Tizenhatodik

Aloha!

Először is, minden kedves olvasómnak és a világ összes nőjének boldog nőnapot szeretnék kívánni, megérdemeljük, hogy értékelve és szeretve legyünk, nem elfelejteni!

Másodszor pedig szerencsésen lezártam a hetet, nem tudom mennyire sikerültek a vizsgáim, csak csütörtökön függesztik ki az eredményeket, azonban túl vagyok rajta, szerencsére.

Azután szerintem visszatérünk a normális kerékvágásba, az elmaradt válaszok pedig hamarosan, szép lassan érkeznek a kommentekre.

A részben biztosan maradtak hibák, de azért remélem nem haragszotok majd nagyon.

Millió ölelés és puszi!

R.

-----

Louis Tomlinson

   Harry csak késő délután ébredt fel, addigra én már megebédeltem és felkutattam a macskáját, akit nehezebb volt megtalálni, mint hittem. Gyönyörű jószág, fehér hosszú szőrrel és hegyes kis karmokkal. Szerintem azt hihette, hogy valami beteg állat vagyok, amikor utána másztam a vendégszoba ágya alá, de végül is megbékültünk, szóval utána egész nap koslatott utánam, vagy az ölemben ült és dorombolt. Remekül szórakoztunk, bár korán sem annyira, mintha Harry is ott lett volna. Alig vártam, hogy végre felkeljen, így öt percenként kerestem valami indokot, hogy elmehessek a kanapé mellett, ahol aludt, de ugyanúgy találtam minden alkalommal.

  Aztán megtörtént a csoda és öt óra körül motoszkálást hallottam a nappaliból. Szerintem fénysebességet leverő tempóval estem be a helyiségbe, hogy egy félig még alvó Harry-t találjak a kanapén, a plédek között ücsörögni. Haja ezer felé állt, arcának finom bőrébe belenyomódott az egyik terítő gyűrődésének lenyomata, szemei pedig félig csukva voltak. Megpróbáltam összeszedni magam, de a látvány túl sok volt egyszerre. Annyira gyereknek tűnt abban a pillanatban, hogy legszívesebben hozzá rohantam volna, hogy karomba foghassam és altatót énekelhessek neki, annak ellenére, hogy épp csak felébredt.

- Hey – nyöszörögte még félálomban.
- Jól aludtál? – sétáltam hozzá, majd mellé ültem a kanapén és kisimítottam egy tincset az arcából.
- Kicsit elaludtam a nyakam, de helyre fog jönni, csak kell neki egy kis pihenés – masszírozta finoman nyakát beszéd közben, nekem pedig támadt egy zseniális ötletem.
- Esetleg egy masszázs helyre hozná?
- Szerintem határozottan segítene rajta – helyezkedett azonnal combjaim közé, pofátlanul közel nyomulva hozzám, amit valójában nem bántam, de így lehetetlen volt masszírozni.
- Így nem lesz jó. Kénytelen vagy hasra feküdni, hogy jobban hozzá férhessek a nyakadhoz – panaszkodtam, aminek nyomán felállt, nyujtózkodott egy kicsit, majd kézen fogva az emeletre vezetett, egyenesen a hálószobába, amit igazán csak akkor értettem meg, amikor elkezdte kigombolni ingét és ledobta a főldre, majd felfeküdt a puha paplanok tetejére és türelmesen nézett rám. – Szóval így játszik, Mr. Üzletember – csóváltam fejem mosolyogva, majd megindultam felé, de kinyújtotta bal kezét és mutató ujjával a fürdő felé intett.
- Van masszázs olaj a kád melletti polcon.
- Miért nem lepődöm meg? – motyogtam séta közben, nem is számítva a további „játékszerekre” amiket a szekrényben fogok találni. Letérdelve nyitottam ki annak ajtaját, majd tátott szájjal meredtem a három dildóra és a kis vasgyöngy füzérre, amik körbe vették a masszázs olajat. Nagyot nyeltem, majd minden nemű kontaktust megpróbálva elkerülni, kivettem a tubust és amilyen gyorsan csak tudtam, visszacsuktam az ajtót, hogy szinte visszasprintelhessek a szobába.
- Oké, ülj a combjaimra, hogy kényelmesen tudj masszírozni – adta az utasítást, amit vakon követtem is, hosszú lábait az enyémek közé szorítva. Az egyetlen probléma az volt, hogy én nem két méteres karokkal rendelkeztem, így csupán vállait értem el. Kínosan feljebb evickéltem, majd formás hátsó felére telepedve ezzel. A súlyomtól felnyögött, de nem mozdult meg. Szép arcát a párnákon pihentette, ajkain pedig lusta mosoly játszott.

