt hittem minden oké köztetek.<br />
- Hát én is, de aztán jött ez a Z-zayn gyerek és belerandított. Tudtam, hogy nem lesz jó vége, ha neki fog dolgozni, de nem hitt nekem! Azt mondta, hogy csakis én kellek neki...Erre most annak a szemétládának az ágyát melegíti az enyém helyett.<br />
- Fel a fejjel, annyi más pasi van a világon rajta kívül. Egy kettőre találsz magadnak jobbat.<br />
- Nem érted, igaz? – nézett rám elkeseredetten és hanyatt dőlt a kényelmes kanapén, fejét lelógatva a karfán.<br />
- Jobban értem, mint gondolnád. Nem csak neked vannak problémáid, de megoldom őket, ahogy te is mindent helyre fogsz hozni, csak most lesz szar pár napig, míg el nem múlik.<br />
- Hazudsz! – mutatott rám hosszú ujjaival.<br />
- Majd meglátod. Most pedig légy oly kedves és fáradj be a szobádba, ezt majd én holnap lebontom – biccentettem a fa irányába.<br />
- NE!<br />
- Akkor marad, de nekem holnap dolgoznom kell menni és ha csak nem szeretnél helyettem menni, akkor most elmész aludni és hagysz engem is.<br />
- Miért nem tudsz addig aludni, míg én itt vagyok?!<br />
- Kedves Liam, azért, mert amilyen részeg vagy, még kiesel az ablakon. Na indulás! – húztam fel fekhelyéről, amit csöppet sem lelkesen konstatált.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bevonszoltam a szobájába, levetkőztettem és bedugtam az ágyba. Betakartam és miután egy szem aszpirint helyeztem az éjjeli szekrényére én is elmentem aludni. Lassan két éve voltunk lakótársak és eddig remekül működött. Liam, amennyire nem nézné ki belőle az ember, hogy meleg, csak annyira az. Niall volt a fiú, aki rá tudta venni, hogy vallja be mindenkinek, holott a barátai már valószínű sejtették. Engem teljesen sokkolt, ugyanis az alatt az ezer év alatt, mióta ismertem, egyetlen apró jelet sem vettem észre. Persze, miután megtudtam, már én is jobban figyeltem és az apró jeleket sikerült észlelnem, de még akkor is hihetetlen volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetemen ismerkedtünk össze, egy évfolyamban végeztünk, holott ő fiatalabb volt nálam, de remekül kijöttünk, ez pedig azóta sem változott egy fabatkát sem. Én elfogadtam őt olyannak amilyen, ő pedig elnézte egy szinházi rendező minden hóbortját, szeszélyét és hülyeségét. Egyetlen macskánk volt, szerencsétlen pár hónappal korábban elszökött, valószínű elege lett belőlünk. Liam színpadi mozgást tanított az egyetemen, ahol diplomázott én pedig egy kisebb londoni színház rendezője voltam, imádtam a munkámat és amennyi fejféjést okozott, annyira élveztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel az órám nyolc előtt csörgött és aznapra elég sok dolgom volt. Délután be kellett mennem meghallgatásra, ami elég soknak ígérkezett, de addig a délelőttöm szabad volt. Lustán fetrengtem a puha ágyneművel körbevonva, élvezve a nyugodt ébredés minden előnyét. Telefonom lenémítva hevert az éjjeliszekrényen, így fogalmam sem volt, hogy Laim hatszor hívott már addigra. Megdörzsöltem szemeimet, ujjaimmal hajamba túrtam és mindenféle földönkívüli hangok közepette végre kikeltem az ágyamból. Felvettem a köntösöm és csoszogva a konyhába mentem, ahol „Az Operaház Fantomja” feliratú bögrémbe három az egyben kávét kevertem fel és pirítóst csináltam hozzá. Beindítottam a tv-t, hogy legyen valami zaj a háttérben majd komótosan megreggeliztem. Úgy terveztem, hogy egész nap pizsamában maradok, ez egészen addig változatlan is maradt, ameddig a szobámba visszatérve megláttam, hogy mennyiszer keresett lakótársam. Persze azonnal visszahívtam és a harmadik csöngésre felvette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Tőled meg is halhat az ember! – förmedt rám azonnal.<br />
- Sajnálom, ha alszom le van halkítva a telefonom – szabadkoztam, de tudtam, hogy úgyis mindegy, mert ha hazajön agyonüt.<br />
