Tizenötödik

Szép, későtéli éjszakát, minden kicsi angyalkámnak, aki még fenn van ilyenkor!

Meghoztam a friss részt, ami számomra komoly kihívás volt, nem tudom mennyire sikerült visszaadjam, de remélem nem fogtok megkövezni, vagy hasonlók, mert totál szűzkéz írta, soha nem próbáltam ilyet, legalább  is nem két férfival.

A folytatás nem tudom mikor érkezik, megpróbálom hamar hozni, meglátjuk mire jutok vele.

Addig is kitartást, mindenkinek, nemsoká tavasz!

Millió mézespuszedli!

R.

*  a hibákat ne nézzétek, féltem átolvasni, nehogy megbánjak valamit, amit írtam.

-----

Louis Tomlinson

  Fűlött levegő, egymásba gabalyodott végtagok suhogása és szétszórt, mohó csókok zaja töltötte be a szobát. Alig kaptam levegőt, de nem akartam elhúzódni, főleg nem akkor, mikor leszedte magáról a törölközőt, azzal együtt az enyémet is, majd ágyékát az enyémhez nyomta, ezzel pedig újra izgalommal töltve el egész testem. Csípőjét előre lökte, hasam alsó részében görcsös érzést keltve. Alig kaptam levegőt, szemeimet szorosan csukva tartottam, nem akartam szemébe nézni, mert féltem attól, mit láthatok benne. Féltem, hogy szenvedélye kiült arcára és már csak a látványtól újból elévezek. 

- Olyan nagyon gyönyörű vagy, Louis – zihálta fülembe, majd lehajolt, hogy megcsókolja nyakamat, legalább is azt hittem, de amint ajkai érzékeny bőrömhöz értek megharapott. Felkiáltottam, de nem azért mert fájt, hanem a hirtelen impulzustól, mely úgy szánkázott végig egész testemen, mintha áramot vezettek volna belém. – El sem hiszed, mennyire akarlak – folytatta, de már pontosan tudtam, hogy mennyire, hisz férfiassága egyre nagyobb erővel nyomódott combomnak.
- Baszki, Harry... – nyöszörögtem erőtlenül, közben hálát adtam az égnek, hogy az ágyon fekszünk, mivel máskép már biztosan leestem volna a lábamról és akkor viszlát első szex Harry-vel, ugyanis elájulok.

  Nem válaszolt, azonban elhúzódott és az éjjeli szekrényből kivett egy tégelyt, valamint nyilvánvalóan óvszert. Kerek szemekkel figyeltem és realizáltam, hogy rátérünk a lényegre. Addig a pillanatig nem is gondoltam rá, hogy ez tényleg meg fog történni és nem fogom azt mondani, hogy hű de milyen bátor voltam. Nem. Az hazugság lenne. Az igazság pedig az, hogy soha életemben addig nem voltak ennyire kettős érzelmeim. Egyik részről baromira féltem. Konkrétan rettegtem az érzésektől, amiket át fogok élni, gyomrom bucskázott, agyam egy rész e pedig azt súgta, rohanj Louis, rohanj. Azonban ott volt agyam másik, dominánsabb fele, mely örömmel és édes izgalommal töltötte el testem. Az a része, mely elájult Harry fedetlen testének látványától és szinte térden állva könyörgött, hogy érintsen meg és bennem legyen. 

   Fura dolog az emberi agy. Néha olyan kusza és kibogozhatatlan, hogy térképpel sem igazán lehet elmenni rajta. Ám egyben minden kételyem és aggodalmam ellenére is tökéletesen biztos voltam. Akartam Harry-t. Minden érintésére szomjaztam, azt szerettem volna, hogy ő is élvezze az együttlétünket, gyermeteg félelmeimről pedig nem a reakciója miatti félelemtől nem beszéltem, hanem azért, mert tudtam, hogy értelmetlenek és soha nem okozna nekem fájdalmat. Az a kedves és türelmes mosoly, mellyel rám nézett, kezének gyöngéd érintése combjaimon és derekamon, meggyőztek, hogy helyesen cselekszem és nincs mitől félnem. Nagy levegőt vettem tehát, kiürítettem agyam a butaságoktól és lerántottam, hogy végre megcsókoljon.

