Boldog Szülinapot kicsi Muffin

Papapaaa!

Megérkeztem a szülinapi szösszenettel, remélhetőleg elnyeri tetszéseteket. 

Hatvanadjára is felköszöntve életem szívszerelmét, HBD neki és remélem ezt ma már utoljára írom le, mert azt fogják hinni az emberek, hogy megszállott vagyok. Á, egy csöppet sem.

Millió ölelés, a rendes résszel pedig majd igyekszem.

R.

-----

  Louis hetek óta készült erre a napra. Az első ötlete az volt, hogy az egész családot meghívja egy hatalmas vacsorára, de aztán valamiért meggondolta magát. Azt akarta, hogy ez a nap csak a kettőjüké legyen. Hogy az egész ház az övéké maradjon, oda menjenek, ahová akarnak és azt csináljanak, amit csak akarnak. Szóval elment a cukrászdába és rendelt egy nyolc szeletes csokoládé tortát, meggyel, mert tudta, hogy ez Harry kedvence. Vett pezsgőt és epret, valamint egy halom illatos gyertyát, amivel a nappalit akarta díszíteni. Kora reggel felkelt és úgy tett, mintha elfelejtette volna, milyen nap is van. 

  Harry persze nem akarta szóvá tenni, remélve, hogy majd csak eszébe jut, de Lou nagyon jó színész volt, ezért nem készített ágyba reggelit, nem vett rózsát, nem szórta velük teli a szobát és a folyosókat. Lement, lustán megreggelizett és amint szerelme megébredt elzavarta bevásárolni, talán túlságosan is rájátszott, mert Harry nagyon le volt törve, de azért elment. Itt volt Louis nagy alkalma, hogy mindent előkészítsen. A nappalit fénysebességgel szórta tele gyertyákkal és húzta el a szalagfüggönyöket. A tortát kivette a hűtőből és a két gyertyával a kávézó asztalra helyezte, de nem gyújtotta meg. A bakelit lejátszón elindította Sam Smith albumát, lejjebb vette a hangerőt, a pezsgőt pedig egy adag jégbe tette, a poharakat pedig mellé, majd várt. 

  Majdnem egy óra telt el, mire Harry végre hazaért, ez alatt az idő alatt Louis már mindent csinált. Háromszor lelógatta a fejét a kanapéról és majdnem kirúgta a pezsgőt, amikor vissza akart fordulni normális testhelyzetbe. Ötször hallucinálta a Range Rovert behajtani a garázsba és legalább ugyanennyiszer képzelte, hogy betörők vannak a lakásban, közben pedig csak Dolce és Gabbana voltak, a két francia buldog, akik az emeleten randalíroztak. 

  De végül is Harry haza ért, ő pedig amint meggyújtotta a gyertyákat, máris az ajtóhoz rohant és lendületből rávetette magát az érkező fürtösre, aki megtorpant és kiestek kezéből a nehéz szatyrok, de viszonozta az ölelést. 

- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOT! – kurjantotta Harry fülébe, aki csak nevetni tudott.
- Azt hittem elfelejtetted – hitetlenkedett kuncogva és letette Louis-t
- Ugyan. Soha nem felejteném el a szülinapodat. Csak szerettem volna, ha legalább kicsit lesz meglepetés. Ha tudtad volna mire készülök, akkor sokkal hamarabb végzel a bevásárlással, vagy nem is mész el.
- Igaz.
- Gyere! – fogta kézen kedvesét és a nappaliba vezette, ahol romantikus félhomály uralkodott, gyertyák illatának édes kavalkádja, a tortán pislákoló lángok pedig apró csillagokként ragyogtak a nappali közepén. Louis odasietett és felkapva az édességet, szándékosan hamiskásan kezdte énekelni a Boldog születésnapot dalt. Mikor pedig Harry elé ért letartotta a kezében cipelt tányért, hogy szerelme könnyebben tudja elfújni a gyertyákat. – Isten Éltessen! – suttogta csillogó szemekkel és megcsókolta kedvesét.
- Köszönöm, Boo. – Hangja csöndesen visszhangzott és egybe olvadt a zenével, tökéletesen dallamos és édes volt, Louis pedig nagyon vissza kellett fogja magát, nehogy rávesse magát ott azonnal.
- Azonban, ha pezsgőt akarsz inni, akkor neked kell kibontani, mert én nem szeretnék egyetlen ablakot sem kitörni – lépett el szerelmétől és letéve a tortát, kivette az üveget a jégfürdőből és átadta az ünnepeltnek. – Addig felvágom a tortát és lehozom az ajándékod.
- Egyszerre csak egyet, Speedy Gonzales! – kuncogott Harry, de Louis csak leintette és miközben elszaladt egy késért, közben máris a legjobb megoldáson gondolkodott, hogy osonjon fel az emeletre úgy, hogy a két kutya le ne rohanjon mellette.

