Hetedik

Sziiiasztok!

Már tegnap este szerettem volna feltenni a részt, de az internetem és a laptopom közbeszóltak.

Azért remélem a rész jóvá teszi a késést, mert keményen megszenvedtem vele, nyilvánvaló tapasztalathiány miatt.

A következő rész sajnos nem tudom mikor érkezik, mivel keddtől szervizelik a ketyerémet és holnap sok tanulnivalóm lesz.

Azért majd igyekszem vele. Addig is nagyon szépen köszönöm a rengeteg kommentet, ami másnak kevésnek tűnhet, de én mindegyikért hálás vagyok.

Jó olvasást nektek és szép estét!

R.

-----

Louis Tomlinson

  Az ágy lehető legtávolabbi pontjára feküdtem lefekvéskor, ami egy akkora ágyat tekintve elég távolság kellett legyen, hogy ne érjünk egymáshoz. Próbáltam lehiggadni, próbáltam nem odafigyelni a tényre, hogy igazából jóformán meztelenül feküdt mellettem és legfőképp minden erőmet összeszedve ügyködtem rajta, hogy normálisan viszonyuljak a tényhez, miszerint a gondolat, hogy hozzám érjen vágyakozással töltött el. Ettől rémültem meg a legjobban. Soha, egyetlen férfi sem vonzott, még csak azt se gondoltam róluk, hogy bármilyen közelebbi kapcsolatba kerülhetek velük, mint egyszerű haveri, azonban Harry és az ő zavarba ejtő lénye ezeket a meggyőződéseimet teljesen és totálisan megsemmisítették. Össze voltam zavarodva, kicsikét féltem is, de leginkább bizonytalan voltam és legnagyobb döbbenetemre kíváncsi. Tudni akartam milyen a csókja, milyen, amikor egymáshoz érünk és kényeztetjük egymást, vagy esetleg több is történne. 

  Reggel kifli pózban ébredtem, pontosan tudtam tudtam, hogy hol vagyok és mi történt, azonban nem rémültem meg, hanem inkább kihasználtam a helyzetet és fészkelődni kezdtem, azonban a hely limitált volt, ugyanis amint pár centit hátrébb mozdultam, egyenesen nekiütköztem Harrynek. A helyzet az volt, hogy az éjszaka valamiért egymáshoz furakodtunk és én a karjaiban kötöttem ki, vagyis én lettem a kis kifli, ő pedig orrát nyakhajlatomba fúrva, édesen aludt. Nem mertem megfordulni, azonban már elhúzódni sem akartam, nehogy felébredjen, szóval mozdulatlanul maradtam, egészen addig, míg meg nem éreztem valamit a derekam környékén. Szemeim azonnal kikerekedtek, naná, hogy tudtam mi az, nem volt nehéz kitalálni, azonban arra nem számítottam, hogy ez pont akkor fog megtörténni, amikor ennyire kellene egy kis nyugalom, hogy végig tudjam gondolni a dolgokat. Hát tessék, Louis...Itt van egy valami, amin gondolkodhatsz....

  Mocorogni kezdett, én pedig máris futni akartam, vagyis maradni, vagyis futni, vagyis nem is tudom mi járt a fejemben, kivéve talán, hogy ez nem is olyan rossz érzés. Öntudatlanul fészkelődtem még közelebb hozzá, mire ő felnyögött, talán már ébren is volt. Keze a takaró alatt átcsusszant derekamon és szorosan magához ölelt. Rosszabb volt, mintha életemben először lettem volna nővel. Semmi bizonyosság nem volt, minden csupa kétesélyes és zűrzavaros.