  A hirtelen gesztustól felnyögött, kezéből pedig kiesett a tégely, ahogy megtámasztotta magát, ám csupán csak belemosolygott csókunkba és hozzám préselte magát. Az idő lényegtelen aspektussá vált, agyam ködös lett, a tudat pedig, hogy ő a közelemben volt és éreztem őt, minden másnál erősebben telepedett mellkasomra, amellett, hogy csókjai egyre mélyebbek és szenvedélyesebbek lettek. Mindenhol ott volt, dominálta a helyzetet, olyan szakértően vezetett be ebbe az ismeretlen világba, hogy jóformán csak lebegtem az érzelmek tengerén, néha alábukva, egy-egy szenvedélyes csók erejéig, hogy utána újra átadhassam magam a gyönyör hullámainak.

  Elhagyta ajkaimat, végigcsókolva egész mellkasomat, elidőzve bordáim fölött, majd feltérdelt és amikor ránéztem, elakad a lélegzetem. Két ujja a szájában volt, bal kezével pedig magát kényeztette, pillantását el sem szakítva rólam. Nagyot nyeltem és próbáltam nem arra koncentrálni, ahogy telt ajkai akár az én farkam körül is lehetnének. Lehunytam szemeimet, a látvány ugyanis túl soknak bizonyult, hogy el tudjam viselni, így csak érzékszerveimre hagyatkozhattam, melyeket azonban eltompított Harry jelenléte.

- Ha nagyon fáj, szólj kérlek – mondta határozottan, amiről azonnal kipattantak szemeim és arra vártam, hogy azonnal belém is hatoljon, minden előkészület nélkül, de ehelyett könyökeire támaszkodott és szakértő mozdulatokkal elkezdett kitágítani. Először egy ujjat használt, ami már magában is borzasztóan fura volt. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Pár pillanatig nem mozdult, majd amikor egyenletessé vált légzésem elkezdte ki-be mozgatni ujját. Légzésem kapkodóvá vált, ajkaim halk nyögések hagyták el, férfiasságom pedig lüktetve könyörgött még több kontaktusért. Ez volt a pillanat, amit arra választott, hogy egy újabb ujjat csatlakoztasson a már bennem lévőhöz, ezzel pedig hőhullámokat indítson el egész testemben, fel gerincemen és agyam szinapszisai elektromos viharként cikázzanak fejemben. – Ha túl sok, abbahagyom – súgta fojtott hangon.

- Ha…Ohh…Abbahhhagyod, esküsz-esköszüm megöllek – nyögtem minden megmaradt beszédképességemet összeszedve, de nem igazán volt érthető, amit mondtam, csak homályba zihált szófoszlányok, értelmetlen kis maradványai egy olyan elmének, mely épp apró darabjaira hullott.

  Ezt biztatásnak vette és egy harmadik ujjat vezetett belém, ami konkrét tűzijátékot gyújtott kéjtől elvakult szemeim elé. Ujjai kitöltöttek, mégis többre vágytam. Őt akartam magamban, a lehető összes módon, lehetőségek végtelen skáláját felsorolva a másodperc tört része alatt. Derekam ívbe feszült, ahogy csípőmmel megpróbáltam minden döfésének elébe menni, sóvárogva a kényeztetés után.

- Kérlek, Haz… - préseltem ki a tüdőmben maradt utolsó levegőt is, ugyanis percek óta csupán a légzést imitáltam, nem is foglalkozva vele, hogy akár el is ájulhatok.
- Úgy érzed készen állsz? – kérdezte fölém hajolva, egészen közel fülemhez, nyakamon pedig érezhettem forró leheletét.
- Kit érdekel, ha nem? Akarlak..most – válaszoltam mélyen a szemébe nézve, mire bólintott és ujjait eltávolítva belőlem, hogy felhúzhassa az óvszert, majd a tégelyből kiszedve némi krémet…vazelint…szétkenjen kőkemény férfiasságán. Hol volt ebben a hiba? Ott, hogy már a puszta látvány arra késztetett, hogy elélvezzek, ha pedig a vizuális szexet bűntetné a törvény, abban a pillanatban be kellett volna rontson egy sereg felfegyverzett kommandós és leráncigáljon az ágyról, ugyanis szégyentelenül, tátott szájjal figyeltem a jelenetet. Szerencsére ez nem történt meg, azonban valami más, valami sokkal eget rengetőbb igen. Főlém hajolt, fél kezével megemelte derekam és a semmiből egy díszpárnát tolt alám. Nem értettem mire is kell ez, de ellenkezni nem volt erőm. Gyönyörtől ittasan figyeltem, ahogy ez a csodálatos férfi hozzám hajol, hogy megcsókoljon, közben férfiasságát szép lassan belém vezesse. Nem fogok hazudi, pokolian fájt. Jobban, mint számítottam rá, azonban a kezdeti fájdalom csupán pillanatokig tartott, ugyanis csókjai és simogatása egyszerűen minden mást lefedtek, eltompítottak és mindössze a kellemes érzés maradt. Nem mozdult meg, hogy hozzá tudjak szokni méretéhez, türelmesen várakozott, közben apró puszikat hinetett nyakam vékony bőrére.