  Sóhajtva nyomtam egy adag olajat a tenyerembe, majd előre dőlve elkezdtem bőrébe dörzsölni, megpróbálva minél nagyobb erőt kifejteni, tekintve, hogy a masszív izomtömeget át kellett masszírozni alaposan. Apró előre-hátra himbálózó mozdulataimnak köszönhetően végül teljesen a fenekének nyomódtam, ami kellemetlen volt, ugyanis a folyamatos ingerlés miatt éreztem, ahogy nadrágom kényelmetlenné válik, amit nyilván Harry is észrevett, mivel mocorogni kezdett érintésem alatt.

  Agyam egy nagyon ritkán előtörő része azt sugallta, hogy esetleg kijár az alattam fekvő férfinak némi kényeztetés, azok után, ami az elmúlt éjszaka történt vele. Így felbátorodva nyaka és válla után hátára siklottak tenyereim, majd szép lassan egészen övének vonaláig. Izmai megfeszültek majd ellazultak, légzése kapkodóbbá vált. Nem akartam semmi mocskos dolgot művelni vele, de aztán felnyögött és azonnal meg is gondoltam magam. 

- Louis, hamarosan válságértekezletre kell mennem. Akármennyire is csábít a kezed a derekamon, ezt nem ajánlom.

- De.... – tiltakoztam gyerekesen, de sajnos nem fogott rajta.
- Este bepótolhatjuk viszont. Esetleg elmehetünk a városba vacsorázni?
- Nem, inkább főzök valamit, mire visszajössz. Majd megkérem a szakácsnődet, hogy segítsen ki. Ketten biztosan kifundálunk valamit.
- Remek ötlet. Nem tudom meddig fog tartani viszont, mert elég nagyok a károk ezúttal és ki kell dogozzunk néhány tervet a jövőre.
- Akkor azt javaslom, hogy halasszuk el ezt a hétvégét. Látom, hogy rengeteg dolgod van, úgysem vagy itthon, az pedig nem megoldás, hogy én itthon főzőcskézek a házvezetőnőddel, míg te a céges doglaidat intézed. Szépen hazamegyek, aztán amikor minden lecsillapszik, akkor felhívsz és megbeszéljük, mi lesz azután. Jó így? – helyezkedtem el mellette, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem akarom, hogy elmenj – mondta lebiggyesztett ajkakkal, ami szerintem nem volt rá jellemző, de még édesebbé tette a már amúgy is tökéletes arcot.
- Jó lesz, meglátod – fogtam arcát tenyereim közé mosolyogva.
- De nem jobb, mintha arra jöbbék haza, hogy itt vagy. Szeretnék veled több időt tölteni, de...
- A munkád nem engedi. Én megértem és tudom, hogy ez most mindennél fontosabb.
- Köszönöm, hogy ennyire megértő vagy.
- Semmiség. Amúgy is beszélnem kell Liammel.
- Ha én leszek a téma, remélem csak jót mondasz majd rólam – csókolt meg gyengéden, majd mielőtt feleszmélhettem volna, ő máris az ágy mellett állt, kezében felsőjével.
- Még meglátjuk.

  Végül megvártam míg lezuhanyzik, csak utána hagytam el a birtokot, az elromlott fűtésű kocsimban, aminek köszönhetően, mire este Liam előkerült, már épp csak nem hallucináltam a láztól. Épp ezért nem tudtam neki beszámolni semmiről, ami előző este történt, vagy épp a tűzről, vagy akár csak végiggondolni két összefüggő mondatot. Úgy éreztem, hogy egyszerre vert le a hideg és mégis lángolt a testem. A fejem lüktetett és olyan erővel söpört végig rajtam a láz, hogy éjfélre szegény lakótársam egy félholt, gyomorbeteg, náthás férfinak hozott egy fél patikát a közeli éjjel-nappaliból.

- Ha most Harry látna, bizonyára el lenne olvadva tőlem – motyogtam a wc csészébe hajolva, épp végezve gyomrom tartalmának kipakolásával.
- Szerintem ugyanúgy oda lenne tőled, mint amennyire most van – biztosított Liam, de nem igazán hittem neki.
- Kimehetsz míg fogat mosok. Ugye hoztál teát?
- Igen, hoztam kamillásat és eredei gyümölcsöset. Míg fő, kell meséljek. Fejlemények vannak a Niall ügyben.
- Már alig várom, hogy halljam őket. De ha félúton bealszom, akkor ne haragudj rám nagyon. Jó?
- Rád soha – segített fel, majd elhagyta a fürdőt.