- Örülök, hogy nem mentél el, mikor felébredtél – duruzsolta még félálomban.
- Nem ez volt az első őrült dolog, amit elkövettem mióta ismerlek – válaszoltam bizonytalanul, halványan reménykedve benne, hogy nem akar elengedni.
- És nem is ez lesz az utolsó, ebben biztos lehetsz.
- Jobban érzed magad? Az este elég lehangolt voltál...
- Ha így ébredhetnék minden reggel, akkor soha nem lennék frusztrált, vagy lehangolt.
- Szegény, Mr. Styles, borzasztó lehet, hogy nincs minden reggel egy ártatlan fiúcska az ágyában, aki nem tudja mire vállalkozik. Igazán sajnálatos helyzet. Nem is tudom, hogy bírod ezt a szenvedést, ebben a hatalmas, king size ágyban, egymagad – monologizáltam szinte nevetve, de ő nem igazán értékelte a humorom.
- Mr. Tomlinson, ha tovább jártatja a száját kénytelen leszek betömni valamivel – figyelmeztetett előzékenyen, én azonban pontosan tudtam, hogy máris elképzelte, ahogy hímtagját kényeztetem. A legrosszabb, hogy még én is el tudtam képzeni és egyáltalán undorodtam tőle.
- Ne provokáljon Mr. Styles. Elég sokan próbálták már befogni a szám, de senkinek sem sikerült. Ezért lettem színész.
- Hidd el, nekem menne – duruzsolta fülembe és a következő dolog, amit éreztem, az méretes tenyere volt ágyékomon, ezzel pedig elkapta a levegőmet, konkrétan reszetálta összes gondolatomat. Mocorogni kezdtem, hátha elhúzódik, de meg sem fordult a fejében, hogy esetleg tényleg megtegye, sőt valamivel erősebben szorított.
- Kérlek, én ezt nem igazán...döntöttem még el, hogy akarom-e...Ezt az egész pasival dolgot...Tudod...Ez egy nagy döntés és én nem állok készen rá – habogtam szinte értelmetlenül, de ő csak felkacagott.
- Azt hiszem nagyon is készen állsz – duruzsolta mézédes hangon, közben pedig le sem vette rólam kezét, sőt apró, körkörös mozdulatokba fogott, ezzel pedig hasamban minden izom vigyázzba állt, várva a további fejleményeket.
- Nem erőltetheted rám magad. Az nem lenne fair velem szemben.
- Igazad van, sajnálom. – Hangja elhidegült és azonnal elhúzódott, ki az ágyból és ki a szobából.

  A helyzet kicsit meglepetten ért, de hálát adtam az égnek, hogy magamra maradtam. Alsónadrágom szinte fájdalmasan szorított, akármennyire kínos beismernem, Harry érintésétől teljesen felizgultam és férfiasságom a megkönnyebbülésért esedezett, ám nem kaphatta meg. Nem az ő házában, nem az ő ágyában... Illetlenség lett volna. Szóval kénytelen voltam várni ezzel, míg hazaérek.

  Már épp kikeltem az ágyból, mikor kinyílt az ajtó és életem legkínosabb jelenete vette kezdetét. Harry pillantása először pár pillanatra összekapcsolódott az enyémmel, majd merev férfiasságomra pillantott és pofátlanul elvigyorodott. Hozzám sétált és elém térdelt.