  A gyönyörtenger elmúlt, helyét átvette valami más, valami sokkal elsöprőbb, amit meg sem igazán tudok magyarázni. Olyan érzés volt, mintha ködben járnék, aztán szépen eltévednék. Érzékszerveimre hagyatkoztam, ösztönösen cselekedtem, amikor elkezdtem ficánkolni alatta, többre vágyva. Halkan felkuncogott, majd elkezdett ki-be mozogni bennem, édes-édes görcsöt gerjesztve hasam alsó izmaiban. A forróság árvízként hatolt testemben, összehangolt nyögéseink pedig a legédesebb szimfóniaként töltötték be a csöndes szobát. Mindent hiperérzékenyen fogtam fel. Azt, ahogyan a lepedő finom anyaga nedves hátamhoz ér, Harry csapzott tincseit a vállamon, ahogy fejét vállamra hajtva élvezte együttlétünket és a forró lélegzetét, mely szinte perzselt.

  Lassan, lágyan mozgott, szinte végtelennek tűnő, hosszú percekig, közben édes szavakkal kényeztetett, amiket fülembe súgott. Körmeim hátába mélyedtek, vádlijaimmal pedig még közelebb húztam magamhoz, magamba. Éreztem, ahogyan orgazmusom épül bennem, szép lassan, végeláthatatlan spirálba rántva. Harry szavai voltak azok, melyek végleg beletaszítottak ebbe a feneketlen kútba, és az érzés, ahogy elélvezett. Teste megremegett az enyém fölött, szinte földrengésszerű hullámokat gerjesztve bennem, miközben nevemmel ajkaim élvezett. Csak ennyire volt szükség. Mindössze ennyi kellett, hogy elérjem a gyönyör csúcsát, szinte eszméletlenül ejtve kezeim magam mellé, légszomjam pedig csókjai enyhítsék, ahogy egymás levegőjét lélegeztük be.

- Olyan fantasztikus vagy, Louis – duruzsolta, amikor már egyenletesen tudtunk lélegezni, ő pedig fejét mellkasomon nyugtatva játszadozott ujjaival hasfalamon.
- Igazából nem tudom mit csináltam, de köszönöm – mondta fülig pirulva és hálát adtam az égnek, hogy nem láthatta kislányos leégésem, amikor nem tudtam egy bókot jól fogadni.
- Tökéletes a tested, egyszerűen hibátlan vagy.
- Te pedig elfogult. Épp most szexeltünk, szerintem bárkinek ezt mondanád – szaladt ki a számon, mire felkönyökölt és összevont szemöldökkel nézett rám.
- Miért mondod ezt? Ha bárki megtenné, akkor most nem veled feküdnék itt, hanem egy prostituálttal.
- Igazad van, sajnálom. Köszönöm a bókot…
- Néha összezavarsz – vallotta be, miután elfoglalta helyét ugyanott, ahonnan előtt felemelkedett.
- Igazából még én sem mindig értem magam. Annyira lehengerlő vagy, hogy az hihetetlen és néha nem tudok mit kezdeni vele.
- Csak sodródj az árral. És még valami… Mi nem szexeltünk, mi szeretkeztünk – javított ki az előbbi hibámért, ami újabb pirulást eredményezett.
- Ugye lemehetünk enni valamit? – váltottam gyorsan témát, mert ez kezdett kellemetlen beszélgetéssé válni.
- Bármit, amit csak szeretnél, kedves Louis – pislogott fel rám hatalmas zöld szemeivel, majd feltápászkodott és kimászva az ágyből előhalászott az ég tudja honnan, egy elnyűtt pólót, amit magára húzott, hogy utána eltűnhessen a semmiben és fél perc múlva két bokszerrel és egy hófehér trikóval térjen vissza. – Ezt javaslom vedd fel, ha nem akarod halálra ijeszteni a házvezetőnőt – adta a kezembe a holmikat, majd belebújt a magánál tartott alsóneműbe.