  Fogat mostam és hunyorogva kibotorkáltam a konyhába, ahonnan azonnal a nappaliba lettem zavarva, mert ott a kanapé és takarók meg párnák felhalmozva. Mire kiért két bögre teával és egy marék gyógyszerrel, én már befészkeltem magam a puha és meleg közegbe, próbálva nem elaludni. Kezembe nyomta a Milkás bögrét és mellém ült. Fáradtnak tűnt, de nyilván a kései időpont miatt, azonban ennyivel tartozott nekem, azok után, hogy ápolgattam Niall kicsi lelkét, még ha erről ő nem is tudott.

- Szóval Niall? – kérdeztem, remélve beindíthatom a beszélgetést.
- Beszéltem vele. Felhívtam telefonon és először azt hittem nem fogja felvenni, de utána mégis, olyan jó volt hallani a hangját. Meg akarom vele beszélni a dolgokat, szeretem őt.
- Valami új?
- Találkozunk holnap. Mivel úgy volt, hogy nem leszel itthon, ezért ide hívtam, de elmehetünk máshová, hogy pihenhess.
- Nyugodtan jöhettek ide, ha nem döngetitek hangosan a falat – mosolyogtam rá álmosan, mire csak rám öltötte a nyelvét.
- Harry hívott, míg a fogad mostad – említette meg, csak amolyan mellékesen, de nekem azonnal kiment az álom a szememből, teljes figyelmemmel lakótársamra fókuszáltam.
- Mondott valamit?
- Igen. Ha végez az irodában átjön és hoz valamit.
- Nem mondta mikor végez? Meg szeretném várni – hadartam izgatottan, Liam pedig pofátlanul kinevetett.
- Te megiszod a teát és lefekszel aludni. Majd csak észreveszed, ha megérkezik.
- Visszatérve a komoly témára, mit szeretnél ezzel a beszélgetéssel tényleg elérni? Ugye nem akarod elmondani Zayn-t?
- Dehogy mondom. Csak beszélgetni akarok vele, meggyőzni, hogy rosszul döntött és jöjjön vissza hozzám.
- Valami azt súgja, hogy könnyebb dolgod lesz, mitn gondolnád – kacsintottam rá túl sokatmondóan, mivel felvontt szemöldökkel meredt rám. – Csak a láz beszél belőlem. Ne is figyelj rám. Megyek lefeküdni aludni – álltem fel még mindig betakarózva és amilyen gyorsan csak lehetett bemasíroztam a szobámba.

  A szobában elővett a köhögés, de hamar elmúlt és ahogy voltam bemásztam az ágyamba. Nagyon nagyon jól esett végre lefeküdni, de kicsit hiányzott Harry, azonban végre volt időm végiggondolni a dolgokat. Akármilyen lázas is voltam, átláttam a helyzetet, vagy legalább is azt képzeltem, hogy átlátom és elhatároztam, hogy én talán, csak egy kicsit beleestem az üzletemberbe, akitől még csak hallani se akartam egy hónappal korábban.Gyengének és olcsónak éreztem magam, amiért ilyen könnyen levett a lábamról, de talán ő volt a gyenge pontom. Olyan könnyedén az ujja köré csavart, hogy szinte észre se vettem, mikor történt, de már ott volt bennem, minden porcikámat átjárta az a kellemes bizsergés, mint amikor egy meleg fürdőt vesz az ember egy hideg téli napon.

 Csak feküdtem az ágyamban és az előző estére gondoltam. Arra, hogy milyen volt vele lenni először, a gondolatra pedig bárgyú mosoly terült szét arcomon. Láttam magam előtt a jelenetet, külső szemlélőként, mágis ugyanúgy éreztem magamban, ahogy megtölt és feszít a merevsége. Lehunyt szemekkel idéztem fel kezeit, amik mindenhol ott voltak, mindenhol hozzám értek, a testem pedig többért könyörgött. 

  Fogalmam sincs mikor aludtam el végül, de azt pontosan tudom, hogy Harry mikor érkezett meg. Megébredtem, de nem akartam megijeszteni, ezért amikor megéreztem testének közelségét csak hozzá bújtam és aludtam tovább, engedve, hogy magához öleljen és körénk gyűjtse a takarókat meg párnákat. Adott egy puszit a fejemre, majd mielőtt még én visszaalhattam volna, ő már mélyen durmolt is.