- Hadd gondoskodjak rólad – suttogta és áhitattól ittasan lehúzta alsónadrágomat. Tátott szájjal néztem a jelenetet, de nem állítottam le. Talán akartam is, hogy ez legyen, ám abban a pillanatban, ahogy ujjai körbefonták kőkemény merevedésemet már nem is volt visszaút. Lassan fel-le kezdte mozgatni kezét rajtam és nekem pedig kellemes bizsergés futott végig hátamon, a bőrőm pedig libabőrös lett tetőtől talpig. Amint ajkai hozzám értek és szép lassan befogadta szájába férfiasságomat térdeim megremegtek és akaratlanul hajába fúrtam ujjaimat, fürtjeiba markoltam és így próbáltam stabil maradni, de nem nagyon ment. Szemeimet lehunyva élveztem ajkainak kényeztetését, azzal pedig, hogy fogaival finoman végigkarcolt érzékeny bőrömön, máris az orgazmus határára juttatott. Halkan nyögtem, közben pedig akaratlnul is őt néztem. Pillantásunk összefonódott, az a szenvedély amint az ő csodálatos zöld íriszeiben láttam egyszerűen megrészegített. Szorosabban markoltam hajába és egyre hevesebb légézésemet már nem is próbálva szabályozni lihegtem és nyöszörögtem. Nem bírtam sokáig, pár apró mozdulat kellett még és elélveztem, az orgazmus rebegő spirálja pedig úgy rántott magával, hogy levegőt is alig kaptam. Nevét nyögve jutottam a csúcsra, ő pedig elégedetten állt fel és törölte meg ajkait. – Tudom, hogy kellett volna rád erőltetnem magam, de olyan kis esetlennek tűntél, nem tudtam ellenállni.
- Öh...Most csak még jobban összezavarodtam... – suttogtam megpróbálva összeszedni darabjaira hulló gondolataimat, miközben alsónadrágomat rángattam vissza magamra.
- Olyan nagyon meg akartalak ízlelni, annyira vágytam rád, Louis... – simított végig állkapcsom vonalán, majd államhoz érve felemelte fejem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. – Tudom, hogy te is élvezted. A tested elárult, még ha te nem is akarod bevallani.
- Harry...én...Tényleg... – habogtam, de ő félbe szakított, ugyanis megcsókolt. Életemben először csókolt meg férfi. Életemben először csókoltak igazi vággyal, igazi sóvárgással. Soha nem csókoltak ilyen forrón, ilyen lázasan. Azonnal visszacsókoltam, minden gondolkodás és hezitálás nélkül, ajkaimat szétnyitva engedtem utat nyelvének, mely táncba hívta enyémet és amint a kontaktusnak köszönhetően egymáshoz préselődtünk, belenyögtem csókunkba, amit egy mosollyal jutalmazott. Ajkain és nyelvén még éreztem saját ízemet, ami kicsit fura volt, mégis csak élvezetesebbé tette, egy fura, kitekert módon. Kezei fenekemre vándoroltak és belemarkolva vont, ha lehet még közelebb magához. – Ó, francba is veled! – toltam el magamtól észbe kapva.
- Mi a baj? – kérdezte értetlenül.
- Ez az egész! Ha itt vagy nem tudok gondolkodni. Neked máskülönben is, nem dolgoznod kellene?
- De akkor te elmész és nem fogsz többet szóba állni velem. Nem veszíthetlek el. Most, amikor már majdnem az enyém vagy.
- Soha nem voltam a tied, az pedig, hogy ennyire akarsz engem beteges és önző, hisz alig ismersz! Így is, úgy is el fogok menni, nem állíthatsz meg. Az, hogy kihasználod a bizonytalanságomat nem segít eldönteni, hogy mit is akarok valójában.
- Igazad van. Ha szeretnél menj el. Nem foglak zaklatni, nem kereslek, de egy hét múlva, amikor megkezdjük az építkest szeretnék egy választ. Tudni szeretném mire jutottál, bármi is legyen az.
- Haza szeretnék menni – suttogtam lehajtott fejjel és felvettem a pólót, amit este kaptam.
- Felöltözhetsz, addig szólok a sofőrnek. – Sértett és lehangolt volt, ahogy kisétált, de meg is értem, hisz amilyen idióta voltam, kb úgy viselkedtem, mint egy terhes nő, akinek hormoningadozásai vannak. Kisétált, engem pedig magamra hagyott. Az ággyal szembeni széken megtaláltam tegnapi ruháimat, amiket villámgyorsan magamra kaptam és telefonomat zsebembe téve mentem én is a házigazda után.

  Kínos búcsú következett, amit egy fura, gagyi kézfogással zártunk, majd beszálltam a fekete mini limuzinba és a sofőr elhajtott, ki a birtokról és be a városba. Örültem, hogy végre egyedül voltam, szükségem volt arra, hogy valakivel leülhessek megbeszélni ezt az egészet, de nem aznap. Csak haza akartam menni, lefürdeni és kicsit megfeledkezni mindenről. A gyomrom kavargott, a fejem pedig zúgott. Túl sok volt ez nekem, túlságosan kimozdította a biztos talajt a lábam alól, felfordítva az egész addigi életemet. Nem értettem miért történik, miért pont velem...

