Hatodik

Aloha!

Meghoztam a friss részt, ami elég sok időt vett igénybe, de igyekeztem, amennyire lehetett, azonban a tanáraim úgy gondolták vicces lesz első héten szívatni minket és azonnal felmérőket írni és felelni.

Azért remélem mindenkinek tetszeni fog és ígééérem, a következő részben végre történik is valami, mármint a szerelmi szálat illetően. Valami fajsúlyos....

Azt hiszem minden hibát kijavítottam és el sem hiszitek milyen eszméletlenül boldoggá tesz, hogy ennyien olvassátok a történetet és az, hogy kapok visszajelzéseket.

Millió puszi!

R.

-----

Louis Tomlinson

  Nehezen nyeltem minden falatot, szemeim folyamatosan vendéglátómat figyelték. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Azért, hogy ne tegyen semmi olyan hirtelen mozdulatot, amivel meglephetne és mondjuk elveszthetem a fejem. De szerencsére jól viselkedett, ha nem nézzük a fura pillantásokat és a hülye vigyort a képén, amit egész végig megtartott. A vacsora marhaszelet volt zöldségágyon, ami istenire sikerült, vagyis én a magam részéről már rengeteg étteremben ettem, de ilyen finomat még talán soha. A vörösbor pedig testes és gyümölcsös volt, teljesen elnehezedtem tőle.

- És mesélj. Hogy lesz egy rendezőből színház tulajdonos? – kérdezte miután elvitte a tányérjainkat és két fehér tányérral tért vissza, amin Rum-baba volt egy gömb vanília fagyival felszolgálva.
- A tulajd meghalt és én pedig nagyon szeretem a helyet és az embereket, így nem is volt kérdés, hogy átveszem-e vagy sem. Csak sokkal keményebb munka, mint hittem.
- Olyan, mint egy vállalatot vezetni. Bonyolult és minden nap egy kihívás, de a végén megéri, mert ha leülsz egy percre és elgondolkodsz, akkor elégedett vagy.
- Pontosan. Annyi különbséggel, hogy nem keresem gennyesre magam öt perc munkával naponta, hanem keményen meg kell dolgoznom azért, hogy fennmaradjunk. Mert bár az állam finanszírozza a működésünket, mivel kötelessége, de azért így se könnyű.
- E miatt nem kell többet fájjon a fejed, kedves Louis, mindenről én fogok gondoskodni. Pihentetheted magad, rád fér egy kis kikapcsolódás, olyan feszültnek tűnsz.
- Mostanában sok dolgom volt, ráadásul jöttél te is, Mr. Styles és csak sok lett – magyaráztam mosolyogva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Pedig nem az volt. Úgy nézett rám, mintha valami hús lennék, ez pedig egyre inkább zavarba hozott, mire pedig a desszert szép lassan elfogyott a tányérról, újra teljes hallgatásba burkolóztam.

  Kínos, mély csöndben ültünk egymással szemben, nekem pedig lehetőségem sem volt elfutni, hisz a semmi közepén voltam egy hatalmas birtokon, összezárva a világ legzavarbaejtőbb férfiával. Mikor végre elfogyott a bor, én pedig kellően felbátorodtam, hogy ne csak kukán üljek. A nappaliba mentünk át, ahol leültünk egymással szemben, szerencsére elég távol egymástól, hogy ne tudjon zavarba hozni.