  Reggel nem egyedül ébredtem, ami remek érzés volt, kezdtem hozzászokni. Az orrom még mindig csorgott, de lázasnak nem éreztem magam, szóval óvatosan kimásztam az alvó férfi mellől és a konyhában nekiláttam reggelit készíteni. A lakás üres volt, arra gyanakodtam, hogy Liam elment bevásárolni a Niall-al való találkozásra, de nem akartam spekulációkba bocsátkozni, így gyorsan hozzáfogtam is zabkását készíteni. Telefonról hallgattam zenét, amihez énekeltem is, hogy jobban teljen az idő. Közben kávét és teát is készítettem, teljesen belefeledkezve a pillanat tökéletességébe. Minden ellenállás nélkül és kétségbevonó gondolat nélkül el tudtam volna képzelni, hogy minden reggelünk így teljen el. Én reggelit készítek, Harry pedig alszik, vagy épp fordítva, de nem is az volt a lényeg, hogy ki készíti az ételt, hanem az, hogy együtt lennénk.

- Valaminek isteni illata van – karolt át hátulról váratlanul, amivel teljesen meglepett és ennek következményeképp megsütöttem magam a kanállal, amivel a zabkását kavartam.
- Égett hús? – fordultam szembe, hangom pedig rekedten, alig hallhatóan csengett.
- Jóreggelt – réselődött hozzám, majd megcsókolt. Naná, hogy nem mosott fogat és merevedése volt, ami kicsit bizonytalan jeleket küldött agyamba, onnan pedig testem minden porcikájába.
- Neked is. Köszönöm, hogy az este eljöttél, bár nem tudom hány óra lehetett – bújtam hozzá, fejem a vállán pihentetve, férfiasságom pedig úgy dobtam sutba, mintha soha nem is lett volna, konkrétan csimpaszkodva Harry nyakába.
- Hoztam videojátékokat, meg mindenféle vackot, amit a bevásárlóközpontban találtam, hogy a vasárnapot együtt tölthessük. Remélem ma már senki nem fog zavarni.
- Mire jutottatok a válságértekezleten?
- Amiatt ne fájjon a fejed, minden sínen van, a probléma megoldódni látszik.
- Tudjátok ki volt a gyújtogató? Mármint kik?
- Sejtem, de egyelőre nem akarok megvádolni senkit. Minden raktárat és épületet őriznek, senki nem megy be vagy ki észrevétlenül. Elkapjuk a szemétládát és akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.
- Örülök neki.
- Ugye a kezed rendben van? – kérdezte utalva a kanalas incidensemre.
- Ja, megmaradok. Szeretnél segíteni a reggelivel?
- Szerintem zárd el a tűzhelyet, gyere vissza a szobába és pótoljuk be az elmulasztott napot – dörgölte hozzám ágyékát, az én szám pedig azonnal kiszáradt, agyam pedig ködös lett.
- Akármilyen csábítóan is hangzik... – kezdtem bele a kioktatásba, de elhallgattatott egy édes csókkal. Tenyerei azonnal utat találtak a felsőm alatt, majd hátam kezdte simogatni. – Meg fogsz fázni, Harold!
- Csak viccelsz, ugye? – húzódott el hitetlen vigyorral azokon a botrányosan csókolni való ajkain.
- Nem. Ma reggel nincs huncutkodás. Reggelizünk, utána megnézzük mit hoztál, mert....csak – oktattam ki, amit csalódottan vett tudomásul.
- Akkor kénytelen leszek magam megoldani a problémát – biccentett még mindig merev férfiasságára, majd elindult a háló felé, nekem pedig az agyam hátsó részén megszólalt egy kis hangocska, azt tanácsolva, hogy kövessem szépen. És ki vagyok én, hogy ellenkezzem?

  Tudta, hogy két lépésnyire vagyok a nyomában, láthatta a szeme sarkából, ugyanis mire beért a hálóba, férfiassága a kezében volt és precíz, lusta mozdulatokkal kényeztette magát. Leült az ágyra, majd a paplanok halmára feküdt és ennél istenibb látványban talán soha életemben nem volt részem. Nem mentem közel hozzá, megálltam a fal mellett és hátratett kezekkel figyeltem, a lehető legtökéletesebb pókerarccal, ahogyan lassan, nyöszörögve elégíti ki magát. Ajkai elnyíltak miközben magán dolgozott, pillantása pedig rabul ejtette az enyémet. Igazából nem is tudatosult bennem, hogy mennyire felizgatott ez a látvány, csak akkor, amikor öntudatlanul magamhoz értem, halk nyögéseket szakítva fel torkomban.

  Már nem tudom pontosan, mikor kerültem az ágyhoz, csak az az egy dolog rémlik tisztán, ahogy csókjaink közben a dominanciáért küzdöttünk, természetesen nem bántó szándékkal, sokkal inkább a felsőségért, amit végül Harry nyert, de boldogan engedtem neki. Amíg együtt voltunk, ezzel nem is akartam foglalkozni, hisz olyan gyönyöröket nyújtott, amiket addig soha senki.