  Észre se vettem mikor értünk haza, de az emeletig nem tudom, hogy jutottam el. Liam nem volt a lakásban, így nem kellett magyarázkodnom neki az üzenet miatt, szóval csak teliengedtem a kádat vízzel és belemásztam. Halk zenét hallgattam közben és nem gondoltam semmire. A forró víz tisztára mosta gondolataimat, de egy valamin nem segített. A látvány, ahogy Harry férfiasságomat kényezteti akaratom ellenére is bekúszott látomásaimba, ezzel pedig újra felébresztette fárfiasságomat. Hátamat a hideg kádfalnak vetve fogtam ujjaim közé, hogy lassú, kényeztető procedúrámmal megpróbáljam valamilyen szinte végre elkergetni a képet, mely oly lázas szenvedéllyel keringett emlékezetemben. 

  Nevét kiáltva élveztem el, testemet pedig még percek múlva is rázta az orgazmus utóhatása. Nehezen kaptam levegőt, mellkasom pedig veszett módjára emelkedett és zuhant. Majdnem fél órának kellet eltelnie, mire végre rá tudtam venni magam, hogy kiszálljak a kádból, azt is remegő lábakkal és csalódottan tettem meg. Saját magamban csalódtam, abban, ahogy a helyzet alakúlt és legfőképp abban, hogy ennyire gyenge voltam és engedtem ennek a férfinak, hogy minden a feje tetejére állítson.

  Miután megszárítkoztam a szobámban felvettem valami kényelmeset és a konyhába sétáltam, hogy egyek egy keveset. Majdnem dél volt, Liam pedig még mindig nem került elő, de nem aggódtam érte, hisz máskor is csinált már ilyet. Levest melegítettem és a tegnapi tészta maradékát. Nem volt kedvem főzni, agyam újra és újra a kialakult helyzethez tért vissza, realizálva, hogy kevesebb, mint egy hetem van kitalálni. Hogy mit is akarok, mit is szeretnék. Annál kényelmesebb voltam, hogy előre megfontoljam a döntéseimet, de ez nem hagyott nyugodni. Szükségem volt tanácsra, de annál inkább valamire, amivel ki tudom kapcsolni az agyam és megszüntethetem gondolataim kavalkádját végre.

  Evés közben felhívtam Elt, nem-e lenne kedve egy délutánt velem tölteni, de lerázott, mondván az édesanyjáéknál vannak családi ebéden, nem ér rám. Maradt két lehetőségem. Vagy megvárom míg előkerül Liam, vagy nyakamba veszem a várost és járok egyet. A másodikat választottam és mikor elmostam az edényeket átöltöztem és kabátommal a kezemben elhagytam a lakást. Volt egy nagyon aranyos étterem fél városnyira tőlünk, ami tökéletesen megtette vacsorázni és mire gyalog odáig jutottam egészen be is esteledett. 

  Igen, azt hiszem elmondhatjuk, hogy szeretem a hasam és, míg sétáltam megpróbáltam azon gondolkodni, hogy mit egyek, nem pedig azon, ahogy Harry ajkai az enyémekre simultak és megcsókolt. A marhahús előállítására akartam összpontosítani, de cserébe csak az édes cédrus és arcszesz illata és a hozzájuk tartozó férfi járt a fejemben. Mellek... Erre is próbáltam gondolni. Egyáltalán nem ment. Az utca másik oldalán megláttam két nőt, egymással szemben álltak egy bolt kirakata előtt és egymást karolták. Tudtam mi fog következni, de szándékosan nem fordítottam el a fejem. Tudom, hogy illetlenség bámulni, de tudni akartam, hogy felizgat-e még két csókolózó nő látványa. Megálltam és vártam, egészen míg be nem következett a kontaktus, hasamban pedig megjelent az a már olyan jól ismert szorító érzés, amit ilyenkor szoktam érezni. De akkor már végképp nem értettem. Talán mégis jobb lett volna otthon maradni és kifaggatni Liamet, hogy ez mégis most mi.