- Mindegy...Csak azt akartam, hogy gyere értem, de már mindegy, mert Harry nagyon aranyosan felajánlotta, hogy hazavisz.<br />
- Ki az a Harry? És miért kellene neked hazajönni? Dolgozz csak szépen professzorkám.<br />
- Rosszul vagyok sajnos, az esti ivás megártott.<br />
- Vegyél be gyógyszert! Ha hazajössz kizárlak!<br />
- Asszony, ne szórakozz velem! Már úton vagyok, öt perc és ott leszünk. Készíts kávét és nasit.<br />
- Meg a faszom nem kéne? <br />
- Tudod, hogy nem bukom hetero pasikra.<br />
- Oké, elentem fogadni a vendégedet! Ne siessetek, mert még pizsamában vagyok – hadartam és bontottam a vonalat, majd bosszúsan szitkozódva ledobtam a készüléket a vetetlen ágyra.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kénytelen voltam felöltözni, szóval gyorsan magamra kaptam egy szűk szárú fekete farmert és egy V nyakú pólót, hozzá pedig lila, szemgolyós zoknit és egy méretes kapucnis pulcsit. Hajamat összeborzoltam és már kész is voltam. Teát tettem oda főni és egy tányérra kekszet raktam, azt hiszem elmondhatjuk, hogy én voltam a háziasszony, míg Liam a lókötő, akit csak néha láttam, ha valami új kiszemeltet hozott haza, vagy éppen Niallt. </div>
<br />
- Megjöttünk – hallottam meg először Liam álmos hangját, majd kulcszörgést és kabátsuhogást.<br />
- Nem volt nehéz észrevenni – vetettem oda nem is foglalkozva vendégünkkel. Úgyis tudtam, hogy szobatársam ágyában végzi, még akkor is, ha egyáltalán nincsenek ilyen szándékai...Majd lesznek.<br />
- Ugyan, Lulu...Hát így kell beszélni a vendég előtt? – jelent meg nappalinkban lebiggyesztett ajkakkal és nevetőráncokkal a szemei körül.<br />
- Te provokálod ki belőlem, nem tehetek róla – vontam vállat ártatlanul.<br />
- Remek. Szeretném bemutatni neked az egyetemünk legjelentősebb támogatóját, a Styles Enterprises Holdings Inc. vezérigazgatóját, Harold Edward Stylest, aki volt olyan úriember, hogy hazahozzon, ellentétben egyes lakótársakkal, akik még a telefont sem veszik fel az embernek, ha bajban van.<br />
- Sajnálom, ha szabad délelőttöm van alszok. És ha alszok, akkor a telefonom a legkisebb gondom, oké... – vakartam meg tarkómat és végre, belépése óta először vendégünkre néztem.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A férfi, aki lakótársam mellett állt lélegzetelállító volt. Szinte észrevétlenül mosolygott, zöld szemei pedig égettek, ahogy végignézett rajtam. Mintha minden porcikámat aprólékosan felfedezte volna magának, akárcsak egy vadász a prédáját, számításba véve annak gyengéit és erősségeit. Haja göndör glóriaként keretezte a szögletes arcát, arccsontja elegánsan ugrott előre a feszes bőr alatt. Öltönyt és nyakkendőt viselt, csuklóján drága Rolex óra lógott, az egész férfit körbevette egy amolyan gazdag vagyok, ájulj el tőlem aura, ami azt hiszem Liamnél be is vált.</div>
<br />
- Louis Tomlinson – mutatkoztam be érzelemmentes hangon, jobb kezemet felé nyújtva.<br />
- Harold Styles – fogadta el a felé nyújtott jobbot, engem pedig kirázott a hideg, ahogy tenyerem az övébe csusszant, puha bőrének érintésétől pedig apró libabőrök jelentek meg egész karomon.<br />
- Nos, remélem kész a teánk és nem kell várakoztatnunk Mr. Stylest – csiripelte Liam én pedig legszívesebben megütöttem volna, de nem tettem, inkább csak füstölögve bementem a konyhába, három bogrébe teafiltert tettem és belöntöttem őket forró vízzel, majd tálcára pakoltam és visszavittem őbet a nappaliba, ahol vendégünk már kényelembe helyezte magát kanapénkon. Egyik lábát átvetette a másikon és lustán pislogva nézte Liamet, aki bőszen magyarázott neki valamiről.<br />
- A teák. Remélem szereti a fekete teát, mert csak olyan van itthon – raktam le a kezemben cipelt tárgyat, kicsit talán túl vehemensen, ugyanis a férfi zöld szemei azonnal arcomra vándoroltak és kíváncsian fürkészni kezdtek.<br />