- Tudsz Zaynről és az egész Niall kalamajkáról, igaz? – kérdezte minden felvezetés nélkül, én pedig meglepődtem, hogy ő tud róla.
- Igen és még mindig szeretném megütni érte azt a pökhendi ügyvédfajzatot.
- Ne legyél ilyen kegyetlen vele. Niall és közte véletlen volt a dolog, ő sem így tervezte, csak a szőkék a gyengéje.
- Akkor most azért vagyok itt, hogy elmagyarázd miért nem kellene Zaynt agyonverni?
- Távolról sem. Sokkal fontosabb dolog miatt vagy itt. Azért, mert én szerettem volna, hogy itt legyél. Velem. Csak mi ketten.
- Ú, akkor játszani fogunk?! – tettettem izgalmat, mire csak összevonta szemöldökeit.
- Ne ilyen gyorsan, kedves. Még alig beszélgettünk...
- De én úgy szeretek játszani. Kérlek... – vinnyogtam idegesítően, mire ő felnevetett és felállva mellém ült.
- Fogalmam sincs, hogy szórakozol-e velem, vagy csak megártott a bor, de hagyd abba, mert már így is eléggé beindultam az alkoholtól, nem kell még az is, hogy ilyen legyél.
- Ilyen milyen? – incselkedtem és már egyáltalán nem éreztem gátlásaimat, sőt semmi egyebet sem, csupán forró leheletét nyakamon és imádkoztam, hogy ne élvezzek el már ettől is, ugyanis egészségtelenül felizgatott közelsége, amitől normális helyzetben megundorodtam volna.
- Részeg és kívánatos. Nem akarok olyat tenni, amit megbánnál.
- A francokat bánnám. Finom ez a bor, igyunk még egy kicsit belőle! – mutattam az asztalon lévő boros poharak felé.
- Szerintem elég volt neked ennyi mára – vette kezemet az övébe, majd ajkaihoz emelte és lágyan puszilgatni kezdte azt, nekem pedig összeszorult a gyomrom, szám elnyílt és levegő elfelejtett kijönni.
- Szerint-szerintem is – habogtam, szemeimet pedig el sem tudtam szakítani ajkairól, majd pedig pillantásától, ami egybefonódott az enyémmel, nem is engedve azt szabadon.
- Tudod – csók – ha- csók – ezt – csók – megbánod – csók – én akkor is – csók – a legnagyobb – csók – érdememnek – csók – fogom tekinteni. – Míg mondatának értelme szép lassan eljutott tudatomig, ő már összes ujjamat és kézfejemet is végigcsókolta, majd kezdett felfelé haladni, egészen felsőm ujjáig, ahol megállt és újra szemembe nézett.
- Ki mondta, hogy lesz bármi is? – kérdeztem félig megigézve, félig kötekedve.
- Ugyan... Tisztában vagyok vele, hogy az első pillanattól kezdve el voltál ájulva tőlem, az ellenkezőjével pedig csak magad álltatod.
- Tévedsz, Mr. Styles. Az első pillanatban biztosra vettem, hogy Liam ágyában fogsz kikötni.
- Most pedig te tartasz éppen az enyém felé, egy szélsebes vonaton.
- Hm...Szeretném meglovagolni azt a vonatot. – Szabad szájú kijelentésemen még én is meglepődtem egy kicsit, de akkor már nem volt megállás, egyenesen oda tartottam, ahonnan normális esetben elfutnék.
- Ezen segíthetünk – duruzsolta egyre közelebb hajolva, nekem elállt a lélegzetem és hevesen dobogó szívvel meredtem rá.

  Már majdnem összeértek ajkaink, amikor megszólalt a csengő. Olyan hevességgel rántott vissza a valóságba, hogy csak pislogtam és nem jött, hogy elhiggyem, mit tettem majdnem. Harry idegesen pattant fel a kanapéról és kicsörtetett az előszobába. Pár pillanat múlva egy frusztrált Zayn jött be, nyomában a göndör üzletemberrel, akinek sikerült megzaboláznia arcizmait.

  Zayn nagyon elegáns volt, öltönye tökéletesen illett rá és a késői időpont ellenére is frissnek és energikusnak tűnt. Amint észrevett meglepetten végigmért, majd a borospoharakat meglátva azonnal levágta, hogy mi is történik igazából.

- Sajnálom, hogy megzavartalak titeket, de nem jöttem volna, ha nem olyan fontos.
- Nem baj, majd bepótoljuk. – Harry már kezében kabátjával állt a nappali ajtóban, észre se vettem mikor szerezte meg. – Louis, kérlek maradj, egy óra és visszajövök, addig érezd magad otthon.
- De... Mi van, ha olyan szobába tévedek, ahova nem szabadna?
- Azok a szobák be vannak zárva, kedves – közölte vigyorogva, majd Zaynt magához intette és kifelé indultak. – Ha bármire szükséged van, hívd csak be a házvezetőnőt, vagy amit szeretnél.
- Ne aggódj, feltalálom magam – legyintettem kicsit sértődötten, amiért így magamra hagy, de némiképp levegőhöz is jutottam, hisz ha a közelemben volt, teljesen elködösítette józan meglátásomat...Vagy az csak a túl sok bor volt? Ki tudja?

  Még utoljára végignézett rajtam, mielőtt eltűnt volna, nekem pedig első dolgom volt, hogy felpattanjak és körbejárjak. Kíváncsi voltam, mit rejtegethet a hatalmas, több ezer dolláros építmény, hogy milyen titkokat tudhatok meg erről a titokzatos férfiről, akit már annyiszor szerettem volna megütni, elrohanni előle, mégsem tettem egyszer sem. 