  Azonnal sarkon fordultam és jóformán futólépésben mentem hazáig. A gondolat, hogy Liam megmagyarázhatja mi is történik velem kicsit megnyugtatott. Azonban, amikor még mindig nem találtam otthon kétségbe estem. Hívtam a mobilját, de nem vette fel. Hagytam hatvan három hangüzenetet, de azokra sem válaszolt. Ez volt a pont, amikor a nem pánikolok, mert máskor is csinált már ilyet átment aggodalomba. Fogalmam sem volt, hogy kit hívhatnék fel, ugyanis a szülei azt mondták otthon nincs, és nem ismertem csupán egyetlen haverját, Niallt és csak az ő telefonszáma volt meg. Végső kétségbe esésemben pedig őt hívtam fel. A harmadik csöngés után fogadta a hívásomat.

- Niall Horan szexi titkárával beszél, kérem hagyjon üzen- – kezdte a túl ismerős hang, de nekem nem volt türelmem hozzá.
- Zayn, kérlek! Hadd beszéljek Niallal – vágtam szavába könyörgőre fogva.
- Louis! Honnan van meg Niall telefonszáma?
- Kérlek... Hosszú...Majd egyszer elmesélem...
- Oké oké, adom a telefont Niallnak – mondta, majd halk motozás után a már olyan jól ismert ír akcentus szólt a telefonba. – Valami baj van?
- Niall! Hála az égnek! Figyelj...Liam eltűnt és te vagy az egyetlen, akit mindketten ismerünk. Segítened kell.
- A szüleit próbáltad már? – Hangjából kihallottam az aggodalmat, ami rajtam sem igazán segített.
- Igen, azt mondták nincs otthon. A többi haverját pedig nem ismerem, szóval te voltál a lista utolsó helyén és te sem tudod megmondani. Most mit tegyek?
- A rendőrség. Jelentsd be, hogy eltűnt.
- De mi van, ha csak a mobilját hagyta el és épp hazafelé tart? – Próbáltam magamat is becsapni, de nem nagyon ment.
- Ne kockáztassunk. Hívd fel őket, jelentsd be, hogy eltűnt és megtalálják. Ők jók az ilyesmiben. – Épp csak befejezte a mondatot, kulcszörgésre lettem figyelmes és azonnal felálltam, hogy az ajtóhoz rohanjak és az éppen belépő Liam nyakába ugorhassak, aki majdnem ki is esett a bejáraton.
- Hála az égnek! Liam, annyira aggódtam érted!! – suttogtam füstös kabátjába, a telefont pedig ledobtam a földre, nem is törődve azzal, hogy esetleg összetörhet, vagy valami, csak hálát adtam az égnek, hogy legjobb barátom hazaért.
- Louis, nem kellett volna... Tudod, hogy nem ilyen könnyű megszabadulni tőlem – tolt el nevetve és ledobálva cuccait a fogas alá beljebb sétált.
- A frászt hoztad rám, amikor nem válaszoltál se a hívásaimra, se az üzeneteimre. Már a szüleidet és Niallt is felhívtam.
- Minek hívtad Niallt?! Mia francért kellett felhívni?! – csattant fel és mérdegesen nyomta rá telefonját a töltőre. – Mi a faszomért hívtad őt is?! Ő az utolsó ember, akinek szükségem van az aggodalmára.
- Sajnálom, hogy megrémültem, amikor a milliomodik üzenetem is potyára küldtem el. Legközelebb hagyom, hogy esetleg a hajléktalanok hordják el a cuccaidat és adják el egy fél zsömléért és egy shot vodkáért. Nem fogok többet aggódni érted, a fene egyen meg majd ott, ahol talál! – vágtam fejéhez és felszedve telefonom darabjait berohantam a szobámba.