- Tökéletes – felelte csöndes, mély hangon.<br />
- Hozok süteményt – fordultam meg azonnal és kissé imbolyogva tértem vissza a konyhába, ahol felkaptam a tányért és gyors léptekkel tértem be a nappaliba, hogy azonnal megkínálhassam.<br />
- Minden elismerésem a szakácsnak! – mondta, ahogy beleharapott egy csokis aprósütibe, alsó ajkán maradt pár morzsa, szóval tökéletesen nem érdekelt mit mond.<br />
- Akkor írhat egy levelet a Betty Crocker-nek. Biztosan szívesen fogadja a kedves szavakat – tértem vissza kábulatomból és egyből megörvendeztettem vendégünket egy kis kedves szarkazmussal.<br />
- Értem. – Ennyi volt minden, amit mondott, azonban amint pillantása összekapcsolódott az enyémmel már nem is számított, hogy mondana-e mást, vagy hallgatna, mert engem túlságosan és egészségtelenül nagy mértékben lefoglalt ajkainak tanulmányozása.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Majdnem egy órát maradt és megígérte Liamnek, hogy elviszi vacsorázni, a hatalmas vigyorból lakótársam arcán pedig egyből következtethettem, hogy annyira már nem is gyászolja Niallt. Miután vendégünk elment a rám gyakorolt érdekes hatása is egy-kettőre elmúlt, így könnyen tudtam a munkámra koncentrálni. Egészen addig, míg rám nem tört Liam. A szobámban voltam, készülődtem munkába menni, de természetesen neki be kellett vonatoznia és felfeküdnie az ágyamra, hogy biztosan rá figyeljek, ugyanis maga alá gyűrte farmernadrágomat, amit fel akartam venni.</div>
<br />
- Mit gondolsz róla? – kérdezte fejét lelógatva az ágyam széléről.<br />
- Azt, hogy az este eszméletlen részegre ittad magad egy fiú miatt, ma pedig egy újat hozol fel a lakásba, hogy bemutasd. Szerintem le kellene lassítanod.<br />
- A terv, hogy féltékennyé teszem Niallt. Tudod, ha meglát egy ilyen pasival, akkor biztosan meghal az irigységtől és rájön mit veszített, majd pedig rohan vissza hozzám és könyörög, hogy fogadjam vissza, de akkor már kés esz, ugyanis én már rég a Harry vonaton utazom.<br />
- Te beteg vagy. Annál a pasinál semmi esélyed nincs. Ez a vacsora pedig biztosan csak egy kényszer alkalom, ugyanis majdnem kipréselted belőle. Szó szerint – magyaráztam, közben pedig megpróbáltam kicibálni alóla a nadrágom, több kevesebb sikerrel.<br />
- Az a pasi, ahogy te nevezed, egy hét múlva a tenyeremből fog enni, ha akarja, ha nem.<br />
- Honnan tudod, hogy a pasikra bukik? Nekem elég heteronak tűnt. – Feladtam a nadrág megszerzését és már derékig a szekrényembe hajolva beszéltem lakótársamhoz, akiről úgy tűnt minden lepereg.<br />
- Ha bevetem a Liam csábítást, akkor már mindegy lesz, hogy milyen nemhez vonzódik, mert másra nem fog tudni gondolni, csak rám.<br />
- És ezt mennyire gondolod komolyan?<br />
- Halálosan! – válaszolta teljes elszántsággal és abban a pillanatban csakis sajnálni tudtam a hülye terv miatt na meg persze a reménytelen bosszúszomj miatt is.<br />
- Oké, nekem mennem kellene, szóval ha volnál olyan édes és leszállnál a nadrágomról, akkor azt megköszönném – léptem hozzá és végre megkaptam a ruhámat, amibe gyorsan bele is bújtam.<br />
- Főzök neked vacsorát – jelentette be, mire kerek szemekkel meredtem rá.<br />
- Inkább ne! Készülj csak a randidra, én meg hozok valamit a kínaiból.<br />
- Pedig én tényleg felajánlottam – biggyesztette le ajkait.<br />
- Tudom, Leeyum, de ne égessük le a konyhát, jó? Csak relaxálj és öltözz fel csinosan, hogy levedd a lábáról a kis milliárdost.<br />