Természetesen mindegyik nagy volt rám, de kényelmesek és Harry illatúak voltak, szóval nem bántam. Kimásztam az ágyból és megkerülve azt Mr. CEO-hoz sétáltam, hogy lábujjhegyre állva megcsókolhassam. Persze nem ellenkezett, sőt, talán még hevesebben viszonozta gesztusomat, de csak pár pillanatig tartott, ugyanis elhúzódott.

- Menjünk enni, mert a végén engem falsz fel.
- Utána pedig aludjunk, mert hullafáradt vagyok – mondtam ásítva és engedtem, hogy lekísérjen a konyhába, ahol összedobott két szendvicset, amit félig alva ettem meg. Igazából már nem emlékszem, hogy kerültem vissza a szobába, de azt tudom, hogy hozzá bújva aludtam el, álmoban pedig unikornisokon lovagoltunk és vízesésbe ugrottunk bele. UI: Louis-nak nem szabad szeretkezni, mert fura dolgokat fog álmodni.

  Másnap reggel kicsit csalódott voltam, mert hideg és üres volt az ágy, azonban Harry párnáján egy lapocska hevert: Vészhelyzet a cégben. Ebédre itt leszek, el ne tűnj! xxH. Lebiggyesztett ajkakkal dőltem el az ágyon és hiányérzetem volt. A céges vészhelyzettel azonban nem tudtam felvenni a versenyt, ezért úgy döntöttem a maximumot hozom ki a délelőttből, szóval kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba, hogy tv-t nézzek. A kanapén egy becsomagolt dobozt találtam, amin az én nevem virított, szóval még jó, hogy kibontottam. A csomagolás egy x-box berendezést rejtett, a még meg sem jelent változatot, nekem pedig azonnal felcsillant a szemem. Mellékelve volt egy halom játék, aminek azonnal neki is veselkedtem, ezzel szépen lefoglalva magam órákig.

  Észre se vettem, hogy Harry mikor ért haza, csak már azt észleltem, hogy leül mellém a kanapéra, lábait keresztbe veti a kávézóasztalon és fejét hátra hajtva pihen. Kimerültnek tűnt, fáradtnak és stresszesnek, szóval inkább engedtem, hogy ha szeretne valamit mondani, akkor tegye meg magától, ne az én nyomásomra.

- Mennyi esély volt egy újabb gyújtogatásra? – kérdezte végül.
- Nem tudom, Harry, de ha bármit tehetek érted… - kezdtem, de nem fejeztem be, ugyanis ledobta nyakából nyakkendőjét és az ölembe dőlt. Kicsit fészkelődött, majd lehunyta szemeit és halkan dúdolva pihent.
- Olyan kényelmes – dünnyögte gyermeteg hangon, arcát combomba fúrva.
- Pihenj csak, ha felébredtél játszhatunk – simogattam halántékát, mintha egy gyermek lenne, közben észre se vettem, hogy vége lett a játéknak, meghaltam és új kezdődött. Azzal voltam elfoglalva, hogy a lábaimon fekvő gyönyörű férfit nézzem, ahogy arcára fáradt mosoly kúszik simogatásomtól, teste ellazul és szép lassan elalszik.

  Fogalmam sem volt, hogy mikor mehetett el az éjszaka, vagy mennyit dolgozhatott azóta, de láttam rajta, hogy minden perc pihenést megérdemel és szüksége van rá. Annyira fiatal volt és annyi minden nyomta a vállát, hogy azt ember jóformán fel sem tudta fogni, ő mégis helyt állt, nem is akárhogy. Felnéztem rá és valamiért elmondhatatlan büszkeséggel töltött el, hogy ez a férfi az enyém, csakis az enyém. Tudom, hogy kicsit mániákusan hangzik, de nem tehettem róla. Minden másodperccel jobban vonzott magához, a bűvkörében tartott és nem engedett. Na nem mintha szabadulni akartam volna, főleg nem annak a tudatában, hogy megelégszik velem, elég jónak tart arra, hogy rám áldozza a figyelmét és az idejét, minden más, fontos üzletember teendője mellett.

- Olyan nagyon szerencsés vagyok – suttogtam vallomásom a csöndbe, tudván, úgysem hallja, majd pillantásom visszafordítottam a képernyő felé és újra játszani kezdtem, remélve, hogy nem ébresztem fel, közben azon gondolkodva, hogy ki akarhat ártani neki, mikor annyi jót tett az emberekért. Egyszerűen nem volt igazságos, én pedig segíteni szerettem volna neki, mindenképpen.