  A földszinten nagyjából semmi nem volt, a nappalin, a konyhán és a fürdőn kívül, ahol sebesülésemmel ellátta. Talán a cselédszobák, de azok annyira nem érdekeltek. Szóval felkugyagoltam a micsoda meglepő márvány lépcsőn, egyenesen egy nyitott, tágas emeletre, ahonnan több ajtó nyílt, valamint egy folyosó, ahonnan biztosan csak még több ajtó. A falak letisztultak voltak, sima fehérek, rajtuk képek, de természetesen nem családi portrék, hanem egyszerű, semmitmondó kinagyított felvételek, ám sehol nem találtam meg az igazi Harryt.

  A szobák majdnem mindegyike be volt zárva – micsoda meglepetés –, szóval inkább feladtam a kutatást és visszatértem a nappaliba, ahol leültem és bekapcsoltam a TV-t. Az első csatornán le is ragadtam, ugyanis a híradóban a szalagcím azonnal felkeltette az érdeklődésemet: A Styles Enterprises Holdings Inc. legnagyobb lerakatát támadás érte!

 - Az alkalmazottak megkövülten álltak a helyzet előtt, amikor hét fegyveres férfi tört be az épületbe és mindenkit a földre parancsoltak. Pénzt és vagyontárgyakat nem vittek, el, azonban a raktárakat felgyújtották és a bent lévők annak köszönhetik menekülésüket, hogy a cég ügyvédje, Zayn Malik épp akkor ért a helyszínre és azonnal hívta a tűzoltókat. A támadóknak nyoma veszett, a cég elnöke, Harold Styles pedig nem nyilatkozott a csatornánknak, bár már hosszú percek óta figyeli a mentést. Biztosak vagyunk benne, hogy a károk hatalmas mértékűek, Mr. Styles feje pedig sok dolog miatt fog fájni az elkövetkezendő hetekben. – A riporter a még akkor is lángoló raktárak előtt állt, a háttérben pedig megpillantottam Harryt, aki idegesen magyarázott és veszekedett három rendőrrel, akik nyilván kikérdezték.

  Még az én szám is tátva maradt a hírek hallatán, hisz ki lenne képes ártani ennek a férfinak, aki annyi embernek ad munkát, és ha még egy arrogáns dög is, az Egyesült Királyság negyedének az ő üzletei és gyárai adnak munkát. Vártam, hogy tovább folytatódjon a riport, de reklámot adtak be, szóval inkább csatornát váltottam, de teljes puccban elég kényelmetlen volt az ülés, azzal pedig tisztában voltam, hogy házigazdám nem jön haza egy darabig, szóval úgy döntöttem kérek a házvezetőnőtől egy váltás ruhát, ha már egyszer szavamat adtam, hogy várok.

  Kaptam is egy melegítő nadrágot és egy hatalmas rövid ujjút, amibe kétszer belefértem volna, nem is azért, mert olyan sokkal alacsonyabb voltam, mint Mr. CEO, hanem azért, mert sokkal vékonyabb felépítéssel rendelkeztem. Kaptam egy bögre teát is, közben pedig megtudtam, hogy Harry remek ember és az alkalmazottai imádják, kifejezetten akkor, ha jókedvű, viccelődik és a családja körében van. Azt is megtudtam továbbá, hogy a titokzatos vezérigazgató álarca mögött imádja az édesanyját és a nővérét, bár az apjával nem igazán jönnek ki, ugyanis a szülei e miatt a férfi miatt váltak el. Neveket nem tudtam meg, viszont egy csomú más dolgot igen. Például, hogy fahéjjal issza a kávéját és megszállottan szereti a kutyákat, a vidéki birtokán pedig lovasiskolát működtet a hátrányos helyzetű, vagy beteg gyerekek számára.

  Nagyjából éjfél volt, mire a házigazda hazaért. Nagyon kimerültnek látszott, legalább öt évet öregedett. Ingén három gomb ki volt gombolva, kezében két telefont hozott és karján a kabátját. Azonnal felálltam, hogy elvegyem tőle a ruhadarabot, amit azonnal át is adott, én pedig a pultra tettem. Úgy szerettem volna átölelni. Egyszerűen magamhoz szorítani, de nem volt bátorságom, hisz ki tudja mire is gondolhatott volna, azonban helyettem ő cselekedett és karjai közé vont. Megpróbáltam azzal magyarázni, hogy mindenkinek szüksége van egy kis szeretetre egy nehéz nap után, én pedig nem tagadhatok meg egy ölelést, főleg, ha ilyesmi történt vele.