- Oké...<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Összedobáltam minden cuccomat és rohantam a színházba, mert addig tököltünk, hogy késésben voltam. Hurrá nekem. Beszálltam régi típusú Musztángomba és meg sem álltam munkahelyemig. Amolyan önfenntartó kis társulat voltunk, 15 színész, három koreográfus, egy zenetanár a dalok betanítására és ugyebár én, a rendező. Jól ment a szekér, akkor nap készültünk új statisztákat felvenni az addigi legnagyobb darabunkhoz is, az East West-hez, amihez nagy reményeket fűztem, ugyanis ez volt az első saját színdarabom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leparkoltam az egykori raktárépület előtt és vidáman baktattam be. Amint bezárult mögöttem az ajtó fura előérzetem támadt és jókedvem gyanakvásba csapott át. Ezt csak tovább segítette kollégáim fura viselkedése és az aggodalmas pillantások, amiket felém küldtek. Az irodámba mentem, de nem várt meglepetés fogadott. Az íróasztalommal szembeni széken már ült valaki. Magas, sovány férfi volt, sötétkék öltönyben, aktatáskával a lába mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
- Jó napot, Mr. Tomlinson. Már vártam magára – közölte meg sem várva, hogy szembe kerüljünk egymással.<br />
- Én is nagyon vártam, de szabad tudnom, hogy ki maga? – kérdeztem, közben kabátomat felakasztottam a fogasra és feltűrtem ingem ujját, így kilátszottak karomon a tetoválások.<br />
- A nevem Dezmond Reightmann és a Styles Enterprises Holdings Inc. képviseletében vagyok itt. – Hangja minden érzelemtől mentes volt, csontos arca szinte meg sem rezdült beszéd közben. Nagy barna szemeivel végigmért és közben lenézően méltatott, ezt elárulhatom.<br />
- És mit tehetek önért, Mr. Reightmann?<br />
- A főnököm tudni szeretné, hogy milyen feltételek mellett engedné át a színház épületét a vállalatunknak.<br />
- Ugyan mire kellhet egy színház egy multinacionális mamutvállalatnak.<br />
- Sajnos erről nem áll módomban tájékoztatni.<br />
- Akkor sajnos nekem módomban kell álljon, hogy kidobjam magát. A színházam nem eladó és üzenem a főnökének, hogy Liam lehet térden csúszva áll a lábai előtt, de engem nem játszik ki semmilyen körülmények között.<br />
- Meg sem hallgatta az ajánlatomat.<br />
- Kétlem, hogy olyat tudnának ajánlani, amit elfogadnék – vontam fel szemöldökeimet.<br />
- A színház nagyon optimális helyen van az igazgató úr terveire nézve, szóval garantálhatom, nincs az az összeg, ami túl sok lenne.<br />
- Nem a pénzről van szó. Keményen dolgoztam, hogy idáig eljussak, a további fejlődésünket pedig sem Harold CEO Styles, sem pedig senki más nem fogja megakadályozni, főleg nem úgy, hogy kivásárol. Szóval azt javaslom, hogy menjen szépen vissza a csiri-csáré irodájába és adja át legkedvesebb kézszorításaimat a főnökének, az ajánlatát pedig feldughatja magának! – utolsó vehemens kijelentésemre a férfi szemei elkerekedtek és szája picit elnyílt a megbotránkozástól. Felállt, megigazította zakóját, felvette aktatáskáját és sarkon forduva kisétált a szobából. Az ajtóban megállt és szúrós szemekkel rám nézett. – Még hallani fog felőlünk, ennek itt nincs vége.<br />
- Remélem is. Sőt legközelebb ha lehet a főnöke személyesen jöjjön, hogy még jobban szórakozzak. – Széles vigyorral intettem neki búcsút és merültem el az asztalomon lévő papírok tanulmányozásába.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem a Styles vállalat volt az első, aki meg akarta vásárolni az épületet. A város szívében volt, mindenhez közel és mindentől mégis távol, hisz egy kisebb utcából nyílt a hatalmas raktár. Akarták már konzervgyárnak berendezni, lemezkiadót csinálni belőle, bárrá alakítani és még számtalan mássá is, de sosem adtam be a derekam. Ezért nem lepett meg, amikor újabb vállalkozó szeretett volna kilakoltatni, de ahogy elődei megtapasztalták makacsságom, úgy biztosra vettem, hogy Mr. Styles is rájön egy idő után, hogy velem nem érdemes alkudozni, mert ami egyszer nem volt, az örökké nem is marad.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/06019605362415323655noreply@blogger.com4