  Végül is nindzsa mozdulatokkal osont el a hálószobáig, ahonnan gyorsan felkapta a kék masnis dobozt és ugyanolya csöndesen le is ment. Mire visszaért a nappaliba, addigra Harry már poharakba töltötte a pezsgőt és megoldva a helyzetet, ő vágta fel a tortát, amihez a kést Louis az asztalon hagyta. 

- Szóval, semmi extavagánsra ne számíts, kicsim, mert megígértem magamnak, hogy nem szállok el vásárlásnál, szóval lehet, hogy nem egy szilveszteri tűzijáték lesz a dobozban – magyarázkodott, miközben átadta az ajándékot.
- Az se lenne baj, ha egy kulcstartó lenne, ugye tudod? – vette át a dobozt leplezetlen izgalommal, Louis pedig izgulni kezdett, hogy nagyon melléfogott. De aztán Harry kibontotta az ajándékot és elmosolyodott. – Azt hittem nem nagy ajándék…. – emelte ki a kocsikulcsot, amin egy Mercedes dísz lógott.
- Igazából tudom, hogy mennyire akartál egy ilyet és láttam a neten egy hirdetést és nem tudtam ellenállni neki.
- És szabad tudni, hogy hol rejtegeted?
- A garázsban. Szerinted miért mondtam, hogy el van romolva a garázsajtó?
- Akkor hát, nézzük meg – ragadta kézen párját és a garázsajtó felé kezdte vonszolni.

  Egész testében remegett Harry, mire elérték úti céljukat. Hatalmas vigyor terült szét arcán, amikor meglátta a csodaszép, ébenfekete Mercedes-Benz 190SL modellt, felhúzott napfénytetővel és teli pakolva vörös lufikkal. Nem engedte el Louis kezét akkor sem, amikor az autóhoz sétált és kinyitotta az ajtót, hogy a léggömbök kiszállhassanak, mint megannyi lángoló lepke, egészen a plafonig, ahol összetömörültek. 

- Nagyon szépen köszönöm – fordult szerelméhez és közel húzta magához, méretes tenyerei a férfi csípőjén pihentek, úgy hátrált egy lépést, hogy combjai a kocsi sárvédőjének ütődjenek és óvatosan ráülve, lábai közé vonhassa szerelmét. – Ez az egyik legszebb születésnapi ajándék, amit kaptam tőled – suttogta elfúló hangon, szinte már dorombolva a doncasteri férfi fülébe.
- Az egyik? – vonta fel szemöldökeit Louis.
- Emlékszel mit kaptam tavaly? – kérdezte Harry csipkelődve, Louis pedig természetesen emlékezett. Az emlékképbe pedig belepirult.
- Talán idén is megoldható – incselkedett és benedvesítette ajkait, közben pillantása ingázott Harry szája és szemei között.
- Abban biztos vagyok – mondta a fürtös és zsebébe nyúlva elővett egy rózsaszín selyem fehérneműt, aminek láttán Louis szája tátva maradt egy pillanatra, majd teljes fogsort villantó mosolyba görbültek ajkai és percekkel később a garázs padlóján hevertek, egy kockás terítőn és szeretkeztek. Nyögéseik egymáséiba olvadtak, test a testnek feszült, ajkaik pedig gond nélkül találták meg egymást újra és újra. A levegő izzott, az egymásba font ujjak pedig elfehéredtek, olyan erősen kapaszkodtak egymásba. Mintha nem lenne tegnap és nem létezne holnap, csupán az az egyetlen pillanat, amikor kettesben voltak, az egész külvilágot kizárva. Hosszú óráknak tűnő percekig hemperegtek egymásba gabalyodva, nem törődve semmivel, csupán egymás kényeztetésével.
- Boldog születésnapot, Harry – suttogta Louis, miután légzésük egyenletessé vált, ő pedig Harry mellkasán pihent, még mindig zsibbadtan a kimerülten.
- Szeretlek, Boo – duruzsolta szerelme hajába, majd egy apró puszit nyomott feje búbjára.
- Én is szeretlek, Hazza – válaszolta Lou és megpuszilta a csupasz mellkast, melyen pihent és tunyán felnézett élete szerelmére, tudván, hogy minden akadály, melyen addig átléptek megérte. Tudván, hogy jó helyen van és soha boldogabb nem volt.