- Úgy örülök, hogy megvártál – suttogta hajamba elcsigázott hangon.
- Hát ha megkértél... Nem volt más választásom – cirógattam hátát halványan mosolyogva.
- Sajnálom, hogy elrontottam a vacsorát. De tényleg fontos volt...
- Láttam a híradóban. Nagyon sajnálom, ami történt – szorítottam még szorosabban magamhoz, bár jóformán karjainak rabja voltam.
- Itt maradsz éjszakára?
- Mi?! – kerekedtek ki szemeim.
- Nem azért, amire gondolsz, de szükségem van valakire, aki-
- Ne is folytasd! Itt maradok és majd holnap reggel hazamegyek – félbeszakítottam és alaposan meg is leptem, de utána lágyan rám mosolygott és újra megölelt.
- Mellesleg jól állnak a ruháim – legyezte meg kötekedve. Tehát a jókedve visszatért.
- Kár, hogy akkorák rám, mint egy ház – vágtam vissza csipkelődő hangnemben, amire nem válaszolt, inkább ledobta telefonjait és elkezdett felfelé vezetni. – Írnom kell Liamnek, hogy nem alszom otthon.
- Addig én megfürdök.
- Hol fogok aludni? – kérdeztem, mielőtt kinyitott volna egy addig bezárt hálószobát, majd bevezetett.
- Természetesen velem, itt – mutatott körbe, nekem pedig elállt a lélegzetem. Minden egyszerű volt és kifejezetten rendezett. Bár tőle mit is várhattam. A falak barnák voltak, a sarkokban fekete betéttel. Az ágy föltött a fal puhának nézett ki, talán ki volt tömve valamivel. Az ágy maga királyi méretekkel rendelkezett, a barna ágyterítő pedig azonosot színű volt a függönyökkel. Egy méretes tv lógott vele szemben, mellette pedig éjjeliszekrények helyezkedtek el, míg a padlóra puha szőnyeget fektettek.
- Azt hittem külön szobában fogunk aludni.
- Nem, kedves. Kell valaki, aki lenyugtat – csukta be mögöttünk az ajtót.
- Vegyél be nyugtatót, de hidd el, én vagyok a világ legnyugtalanítóbb személye, ha alvásról van szó. Horkolok és karatézok álmomban.
- Már csak ezért megéri. Kérlek, tedd meg. Nem kérnék ilyet, de ma nagyon hosszú napom volt és csak...csak...jobban érzem magam, ha itt vagy – mondta könyörögve, nekem pedig megesett rajta a szívem.
- És mi van, ha egy sorozatgyilkos vagyok? Holnap akár arra is ébredhetsz, hogy nem ébredsz fel többet. – Próbáltam nem idegesítően idegesítő lenni, ami konkrétan lehetetlennek bizonyult, de ő tűrte és csak elnézően mosolygott.
- Írd meg az sms-t Liamnek, addig lezuhanyzom. És tudom, hogy nem vagy sorozatgyilkos, akkor már megölhettél volna.
- A francba, pedig azt hittem elkaphatlak álmodban és jóm megsorozatgyilkolhatlak – bosszankodtam színlelve, majd leültem ágyára és küldtem egy gyors üzenetet lakótársamnak, akiről szinte biztosan tudtam, hogy épp egy sztriptíztáncos bugyijába tuszkol bele egy húsz fontost, ha nem többet, közben pedig csorgatja a nyálát a kidolgozott hasfalára és ha szerencséje van, a srác lenyom egy második műszakot is az ő ágyában.

  Fél órát volt a fürdőben, ami felháborítóan soknak tűnt, főleg, hogy csak fel-alá járkáltam szobájában és lövésem sem volt, hogy most akkor nyugodtan lefekhetek előre, vagy még beszélgetni szeretne, vagy bármi... Szóval vártam és vártam és végül megjelent egyetlen bokszerben, nedves hajjal, mely homlokára tapadt és gőztől csillogó bőrrel. Testét tetoválások díszítették, hasfala pedig görög szobrászok mestermunkáit idézte. Nagyot nyelve téptem le kocsányon lógó szemeimet testéről, valamelyest megpróbálva lenyugtatni égő arcomat és heves szívverésemet. Ez egészen addig működött is, amíg el nem indult felém, magával hozva a cédrus és az arcszesz édes keverékét. Bassza ki... Miért van rám ilyen hatással?!